Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

Í02 Áz országgyűlés képviselőházának : keresztülvinni, hogy az ő termékeit ott és ak­kor árusítsa, amikor és ahol az ilyen termé­kek megvétele, vagy fogyasztása a maga ter­mészetes útját járhatja. T. Képviselőház! Ez a teljesen borellenes álláspont nyilvánul meg a pénzügyminiszté­rium illetékes ügyosztályának minden gesztió­jában. Mindenki tapasztalhatja, hogy egy megnyíló új vendéglő esetleg hetekig nem szolgálhat ki bort azért, mert még nem kapott italrnérési engedélyt. Még egyszer hangsúlyo­zom, a lőporon kivül, amely tényleg ^közve­szélyes cikk, amelynek állami ellenőrzése tel­jesen természetes, nincs még termék, amely olyan ellenőrzés alatt állana, mint a bor. Az állam régen keresett ezeken a regale­jogokon. Ma itt szintén italmérési illeték nevű adót fizetnek, amelyet igényelhetne az állam és. kivethetne akkor is, ha az italmérés nem volna pénzügyi engedélyhez kötve. Ahányszor megszólalnak a mezőgazdasági érdekeltségek, hogy ezeken a tarthatatlan és elviselhetetlen állapotokon segíteni igyekezze­nek, mindig jelentkezik az italmérés pénzügy­miniszter frontja és elmondja a maga tartha­tatlan ós teljesen lényegtelen véleményét, ame­lyet 'az én impresszióm szerint tisztára a saját pozíciójuk védelmére eszelnek ki. Ebbe a gondolatkörbe tartozik a termelői italmérők ügye is. A termelői italmérők ügyét is a legnagyobb rosszhiszeműséggel nézi a t. pénzügyi kormány. A kereskedők és a vendég­lősök, valamint a Mmérők tőkeszegénysége idézte elő, hogy ezek a termelői kimérések a saját termékük eladására kénytelenek^ voltak frontba' állani. Hiába van a fogyasztónál vá­sárlóképesség, hiába emelkedik a borfogyasztás Magyarországon, ma az a helyzet, hogy sem a kereskedő, sem a vendéglős nem képes pénz és hitel hiányában arra, hogy szüret után vagy később a bort összevásárolhassa. A bankzárlat óta azután ez teljesen akut jelenséggé vált. Ilyen körülmények között a bortermelés arra kényszerült, hogy termelői kiméréseket állít­son fel. Amióta ezek a kimérések bizonyos mérték­ben elszaporodtak, — távolról sem olyan nagy számban, mint ahogy azt a pénzügyminiszté­rium közegei hangsúlyozni szokták, mert az én tudomásom szerint Budapesten összesen 250 ilyen termelői kimérés van — ennek a helyzet­nek a megdöntésére valóságos érdekszövetség alakult, amelyet a látszat szerint a pénzügy­minisztérium illetékes osztálya minden vonat­kozásban támogat. A bortörvény és azok a rendelkezések, ame­lyek a 20—30 év előtti termelési viszonyokra vonatkoznak, alkalmat adnak rá, hogy köz­igazgatási felügyelet alatt ezeknek a termelői kiméréseknek állandó maltretírozásban legyen részük. Az a termelőkimérő, aki Budapesten megnyitja a maga üzletét és saját termelt borát árusítja Budapesten, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: A legelemibb polgári joga!) még ha ügyvédi diplomája lenne, akkor sem tudna megküzdeni azokkal a régi, elavult, bürokra­tikus jogszabályokkal, amelyek munkáját tel­jesen megnehezítik. Órákig tartana — fájda­lom, nincs rá időm — elmondani, hogy melyek azok a rendelkezések, amelyek ezeknek a ter­melőig kiméréseknek forgalmát és életét meg­nehezítik.^ Méltóztassanak megengedni annak (kijelentését, íhogy éppen az a kormányzat, amely folyton azt hangoztatja, hogy a közbe­eső állomások drágítanak meg minden mező­9A. ütése 1933 június 7-én, szerdán. gazdasági terméket, amíg az a termelőtől a fogyasztóig jut, akadályozza meg mestersége­sen az áru útját a termelő és fogyasztó között. Itt van a poharazás kérdése. Már ismétel­ten fordultunk, úgyis, mint érdekeltségek, a pénzügyi kormányhoz, hogy ezt a kérdést ren­dezze. Lehetetlen helyzet az, hogy a termelői kiméréseknek nincs megadva a poharazás joga, illetőleg egy-két termelői kimérésnek megvan adva, de 90%-ának nincs. Ne méltóztassék de­klasszifikálni ezt a kérdést. Ezt nem lokális érvek támogatják. Rendkívül fontos érdekek fűződnek ahhoz, hogy minden termelői kimé­rés, amelyet rendőrileg, pénzügyileg amúgy is minden vonatkozásban ellenőriznek, megkapja azt| az egyszerű emberi jussát, hogy termékét megkóstolhassa az a vevő, amikor bejön és azokból a borokból válogatni akar. Nagy saj­nálattal kell megállapítanom azt a tényt, amit száz adattal tudok támogatni, hogy a t. pénz­ügyi kormány határozottan borellenes állás­pontot foglal el és minden intézkedésével azon van, hogy olyan termelési ágat, amely az or­szág lakossága 15%-ának ad kenyeret, még job­ban gúzsba kösse. Ezek nem pártszempontok, amiket itt elő­adok, ez egy hatalmas termelési ág panasza, amely, sajnos, nem jut el a pénzügyminiszter úr dolgozószobájába. (Dinnyés Lajos közbeszól). Elnök: Dinnyés képviselő urat kérem, ne tartson parallel beszédeket! Lázár Miklós: Azzal a tiszteletteljes ké­réssel fordulok a pénzügyminiszter úrhoz, mint ahogy már ismételten tettem, hogy ha Lon­donból visszajön, méltóztassék elrendelni mind­azt, amit bátor voltam előadni. Mindezek, ami­ket felsoroltam, nemcsak saját tapasztalataim, hanem ezer és ezer írásos bizonyítékkal tudok szolgálni ezeknek a panaszoknak tárgyában. Méltóztassék ebben az ügyben ankétet össze­hívni, üljünk szembe az egyéb érdekeltségek­kel és üljünk le a pénzügyminisztérium illeté­kes főtisztviselőivel, hogy ezeket a kérdéseket közmegelégedésre elintézzük. A borgazdaság kérdése Magyarországon nemcsak gazdasági, hanem szociális és politi­kai kérdés is. (ügy van! a jobboldalon.) ^ Na­gyon jól tudja a miniszter úr, hogy fájda­lom, a bortermelő vidékeken a legnagyobb a nyomorúság, a bortermelő vidékek esnek leg­inkább abba az inségzónába, amelyről igen jó tudomása van az igen t. pénzügyminiszter úr­nak. Nem megakadályozni a borfogyasztásit, hanem a belfogyasztást minden igyekezettel emelni, ez becsületbeli és szociális köteles­sége az igen tisztelt miniszter úrnak. Ami­kor a borházakra 10 millió pengő folyt el (Dinnyés Lajos: Pocsékolták a pénzt!) akkor ma ezekkel az anakronisztikus, rozsdás, régi, bürokratikus törvényekkel akadályozzák egy termelési ág fejlődését, akadályozzák a borfogyasztást. T. pénzügyminiszter úr, ez sem szociális, sem gazdasági, sem politikai ér­dekeknek nem felel meg. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Strausz István! Strausz István: Igen t. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott képviselőtársamnak és barátomnak, Lázár Miklósnak igen érdekes és értékes beszédét nagy figyelemmel hallgat­tam. A borfogyasztási adótörvény átdolgozá­sára vonatkozó érvelését teljesen magamévá teszem. (Helyeslés a középen és a baloldalon.) Minden érv a maga helyén volt és minden érv a nemzet egyetemes érdekeit szolgálta.

Next

/
Thumbnails
Contents