Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

Az országgyűlés képviselőházának ÍJ Különben én a pénzügyi tárca oly részét kívánom felszólalásom körébe vonni, amelyet az eddig elhangzott beszédek nem is érintettekEz a rész: az állami adósságok. (Halljuk! Halljuk!) A nemzetgazdasáignak, amint íalfeaŰImiazott tudománynak változatlanul az az álláspontja, hogy az állami élet fejlődésének programmja szerint vezetett pénzügyi kormányzásban a kölcsönök igénybevétele mellőzhetetlen, a meszszebbi jövőre szóló termékenyítő alkotásokra, befektetésekre. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ezért a költségvetésnek kiemelkedően érdekes és értékes részét alkotják az állami adósságok. Sajnos, hogy ez a megállapítás a mi országunknak újabb időkben készült költségvetési előirányzataira nem vonatkoztatható, nem vonatkoztatható azért, mert a trianoni béke országunkat a normális állami élet lehetőségéből egészen kiforgatta. (Ügy van! Ügy van!) Hiszen ebben a Házban nem kell külön megállapítani, csonka országunk már ott tart, hogy életét jórészben csak adósságokból tudja táplálni. Ezt a véleményemet azooiban az állam adósság-szükségleteinek a költségvetési előirányzata beszélőén nem igazolja. Mire alapítom ezt? Az államadósságok költségvetési előirányzatának rendszere anynyira zavaros, annyira kendőző, hogy egyenesen ártalmára van csonka országunknak. A Képviselőház nyilt színe előtt nem tárhatok fel mindent azért sem, mert a felszólalásra nagyon rövid idő áll rendelkezésemre. Rendszerbeli nagy hibának tartom azt, hogy sem a költségvetési előirányzatban, sem az azt kísérő indokolásban nincs homloktérbe állítva a csonka országunkat a háború előtti és a háború alatti időből terhelő 12*3 milliárd korona belföldi adósság. Nehogy félreértessem, megjegyzem, hogy a 12'3 milliárd korona adósságban benfoglaltaknak a hadikölcsönök is. Maga a költségvetési előirányzat a 12"3 milliárd korona adósságíból csak 984.000 pengőt ismer el és a 984.000 pengőértékű kötvénykamatszükségletét 52.000 pengőben állapította meg és hozzá még az 52.000 pengő kamatból is csak azok a kötvénybirtokosok részesülnek, akik kötvényeiket annakidején a nevükre kötvényeztették. Emiatt az állam a 12*3 milliárd korona adóssági tőke után a magyar hitelezőknek évenkint csak 9000 pengőt fizet. De ezért nem panaszkodhatnak és meg vagyok róla győződve, hogy nem is panaszkodnak, a hitelezők, inert mit kapnának, ha szelvényekkel el volnának látva a kötvények? Százezer korona névértékű kötvény után 32—48 fillért évenkint aszerint, hogy milyen karakterű a kötvényük. Felmerül az a kérdés, hogy a költségvetési előirányzat a háború előtti időben a külföldi hitelezőktől felvett adóssági tőkét miként honorálja? Tudjuk, hogy a háború előtti külföldi adósságunk tőkeértéke 800 millió aranykorona volt. Ez a 800 millió aranykorona költségvetésünkben, a trianoni szerződésen alapuló többféle egyezmény alapján vállalt 64 millió pengő teher hozzászámításával, 992 millió pengő tőkével állíttatott be, ami a külföldi adóssági tőke teljes valorizálását jelenti. A tőkevalorizációt követték az innsbrucki, a prágai és párisi egyezmények, amelyek eredeti kamatnak 28—34%-ig valorizált fizetését tették kötelezővé, ami annyit jelent, hogy 37 millió évi terhet róttak a magyar kincstárra. Kiáltó igazságtalanság! A magyarok köles öneikből semmit sem kapnak vissza, ugyanakkor >a' külföldiek teljes KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII, , . ülése 1933 június 7-én, szerdán. "^ 103 tőkéjüket vissziaikapják és folytatólagosan kamatokat is élveznek. Ez az igazságtalanság egyenesen fojtogiató a magyar nemzetre, különösen, ha mérlegeljük, hogy a trianoni béke országunkból csiak egyharmadot hagyott meg, s ez laz egyhiarmadoirsaág 87 millió pengő olyan nyugdíjat fizet, amely jogilag az utódállamokat terhelné. (Ügy van! Ügy van!) A 12"3 milliárd belföldi magyar magántőke elvonása a gazdasági élet termékenységét rontotta meg, s ezzel megrontottal szóles körben iaz adófizetési képességet. (Ügy van! Ügy van!) Örülhet az ország, hogy Imrédy Béla foglalta el ia pénzügyminiszteri széket, (Éljenzés a jobboldalon.) mert rövid minisztersége alatt már érzi, sőt meg van arról győződve, amint kijelentéseiből tudjuk, hogy valamit tenini kell! ia 12'3 milliárd adóssági tőke varolizálhatásának elérésére. Kérdem, miért nem világították meg pénzügyminisztereink évről-évre p magyar hitelezők kisemmizését a külföld által, amikor ezzel a trianoni békeszerződés szükségességét is érlelni segítettek volna? Ez/zel a kérdéssel, az lállami adósságok kérdésével sok éven keresztül foglalkoztam, de nem tudtam elérni azt, hogy kiváltsam az akkori pénzügyminiszter uraiknak érdeklődését az álltamadósságok kopár és műveletlen területe iránt. Mindenről beszéltek, csak erről a kérdésről

1 nem, mintha ez már elintézett kérdés volna. Noha, töbibszáz alapnak a tőkéjét is igényibe vették hadiköles önre. Erről a külön kérdésről sem esett komoly szó a pénzügyminiszteri székből egyszer sem. Igen t. Ház! A költségvetési expozékban sem foglalkoztak a pénzügyminiszterek ezzel a nagy horderejű kérdéssel. A folytatólagos mélységes hallgatásnak az lenne a következménye, hogy a külföldi hitelezők 1935-ben, amikor a kamatokat 28—34%-ra valorizáló párizsi egyezmény ideje lejár, magasabb kajmatvalorizációra támasztanak igényt. Azért hoztam ide ezt a kérdést ilyen megvilágításban, hogy lássa a külföld is, ha ugyan odajut ez a szavam, hogy mi ezen kérdés fölött nem tértünk és nem térhetünk napirendre, mert mi nemzet vagyunk ós nemzet akarunk maradni iámnak ellenére, hogy ilyen kegyetlen elbánásban részesített bennünket a trianoni béke. Ezért belátást, megértést kérünk m állatai adósságok területén velünk történtek reparálására. Kérdezhetik: tőlem igen t. képviselőtársaim, hogy mit tapasztalok a legújabb idők alatt folytatólalgosan felvett adóssági kölcsöntőkéknek ia ^költségvetési előirányzatbiai történő beillesztésénél. Következetes takargatást! A példát a tárgyalás alatt álló költségvetési előirányzatból prezentálom. Hangsúlyozom, hogy csak külön tanulmány és külön számítások alapján sikerült kiibogoznom, hogy az 1933/34. évi költségvetési szerint 256'8 millió pengő az azi adóssági tőketöbblet, amely emelte az álam adóssági hitel, adóssági pénz ja vadalom szükségletét. Részletezem. Az államadóssági többletből esik az 1933 : XXVI. és az 1933 : II. te. alapján felvett kölcsönökre 180'8 millió pengő. Az 1930. évá kincstári jegy. a váltó- és a devizaköles önre 10'4 millió. Forgótőkekölcsönökre és egyéb kötelezettségeikre 61'5 millió. A különféle egyezmények alapján különféle jogcímeken kibocsátott kötvényeik értékére 4*1 millió. Együtt 256*80 millió pengő. (Zaj balfelől.) A nagy adósságtőke gyarapodás a költségelőirányzatok kísérő indokolásában sincs tagolva és megvilágítva, noha adósságszükségleti hitel előirány15