Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-195

1Í2 Áz Ország gyalés képvisetöházának 1 kebelezett terheket és lia hozzávesszük azokat az ipari adósságból származó terheket, amelyeket a statisztikai hivatal 60 millióra értékel, valamint az 1912 január 1 óta történt bekebelezéseket, akkor 2.300—2.400 millió nem is bruttó, hanem nettó terhet hozunk ki. Mindenki érzi, hogy a viszonyok ma sokkial rosszabbak, mint békeidőben, annak ellenére, hogy nem értük el egészen a békevilág eladósodottságát, azért mert akkor normális árviszonyok voltak, normális hitelviszonyok voltak és ami a legfontosabb, akkor nem a legkisebb birtokok voltak a legjobban eladósodva, mint ahogyan ma vannak. Csak nagy általánosságban szeretném lerögzíteni a magam álláspontját a földteher megoldásának kérdésében. Én is teljesen egyetértek a t. kormány és a t. túloldal ama meggyőződésével, hogy a magyar föld terhét devalvációval rendezni helytelen metódus volna és nem segítene elsősorban a legszegényebb rétegeken. En is azon az állásponton vagyok, amir. a legkválóbb magyar közgazdászok általában. Ulalok ezúttal Ajtay Józsefnek egy nagyon kitűnő tanulmányára ebben a kezdésben, Hjbetv a Magyarságban jelent meg, de utalok sok itt elhangzott, komoly érvre is. Egészben véve azonosítom ebben a kérdésben magamat a t. pénzügyminiszter úr érvelésével is. Én azonban ebből nem azt a konzekvenciát vonom le, amit a t. túloldal és a t. kormány, hogy tehát semmit sem kell csinálni, vagy meg kell elégedni egyszerűen csak a kamatok minimális leszállításával, hanem oda konkludálok hogy a másik módszert kell megpróbálni. Nem az indirekt módszert, a devalvációt, hanem a direkt módszert, amit egy komoly földteherrendezés jelentene. A földteherrendezés azért is feltétlenül helyesebb módszer a devalvációnál, mert a devalváció minden hitelező károsodásával jár, a földteherrendezés pedig, ha ezt helyesen okosan és kellő szociális szellemmel hajtják végre, a hitelezőknek csak egyik csoportját érinti. T. Ház! A hitelintézeti kölcsönökből 853 millió pengő van bekebelezve ma a 0 holdtól 100 holdig terjedő birtokkategóriákra. Ha ehhez hozzávesszük ínég a be nem kebelezett terheket, a nem hitelintézeti terheket és a bekebelezett közterheket is, aligha hozunk ki nagyobb összeget egymilliárd, pengőnél. Ha földteherrendezést csinálunk, valószínűleg a t. túloldal is akceptálni fogja azt a megállapításomat, hogy ez a födteherrendezés csak ezekre a kisebb, 100 holdig terjedő birtokkategóriákra alkalmazható, legfeljebb nagyon minimális mértékben még a 100 holdtól 500 holdig terjedő birtokokra, tehát nyilvánvalóan a hitelezőknek csak egy részét, még pedig nem is egészen a felét érintené ez a földteherrendezés. Ha — mondjuk — a földteherrendezés elmenne odáig, hogy ezt a, 853 millió pengő terhet megfelezné és a felét, hogy úgy mondjam, törölné valami formában, — nem azt mondom, hogy egy közönséges leírás formájában, hanem bármilyen módszerrel, — azaz 50%-os földteherrendezést valósítanánk meg a 100 holdig terjedő birtokokon, ez nem jelentene többet, áz egész földteherre vonatkozólag, mint 20— 25%-os földteherrendezést átlagban és nem jelentene többet, mint egy 10—12%-os devalvációt. Meggyőződésem szerint ezt a mértékét a földteherrendezésnek a magyar gazdasági élet még ma is el tudja viselni, sokkal inkább el tudja viselni és el kell, hogy viseljék a hitelező kategóriák, maguk a bankok is, mint a túlhosszú moratóriumot, amely ma megbénítja az egész gazdasági életet és amely sokkal na5". ütése 19$3 június 3-án, csütörtökön. gyobb veszteséggel jár végeredményben nemcsak a mezőgazdaságra, hanem az összes termelő és fogyasztó rétegekre, mint egy egészséges, okos, józan, szociális szellemű földteherrendezés. Mindenki érzi és tudja, hogy ilyen árviszonyok mellett, ilyeiL adó viszonyok mellett, amelyek elsősorban a kisexisztenciát sújtják és nyomorítják, ilyen óriási mértékűre kinyílt agrárolló mellett és olyan kilátások mellett, amelyeket a piacszerzés terén a kormánynak eddig tett erőfeszítései számunkra nyújtanak, ezeket a terheket a mezőgazdaság sokáig nem cipelheti, éppen úgy, mint ahogyan nem cipelheti el a gazdasági élet a moratóriumnak azt a jégkorszakát, amelyben vagyunk. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Méltóztassank megengedni, hogy a magyar föld eladósodására vonatkozóan némi adatokat hozzak még fel, amelyek nincsenek kellőképpen bennei a magyar közvéleményben. Az öt nőidig terjedő birtokkategóriának 52'2%-a van eladósodva, a 6—10 holdig terjedő birtokkategóriának 31*7%-a, a 11—50 holdig terjedő birtokkategóriának 26'2%-a, az 51—100 holdig terjedő birtokkategóriának 39'3%-a, a 101—1000 holdig terjedőnek 46'5%-a, az ezer holdon felülieknek 37'3%-a. Es ha most már csak a hitelintézeti terheket nézzük, a legutóbbi statisztikai kimutatás szerint, amelyet az állami statisztikai hivatal hozott nyilvánoságra, az 5 holdig terjedő birtokkategória megterhelj részén átlag egy holdon 470 pengő hitelintézeti bekebelezett teher van. Méltóztassanak ehhez hozzászámítani a be nem kebelezett és nem hitelintézeti terheket, például a közterheket is, amelyekből rengeteg van már • bekebelezve ezekre a földekre s nyilvánvalóvá válik, hogy az öt holdig terjedő megterhelt föld holdanként legalább 600 pengőig van eladósodva.. Miután pedig ma a földárak átlaga nem éri el a 600 pengőt, ezek a legszegényebb és a magyarság legnagyobb részét kitevő törpebirtokosok fuldoklanak az 52%-os eladósodottságnak ós a 600 pengőig terjedő eladósodottságnak irgalmatlan terhe alatt. A 6—10 holdig terjedő megterhelt föld egy holdján 219 pengő teher van, 11—50 holdig 234 pengő, 51—100 holdig 241 pengő, 101--1000 holdig 190 pengő, 1000 holdon felül 138 pengő. És ha igaz is az, hogy az utóbbi években az eladósodottság mértéke, vagyis inkább a felvett kölcsönök mértéke esőkként, viszont a különböző egyéb terhek olyan magasra emelik ezeknek az utóbbi éveknek eladósodottságát is, hogy az majdnem eléri az 1927—28—29-es évek egy esztendőre eső mértékét. 1931-ben 16:9 millió pengő törlesztéses kölcsön mint tíj teher járult a régiekhez. Ezzel szemben ugyanebben az esztendőben 27'6 millió pengő végrehajtási zálogjogot 27*9 millió pengő adó- és illetékhátralékot és 3*7 millió pengő végrehajtási és perköltséget kebeleztek be a magyar földre, összesen 59*2 millió pengőt, szemben a 16*9 millió pengő törlesztéses, tehát elviselhető kölcsönnel. Végeredményben 1929-ben 423*8 millióval, 1930-ban 36*9 millióval és 1931-ben 332'3 millióval emelkedett a magyar föld bekebelezett terhe. Örülök annak, ismétlem, hogy úgy a parlamentben, mint a parlamenten kívül kialakult egy egészséges közvélemény a devalvációval szemben. Örülök annak is, hogy itt a Házban nagyon kitűnő gazdasági szakemberek, mint pl. Magyar Pál, lándzsát törtek a földteherrendezésnek direkt úton való elintézése mellett, és lassanként igenis keresztülveri magát