Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-195

Az országgyűlés képviselőházának 191 mikénti felhasználására nézve az ország^ közgazdasági élete jeleseinek bevonásával és a parlament bevonásával fog annakidején a kormány dönteni és határozni. Ez már bizonyos fokig a felelősség megosztása szempontjából sem volna a kormányra nézve közömbös, mert hiszen utólagosan könnyű, a bölcs kritika szavaival leszólni és elítélni azokat a beruházásokat, amelyek megtörténtek. Ennek kapcsán még csak azt volnék bátor kiemelni, amire úgy tudom, Inkey Pál báró képviselőtársam is utalt, hogy szerény megítélésem szerint a költségvetés tárgyalását nem kizárólag a pénzügyi bizottság kompetenciájába kellene utalni úgy, amint ez^ ma van, hanem az egyes tárcák tárgyalásánál az illető szakbizottságot is be kellene vonni. Elnök: Kérem, képviselő úr, ezt a'felszólalást abszolúte nem lehet kapcsolatba hozni a pénzügyi tárca költségvetésének első címével. A bizottságok hatásköre a házszabályokban megvan állapítva, a bizottságok a költségvetésen változtatásokat eszközölhetnek, elfogadhatják, vagy visszautasíthatják. Ezek a kérdések inkább tartoznak a házszabályokhoz,^ de semmiesetre sem a pénzügyi tárca első címéhez. Méltóztassék a képviselő úrnak felszólalását kapcsolatba hozni a tárggyal. Szinyei Merse Jenő: Méghajlom az elnök úr figyelmeztetése előtt s igazolásomul azt vagyok bátor megjegyezni, hogy úgy éreztem, hogy ezekre a kérdésekre a pénzügyminiszter úr nagybecsű figyelmét mégis célszerű felhívnom, mert e tekintetben az ő kompetenciája igen erősen érvényesül. Elnök: A házszabályok irányadók a tárgyalásra, ehhez méltóztassék alkalmazkodni. Szinyei Merse Jenő: Ha meg méltóztatnak engedni, pár szót volnék bátor szólni az adóreformról, amelyre nézve, úgy emlékszem, a pénzügyminiszter úr azt a kijelentést volt szíves tenni, hogy átfogó adóreformra a mai viszonyok között, az időt nem látja elérkezettnek. Ámbár ezt aláírom, mégis bátor vagyok a miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani, hogy ezek a mai rendkívüli viszonyok viszont annyira plauzibilisekké és észlelhetőkké teszik a mai adórendszerben fennálló hibákat, hogy az úgynevezett előkészületi munkákat egy átfogó szerves adóreformhoz, meggyőző ddésem szerint, célszerű volna^ már most folyamatba tenni. Itt azután természetesen az arányos és progresszív adózás gyakorlati keresztülvitelét kellene szem előtt tartani és azt a valóságban megpróbálni keresztülvezetni. Ezeknek az előkészületi munkálatoknak feladatköréhez tartozik az adóstatisztika kérdése, amelynek elkészítését éppen csekélységem volt bátor a tavalyi költségvetési vita során határozati javaslatban kérni. Ezt annakidején az akkori pénzügyminiszter úr el is fogadta s amint méltóztatnak tudni, az adóstatisztika meg is jelent. E nagy és igen komoly munka mindenképpen csak dicséretére válhatik a pénzügyminisztérium illetékes tisztviselőinek, akik ezt a nagy haszonnal forgatható munkát összeállították. Nagyjában és egészében azokat a szempontokat, amelyek engem az adóstatisztika összeállításának javasolására vezettek, honorálva is látom ebben a munkában. Most, az idő rövidsége miatt, csak egy megjegyzésem volna, ez pedig az, hogy kérném a mélyen tisztelt miniszter urat, hogy a legközelebbi adóstatisztika összeállításánál szívesülése 19SS június 3-án, csütörtökön. 121 kedjék a vállalatok neme szerint is részletezni a társulati adóból eredő jövedelmet. Azt látjuk ugyanis, hogy az összes többi adónemeknél foglalkozási ágak szerint is csoportosítva vannak az adók, ellenben a társulati adónál nem látunk egyéb összeállítást, mint vármegyék, városok és községek szerint, hogy tudniillik melyikben hány lakos van, hány vállalat esik egy ilyen városra, megyére és így tovább, ellenben nem látjuk a különböző vállalatok mineműsége szerint a társulati adó részletezését és csoportosítását, ami pedig, azt hiszem, a mélyen t. Ház minden egyes tagját nagyon melegen érdekli s szerintem az adóreform előkészítésének kétségtelenül igen fontos alapját, előmunkálatát kell, hogy képezze. Bátor vagyok végül még a mélyen t. miniszter úr szíves figyelmét felhívni az elsőfokú adókivetés nagy fontosságára és jelentőségére, ami, szerény megítélésein szerint, nincs tökéletesen megoldva. Az adókivető elsőfokú hatóságnál működő pénzügyi tisztviselők képesítéséről, megítélésem szerint, továbbképzés útján is kellene gondoskodni, mert az ő kezükben egyrészt óriási hatalom összpontosul, másrészt pedig mindenre kiterjedő ismeretkörre van szükségük, ha tényleg a helyzet magaslatán állva akarják az adókivetést elsőfokon helyesen megejteni. Továbbképzés nélkül nem lehet azt kívánni, 'hogy egy valamikor — megengedem — kiválóan képesített tisztviselő ebbe a pozícióba kerülve, a gyakorlati élettől mégis csak nagyrészben elzárva a legkülönfélébb gazdasági kérdésekkel állandóan tisztában legyen és ennek folytán az adókivetést helyesen is tudja végezni. Amennyiben erről megfelelő gondoskodás történnék és itt bizonyos állandó továbbképzés nyújtatnék az elsőfokú adókivető tisztviselőknek, meg vagyok győződve arról, hogy az egész másodfokú és harmadfokú fellebbviteli eljárás is sokkal kisebb mértékre csökkenne, ez pedig mindenképpen örvendetes és kívánatos volna már csak a költség szempontjából is, amelyek természetesen vele járnak az ügyeknek ilyen, több fórumon való keresztülvitelével. Azonkívül vagyok bátor rámutatni arra is, hogy szerény megítélésem szerint az alsófokú adókivető hatóságoknál működő tisztviselőknek jelenlegi fizetési osztályai túlalacsonyan vannak megállapítva, holott óriási munkateljesítményt várunk és kívánunk tőlük, és oly nagy hatalom fut össze kezük között, hogy ezeket a tisztviselőket anyagilag függetlenebbekké kellene tenni és jobban kellene őket alátámasztani. (Egy hang a jobboldalon: Működési pótlék!) Valamiféle működési pótlék vagy hasonló más megoldás segítene talán a helyzeten, de ismétlem, hogy megítélésem szerint egyik legfontosabb és legnehezebb munkát a pénzügyigazgatás körében az elsőfokú adókivető hatóságoknál működő tisztviselők végzik. Egyébként a mélyen t. miniszter úr, iránt zrzett bizalomtól vezettetve, a tárgyalás alatt levő címet elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Képviselőház! Legna gyobb sajnálatomra már csak pártállásom miatt sem csatlakozhatom az előttem szólott t. képviselő úrhoz és a költségvetést nem fogadhatom el. Nem tartom elég radikálisaknak a mai