Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-195

122 Az ötszággyűlés képviselőházának 195. ülése 1933 június 8-án, csütörtökön. viszonyokhoz mérten a t. miniszter úr pénzügyi intézkedéseit. Mindjárt áttérek a részletekre az egyes kérdésekben, tekintve, hogy csak 15 perc áll rendelkezésemre. Ami mindjárt az adósságrendezés kérdését illeti, ez évek hosszú sora óta igen nagyjelentőségű problémája nemcsak a gazdáknak, — nem engedem ezt a kérdést csak mezőgazdasági szempontból elbírálni, mert ez országos, általános kérdés — hanem az eladósodott kisgazdának, nagygazdának, iparosnak, kereskedőnek egyaránt. Amikor adósságrendezésről beszélünk, ezt nem szabad egyoldalúan tenni. Minden társadalmi osztályra ki kell terjesztenünk figyelmünket. A kamatot leszállították 1 vagy 2%-kal, de. ezzel Magyarországon sem az eladósodott gazdákon, sem a kisiparosokon segíteni nem lehet. Ha 6—8—10 évvel ezelőtt megfelelő kamatpolitikát folytattak volna az akkori kormányok, akkor talán ez is segítség lett volna, ma azonban, amikor az emberek az adósságból ki sem látszanak, amikor a késő unokák sem tudják az adókat kifizetni, sokkal radikálisabban kell a kormányzatnak eljárnia. Az igen t. miniszterelnök úr bemutatkozása alkalmával azt mondotta, hogy ő nem híve a radikális intézkedéseknek, már pedig egészen őszintén mégmondom, szentül meg vagyok győződve, hogy ebben a kijelentésemben; osztozik az ország óriási nagy közvéleménye, hogy ma csakis a legradikálisabb, a legkíméletlenebb beavatkozással lehet az ország pénzügyi helyzetét, megmenteni, lehet a gazdákat, az eladósodott adóalanyokat megmenteni. (Ügy van! bal felöl.) Nem vesszőparipa részemről, ha azt mondom, hogy valaki öt-hat évvel ezelőtt, akár iparos, akár kereskedő, akár kisgazda 5000, vagy 10.000 pengő adósságot csinált, mondjuk 10.000 pengőt vett fel akár banktól, akár magánosoktól és most ezt a 10.000 pengőt teljes egészében visszafizeti, akkor tulajdonképpen dupláját fizeti vissza értékben annak, amit annak idején kapott. Lehetetlen álláspontnak kell minősíte nem úgy a magam, mint a mozgalom nevében azt, hogy ma a pénzt mesterségesen tartják. Mindennek leesett az értéke ebben az országban amit a mezőgazdaság termel, leesett az ertélke a földnek, a búzának, a bornak, mindennek, csak a pénzt tartják mesterségesen s ezáltal milliókat és milliókat tesznek tönkre. Nem tudom, minek fogja majd a pénzügyminiszter úr ezt elnevezni, de én egy általános, vagy egyénenkénti kényszeregyességnek nevezném s minden egyes adóst egyénenként vennék elő és kényszeregyességet csinálnék az országban az egész vonalon. Lehetetlen állapot az, hogy valaki, mert a földet szereti s 10 hold földjéhez adósságra hozzávett 3 holdat, most a 3 hold földet terhelő adósság miatt elveszítse a másik 10 holdatl is. Avagy itt van egy másik eset. Mondjuk, hogy valaki, aki a földmívelésügyi kormányzat buzdítására jó gazda, műveltebb, tanultabb gazda akart lenni, mint az. apja és az öregapja volt: Itjflatktort vett, az <a traktor ma nem szántja, hanem elviszi az egész földjét. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) T. Ház! Itt radikálisan kell intézkedni, s mentől későbben intézkednek, annál radikálisabban kell majd ezt a kérdést megoldani. (Ügy van!) Mi nem várhatunk arra, hogy a külföldön mi lesz,, A külföldnek egyáltalában nem tudunk fizetni és nem is fizetünk. A külföld nem kívánhatja tőlünk, hogy fizessünk, hisz a külföld óriási kamatokat szed a külföldi adósságok után. Különben is bekalkulálta a rizikót már akkor, amikor a kölcsönöket folyósította. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) T. Ház! Támadják az akkori kormányt, hogy nagy adósságokat csinált. Állítom, hogy ha Bethlen István gróf annak idején nem hozta volna az országba ezeket a kölcsönöket, akkor az országban mai meglévő nyomor már hat esztendővel ezelőtt bekövetkezett volna. (Igás! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ez szent meggyőződésem. Ezen a pénzügyi tekintélyek, a szakértők nevethetnek, de mi laikus emberek így érezzük és így tudjuk a^ dolgokat (Dinnyés Lajos: Mi vagyunk a szakértők!) Igazat kell adnomi közbeszóló t. képviselőtársamnak, mert, sajnos, azt tapaszr taltam, hogy a híres professzorok, — úgy a belföldiek, mint a külföldiek — a nagy nemzetközi pénzügyi kapacitások, ott ülnek a> sóhivatal asztalánál, — mert nem más az ilyen konferencia, mint egy sóhivatal, amivel nem akarom a sóhivatalt megbántani, (Derültség.) nevezzék azt kerekasztalkonferenciának, vagy nem tudom minek — de azok az urak vagy nem akarják a kérdést megoldani, vagy nem tudják megoldani, tehát gonoszok és hagyják az emberiséget, a dolgozó milliókat szenvedni és nélkülözni. T. Ház! Azt mondták nekem annak idején, amikor pár évvel ezelőtt szóvátettem ezt a kérdést, s miagyarul adósságelengedésnek neveztem, megengedem, hogy pénzügyi műnyelven másként lehetne nevezni, mondjuk talán úgy, hogy az akkori értéket arányba kellene hozni a mostani értékkel, tehát értékcsökkenésnek, vagy nem tudom minek; mondanák ezt a nagy nemzetközi szakemberek, mi azonban módjuk csak magyarul, hogy: azt tartozom mint adós visszafizetni, amit annak idején kaptam. Mert például tőlem, akinek betéteim voltak 1918-ban, vagy akinek hadikölcsöneim voltak, nem kérdezte senki, mikor ö-22-es alapon visszaadták a betétemet, hogy mi történt a. pénzemmel. Hogy zsírt vagy földet vásároltak-e rajta, azt nem tudom, de hogy rossz pénzben kaptam vissza a betétemet, azt tudom. Lehetetlen állapot tehát az, hogy ma valaki jobb pénzben adja vissza azt, amit annak idején kapott. Szerintem ezt a kérdést egy általános rendelettel nem lehet megoldani, hanenii igenis, egyénenként kell minden kérdést elbírálni és pedig a fizetőképesség szerint és aszerint, hogy milyen körülmények között vette feli az illető a kölcsönt. Azzal, hogy a kormány azt mondja, hogy leszállítom a kamatot 1%-kal, nem lehet segíteni. Ma már a vidéken ott tartunk, hogy a bankigazgatók nem győzik az autóköltséget, mert már az igazgatónak be kell ülni az autóba és a váltótl kivinni, hogy alárják, különben nem, adnak váltót. Odajutottunk, hogy az egész adófizetési morál lezüllött. Ezen segíteni kell és, azt hiszem, a hitelező érdekeit is szolgálja javaslatom, amikor azt mondom: tessék már véglegesen rendezni a kérdést! Ne kullogjunk mindig mások után, ne várjuk, hogy

1 mit csinálnak mások, hanem ha okos a gondolat, ha megfelelő terv fekszik előttünk, tessék azt megvalósítani. Mi magyar emberek leleményesek vagyunk, okos nációnak miért kell idegen náció után szaladgálni és megvárni azt, amíg valamit kipróbálnak) és ha