Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.
Ülésnapok - 1931-195
Az országgyűlés képviselőházának 195. azt mondotta, hogy a t. pénzügyminiszter úr foglalkozik ezziel a tárggyal és dolgozik albban a tekintetben, hogy megfelelő javaslattal léphessen az országgyűlés színe elé. Amit a t. miniszterelnök úr mondott, én elhiszem. Mégsem elégedhetünk azonban meg szép kijelentésekkel. 13 év óta halljuk, (hogy a t. miniszter úrék — és az előző váltakozó kormányoknak rendszere ugyanez volt — folyton előkészületeket csináltak, folyton dolgoztak, folyton ígérgettek, az eredmény azonban mégsem volt semmi. Semmiből semmi. «Az állam becsülete van hozzákötve* — mondták a váltakozó kormányok pénzügyminiszterei, de a hadikölesönkérdés megoldása tekintetében mégsem csináltak semmit. A karitatív segélyezés a hadi* kölesönikárosultak részére voltaképpen csak folt a szakadozó ruhán, a hadik ölcsönikárosultak megtépdesett exisztenciája számára egy bizonyos kis jóakaratú toldalék juttatása az államkincstár részéről, de hogy mikor, milyen irányban, milyen módon és milyen valorizálással akarja a t. pénzügyminiszter úr legalább részben kielégíteni a hadikölcsönkárosultak jogos igényeit, erre kérünk nyílt és határozott feleletet tőle még e vita folyamán. A második kérdés pedig, amelyre feleletet várunk, a következő. Gömbös Gyula t. miniszterelnök úr tegnapelőtt mondott beszédében azt mondotta, hogy ha áldozathozatalra kerülne a sor, az ipari vállalatoknak kellene az áldozatot meghozniok — értette alattuk a nagyipari vállalatokat. Én nem osztom Esztergályos t. képviselőtársamnak azt a megállapítását, amelyet a t. miniszterelnök úrral szemben tett és amelyet — elég sajnos -a t. túloldal megjegyzés nélkül hallgatott végig, hogy az agrártermeléssel voltaképpen a kisipart akarta szembeállítani a t. (miniszterelnök úr. (Jánossy Gábor: Senki sem hiszi eH) Mégsem cáfolták meg, amikor Esztergályos képviselő úr ilyet mondott és nem védték meg a t, miniszterelnök úr álláspontját. Ezt elmulasztották, holott mikor a t. miniszterelnök úr csak azt mondotta, hogy ha a két érdek összeütközik, akkor az agrártermelés meló fog állani ós ba itt áldozatot kell hozni, azt az iparnak kell hoznia. Jól tudom, hogy a nagyiparral, (Jánossy Gábor: Természetes!) a túlzott vámvédelemmel dédelgetett nagyipari vállalatokra, kartellalaikulatokra értette ezt at. miniszterelnök úr. Ez nagyon helyes, ezt aláírom, sőt azt is láttam, hogy a független kisgazdapárt tagjai részéről többen helyeseltek a t. miniszterelnök úrnak. Én magam is helyeseltem. T. pártom tagjai közül többen még* tapsokra is ragadtatták magukat, nyíltan mutatva ezzel, hogy úgy vagyunk ezzel a kérdéssel, hogy a pártfegyelem nálunk nem vonatkozik a tapsokra. Én azonban nem tettem meg. hogy odaálljak az ovációt rendezők közé, mert bármilyen nagyra értékelem is a t. miniszterelnök úr kijelentését, én a szép kijelentésekkel mégsem elégszem meg, még ha azok miniszterelnök szájából hangzanak is el. Sem a nemzet, sem én nem elégszünk meg ezekkel, mert tetteket várunk. Már 13 esztendő óta várjuk a kezdet kezdetét a nagyiapri vállalatokkal szemben. Minderre vonatkozólag azonban még semmi lépést komolyan, bátran, férfiasan, az államhatalom minden eszközének igénybevételével megtenni nem láttunk. A nagyipari vállalatok, a kartellalakulatok még ma is tobzódnak a maguk hatalmasságában. . Tegnap imiutatoftt irá AmdaháziKasnya Béla t. barátom, hogy a szeszfejedelmekmiképpen uralkodnak a hibásan gondülése 1933 június 8-án, csütörtökön. 115 jaikra bízott területen, hogy milyen külön hatalmasságok ebben az országban azok a szeszfejedelmek, szeszkartellvezérek, akik tönkretették az önök programmjában védendőnek kikiáltott kisüstöket és mezőgazdasági szeszgyárakat. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Amikor a nagyipari vállalatok a nagyon megvékonyodott bőrű fogyasztóról lehúzzák még azt is, ami rajta maradt, akkor mi nem elégedhetünk meg azzal, hogy a t. miniszterelnök úr kijelentéseket tesz, hogy ezentúl majd másképpen lesz. Hiszen csak a vaskartellre, a szérumkartellra, a textilkartellre, a cementkártellre, a téglakartellre és a töb'biekre hivatkozom pár szóval, amelyek a fogyasztók különböző rétegeit ma is megsarcolják és lehetet' lenné teszik, hogy a nehéz pénzügyi és közgazdasági körülmények között a termelőmunka mégis olyan mértékben folyhassék ebben az országban, mint az ő kalózkodó eljárásuknak híján és anélkül mehetne. Le kell tehát vonnom, a konzekvenciát, hogy igenis, százszor és ezerszer mondjuk, ahányszor erre alkalom van, nem szóismétlésképpen, hanem mint ugyanannak az igazságnak mindig a kormány és a miniszter urak füléhez való juttatását, hogy erre vonatkozóan az ország dolgozó népe csakugyan cselekedeteket vár és nem elégszik meg semminemű kijelentéssel. A mezőgazdasági és az ipari árak között a diszparitás és az aránytalanság kirívóan nagy. Nem elég a beharangozás a t. miniszterelnök úrtól arra nézve, hogy majd másképpen lesz. Nem elég, hogy a t. miniszterelnök úr ígéri, hogy majd belátásra fogja bírni azokat a kar- . telialakulatokat, amelyek eddig józan belátásra képesek nem voltak a maguk önző hasznának és nyerészkedésének lelketlen művelésén kívül. A mezőgazda nem kapja meg a termelési költségét sem annak, amit a földből munkája után produkál. Miképpen értelmezzük akkor a t. miniszterelnök úr kijelentését? Nem szeretném mondani, hogy szóvirág gyanánt., E cselekedetekre vezető első lépés után tessék megtenni a második és harmadik lépést és az árelemzőbizottság, a kartellbizottság homályos és kétesi működése helyett árdiktátori hatalommal (Meskó Zoltán: Ezt követeltem már régen!) tessék belenyúlni ennek a kérdésnek komplexusába ós rendet teremteni ott, ahol a t. miniszterelnök úr becsületes magyar meggyőződése ósi katonás mivolta szerint tud rendet teremteni, ha akar, ha nem függ a kormány pozíciója és az állam kasszája bizonyos mértékben, talán túlontúl azoktól a kartellalakulatoktól, amelyeket megfékezni, amelyeknek áruuzsoráját letörni az ország egyetemes népességének érdekében való közérdekű cselekedet volna Gömbös Gyula miniszterelnök úr mondotta, hogy voltaképpen a független kisgazdapárttal közös bölcsőben ringott az ő pártja is; «közös politikai bölcsőben ringattak bennünket:* — mondotta. A mi bölcsőnk mellett ma is őrt áll nagyatádi Szabó István szelleme és tanítása. Az egységespárt is azt mondja, hogy így van, de ez nem elég, mert kezében van a hatalom, tehát felelősséggel is tartozik azért, hogy miképpen kezeli ezt a hatalmat. Az egységespárt éveken keresztül engedte, hogjjr a magyar közgazdasági élet a dolgozó mezőgazdasággal és a termelni kész, de sajnos, megfelelő munka nélkül levő tisztes kisiparral szemben kúfároknak legyen orvvadászterülete. Nagyatádi Szabó István szelleme elé, vagy plédig nagyatádi Szabó Istvánnak a földmívelés-