Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-195

Az országgyűlés képviselőházának 195. ülése 1933 június 8-án, csütörtökön. 113 az a meggyőződés, hogy ezt a földteherrendezést valamilyen formában meg kell csinálni. A t. kormánynak e tekintetben az álláspontját, őszintén megvallva, nem ismerjük. A t. kormány ragaszkodik a maga alapjában véve helyes pénzügyi politikájához, a devalvációt elveti, nag^yon helyesen, de ugyanakkor nem íioz ide mas terveket és más gondolatokat, amelyeken keresztül a magyar földnek ezt az égető kérdését meg lehetne oldani. Tudom, hogy a t. túloldalon is erős az a meggyőződés, hogy ezen a téren valamit csinálni kell, (Strausz István: Gyorsan!) de sajnos, ez semmiféle konkrét formát nem ölt és végeredményben évről-évre, egyre-másra több százmillió teher kerül a, magyar föld nyakába, egyre több a végrehajtási költségekből és különböző sallangokból. nem pedig kölcsönből eredő új teher a nélkül, hogy a kormány még csak tervet is hozna a parlament elé, vagy szakemberekkel megidítana egy diskussziót abban a kérdésben, hogyan kellene valamiképpen ezektől a terhektől szabadulni. Meggyőződésem szerint magának a hitelszervezeteknek is érdeke, hogy ez megtörténjók, magának a hitelszervezetnek is érdeke, hogy a moratóriumnak ez a nyomorúsága minél hamarabb megszűnjék. (Űűy van! Ügy van! a bolaldalon.) Nagyon érdekes volna kiszámítani, hogy a moratóriumnak mai rendszere először a legkisebb exisztenciák számára milyen kevés segítséget nyújt, másodsorban, hogy milyen nagy általános gazdasági terhet és kárt jelent az országra. És érdemes volna ki-* számítani ezzel szemben, hogy az a radikális földteher rendezés, amelyet én itt proponálok, végeredményben milyen következményekkel járna, egyfelől a t hitelező, másfelől az adó>í világra. Az én legjobb meggyőződésem szerint megindulna ismét a hitelélet egészséges gyógyulási folyamata, amelyet valamennyien várunk. Mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy öt esztendőn keresztül a rossz termés, az elviselhetetlenül alacsony mezőgazdasági árak, az ipari áraknak, főleg a kartellizált iparok árainak magassága, melyeket állandóan a fejünkhöz vág maga a népszövetségi biztos úr is, lehetetlenné teszik, hogy ezeket a földterheket, ezeket az adósságokat a magyar föld teljesen, száz százalékosan valaha is vissza tudná fizetni. Méltóztassék egyszer már megállapítani azt, hogyha pedig így áll a dolog, mit kell tenni. Nem ragaszkodom — s azt hiszem, egyetlen józan ember sem ragaszkodik — itt valami csodaszerhez, a földteberrendezésuek ilyen vagy olyan módszeréhez, ezt a földteherrendezést meg lehet nagyon sokféleképpen csinálni. Elsősorban arra van szükség, hogy kialakuljon a magyar gazdasági életben egy egészséges konszenzus ebben az irányban, a legkitűnőbb gazdasági szakemberek és a hivatalos gazdaságpolitikai vezetés konszenzusa, azután pedig kialakuljon egy olyan terv, amelyet valamennyien várunk, de nemcsak mi várunk, hanem a t. túloldal is, mert mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy ennek el kell érkeznie. Minél később érkezik el, annál rosszabb valamennyi ünkre nézve. Nagyon kérem a t. pénzügyminiszter urat, hogy szakítson a. pénzügyi politikának azzal az egyoldalúságával, amely. nézi esztendőkön keresztül, hogyan sorvad a magyar föld népe, nézi esztendőkön keresztül a nélkül, hogy a legkisebb reményt is tudná neki nyújtani a mai gazdasági politikával, amely tisztán pénzügyi szempontból, ha elvonatkoztatjuk a pénzügyi gazdálkodást a gazdasági élet egyéb részeitől, helyes, ha azonban azt egy nagy^ egységnek, egy olyan nagy organikus egységnek fogjuk fel, amelynek ez a pénzügyi politika csak egy része, úgy csak a legmesszebbmenőén helyteleníteni tudom. A magyar kormány pénzügyi politikája iskolapéldája annak, amikor a részletekben helyes felfogás, helyes módszerek érvényesülnek, de azért válnak helytelenkké, mert majdnem Öncélú módon jelentkeznek ezek a pénzügyi szabályok ós nincsenek beleépítve kellőképpen az egész magyar és európai gazdasági élet egyetemébe. Esztendőkön és kormányokon keresztül hányan és hányszor hangoztattuk itt, hogy szakítani kell az egyoldalú ortodox pénzügyi politikával, mikor az egész világ szakít vele. Méltóztassék elolvasni Roosevelt nagyon szép húsvéti cikkét, amely a Neue Freie Pressé-ben jelent meg. Roosevelt maga a legkapitalistább Amerikában szakítani akar azzal az ortödox gazdasági politikával, amelynek utolsó végvára ez a szegény nyomorult Csonka-Magyarország, amely nem is lehet soha annyira kapitalista, mint Amerika, mert a mi gazdálkodásunk nem a szorosabban vett tókegazdálkodáson, hanem a mezőgazdaságon épül fel. Itt gyönyörű szavak hangzanak el. A miniszterelnök úr hangoztatja, hogy a legjobb iparpolitika az, amely a mezőgazdaságot erősíti, de konkrét intézkedéseket nem látunk. Nemcsak nem látunk konkrét m intézkedéseket, de még terveket sem látunk és még konkrét gondolatokat sem hallunk felmerülni a túlsó oldalról, amelyek valamely irányban elindítanák ezt a helyesebb, okosabb és kevésbbé ortodox pénzügyi gazdálkodást, ezt a helyesebb, okosabb és kevésbbé ortodox általános gazdálkodást. Az a politika, amelyet a t. pénzügyminiszter úr képvisel, nem agrárius országba való pénzügyi politika s ezzel a pénzügyi politikával minél később szakítanak, annál nagyobb katasztrófa lesz az az egész országra nézve. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Müller Antal! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Ki a következő szónok? Takách Géza jegyző: Pintér László! Elnök: A képviselő úr nincs itt. Ki következik? Takách Géza jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Ház! A költségve tés tárgyalása alkalmával történt többszöri felszólalásom sem volt elegendő arra a házszabályok miatt, hogy egyes kérdésekre, amelye ket itt a Ház plénuma elé akartam hozni, kitérhettem volna, azért kérem az igen t Ház szíves hozzájárulását, hogy egy-két szakkérdésre hívjam fel a Ház, illetőleg a t. pénzügyminiszter úr figyelmét. T. Ház! Az államvasúti alkalmazottak egy részére vonatkozóan, a menekült vasutasok megsegítésére az elmúlt időben .a kormányzat kellő időben tett bizonyos intézkedéseket, amelyeknek eredményekép a megszállott területekről hozzánk áttolt, illetőleg onnan kiutasított vasutasok részére bizonyos segélyek kiutalhatok voltak. A kormánynak ezt az intézkedését helyeslem, csak arra kérem, hogy most már az azóta kiutasított vasutasok részére, akiknek száma nem is olyan nagy, — ha jól tudom 177-en vannak — hasonlóképpen