Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-195

114 ;Xi országgyűlés képviselőházának . méltóztassék ezt a kegy díjat megadni. Van tudniillik egy törvény, az 1927:XXIV. te, amely kimondja, hogy az 1923. július 26-a után hozzánk áttolt vasutasok, illetőleg közszolgálati alkalmazottak részére a magyar kormány nyugdíjat nem folyósíthat. Megvan azonban a mód arra, hogy más úton kiutalhassák ezt a kegy-, illetve nyugdíjat, nyugbért, kormányzói kegy folytán, ahogyan — mint korábban említettem — a 66 vasutas esetében történt. Kérem a pénzügyminiszter urat, már csak az egyenlő elbánás elvénél fogva is, méltóztassék ezt a kérésemet teljesíteni, mert hiszen összesen nem többről, mint havi 4-^5000 pengőről volna szó. Azok a szerencsétlen vasutasok és közszolgálati alkalmazottak pedig, akiket a megszállott területről átdobtak, amint az ottani szakembereket mint utódaikat kiképezték, a törvényben kikötött kellő időben nem jöhettek át hozzánk. Másik kérésem az igen t. pénzügyminiszter úrhoz a következő: Tudvalévő, hogy a közszolgálati alkalmazottak csak a Pénzintézeti Központtól kaphatnak kölcsönt, és e kölcsönösszegnek legfelsőbb határa az illetmények kéthavi összegét teheti ki. Ezért most arra kérem a kormányt, tegyen olyan intézkedést, — ami a kormányzatnak semmi néven nevezendő áldozatba nem kerül — hogy ennek a kölcsönnek értékhatára ne kéthónapi, hanem 12 hónapi fizetés legyen. Azokra* az esetekre gondolok, amikor a közszolgálati alkalmazottak indokolják, hogy súlyos anyagi helyzetükben az eddiginél nagyobb kölcsönre volna szükségük. Remélem, hogy. az igen t. pénzügyminiszter úr ezt a kérést honorálni fogja. Harmadik kérésem pedig a következő: Méltóztatnak tudni, hogy az 1924. évi 5100-as, maid az 5460-as miniszterelnöki rendelet a 15 .ísztendőn aluli szolgálattal bíró nyugdíjasoktól a törvényben biztosított nyugdíjaknak 40%-át elvonta. Annak idején, hosszú esztendőkkel ezelőtt a Házban határozati javaslatot nyújtottam be abban az irányban, hogy a 40%-os levonást engedje el a kormány. Ez akkor kedvezően^ is intéződött el, a későbbi kormányintézkedések, illetőleg a parlamenti felhatalmazás a kormánynak ezt a rendelkezését úgy módosította, hogy a törvényben biztosított nyugellátási díjakból a kormányzatnak jogában van további 40%-ot elvonni. Arra nézve, hogy ez mit jelent pénzben és milyen óriási áldozatokat kíván az illetőktől, akiknek száma szintén nem olyan nagy és a budget szempontjából szintén nem jelent lényegesebb tételt, egy-két példát vagyok bátor & Ház szíves engedelmével felemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) A Máv.-rendszerű A táblázatú VII. fizetési osztály 3. fokozatába tartozó mérnöknek 12 évi beszámítható szolgálati év után 45%-os, vagyis 80 Dengő nyugdíjra volna igénye, minthogy azonban a szanálási levonással ennek az összegnek csak 60%-át kaphatja, a havi nyugdíja 48 pengő. Az A. táblázat IX. fizetési osztályának 1. fizetési fokozatába tartozó tisztnek 12 beszámítható szolgálati év után a 45%-os havi nyugdíja jelenleg 60 P 60 fillér volna, ez azonban szanáltan csak ennek az összegnek 60%-a, ami havi 40 P. A B. táblázat III. munkaköri csoport X. fizetési fokozatába, tartozó műszaki segédtisztnek (pályamester) 12 beszámítható szolgálati év után ugyancsak 45%-os nyugdíjra van igénye, ami összegszerűleg jelenleg havi 59 P 30 5. ülése 1933 június 8-án, csütörtökön. fillér, a 40%-os szanálási csökkenéssel pedig havi 35 P 60 fillér. A C. táblázat XIV. munkaköri csoport XI. fizetési fokozatába tartozó üzemi altisztnek (pályaőr) 12 beszámítható szolgálati év után szintén 45%-os nyugdíjra van igénye, ami öszszegszerűleg jelenleg havi 37 P 10 fillér, illetőleg szanáltan ez összegnek 60%-ai, vagyis 22 P 30 filér. A nyugdíjasokkal kapcsolatban az 1924. évi 5461. M. E. számú rendelet I. fejezetének 3. és 4. pontja & Máv.-nyugbéresekre is kimondta a szanálást. Ezek közül a nyugbérpénztár A. csoportjába (ipari szakmunkás) tartozó nyugbéres 12 beszámítható szolgálati év után jelenleg havi 45 P 80 fillér nyugbérre bírna igénnyel, azonban szanáltan csakis ennek 60%-át kapja, vagyis havi 27 P 50 fillér nyugbért. A nyugbérpénztár B. csoportjába tartozó nyugbéres 12 beszámítható szolgálati év után jelenleg havi 31 P 30 fillér nyugbérre jogosult, szanáltan azonban nyugbére ez összegnek 60%-a, vagyis havi 18 P 80 fillér. Most méltóztassék meggondolni, mit jelent az, hogy a legszegényebb, legnyomorultabb viszonyok között, igazán a legnagyobb kétségbeesés között élő munkásoktól, nyugbéresektől, szegény kistisztviselőktől — akik nem saját hibájukból mentek nyugdíjba s nyugbérbe, hanem a szanáláskor küldettek nyugdíiba, vagv nedig betegség és egyéb okok miatt, aminek szintén nem ők voltak az okai — ilyen óriási összeget, a törvényben biztosított nyugdíjukból 40%-ot vészinek el és ez micsoda nagy megrázkódtatást okoz közöttük, micsoda nehéz viszonyok közé sodorja ezeket a szerencsétlen embereket. Ezekkel a kérdésekkel sem a pénzügyi bizottságban, sem a plénumban aj költségvetés tárgyalása alkalmával nem volt alkalmam foglalkozni, mert más kérdésekkel kellett foglalkozom. Kérem a pénzügyminiszter urat, méltóztassék ezeket a kéréseket kedvezően elintézni. Méltóztassék elhinni, hogy ez a levonás nagyon vitálisán érinti ezeknek az embereknek az életét. Kérem az igen t. kormányt, méltóztassék ezt a három kérésemet teljesíteni, annál is inkább, minthogy a Pénzintézeti Központ kölcsönén ek felemelésére vonatkozó kérésem egyáltalában nem jelent a budgetre nézve megterhelést, másik két kérésemmel kapcsolatban pedig a üénzügyminiszter iir bizonyára talál majd módot és fedezetet, hiszen ez az egész összeg — ismétlem — havonta nem tesz ki többet párezer pengőnél. A pénzügyminiszter úr személye iránti bizalomból a címet elfogadom. (Helyeslés a balközépen.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Kun Béla! Kun Béla: T. Képviselőház! A t. miniszterelnök úrnak tegnapelőtt mondott beszéde folytán a t. pénzügyminiszter úr két lényeges magyarázattal tartozik a t. Háznak és az ország közvél eményének. Először is a hádikölcsönkérdés tekintetében a független kisgazdpárt megbízásából és nevében Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam kérdést intézett a t. miniszterelnök úrhoz, illetőleg rajta keresztül a t, kormányhoz, mit szándékozik tenni azon ígéreteinek beválására, amelyek a hadükölcsönkárosultak kívánságainak részben való orvoslása tekintetében éveken keresztül elhangzottak. A t. miniszterelnök úr