Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

Az országgyűlés képviselőházának 11 Révay-utcában bérháza van. Nem tudom, az iparfejlesztéshez tartozik-e az^ hogy a bérház után is ilyen kevés adót fizessen. Üzlete van a Rákóczi-út 76. szám alatt, fényes üzlete a Rákóczi-út 13. szám alatt, a Lipót-körút 2. szám alatt, az Erzsébet-körút 41. szám alatt, a Bécsi-utca 4. szám alatt, a Kossuth Lajosutcában; mindenütt a legfényesebb helyen vannak az üzletei. Az iparfejlesztési kedvezmény csak a gyár fejlesztésére vonatkozhatik, de azt, hogy itt egy cég fejleszti kereskedelmi tevékenységét és évről-évre fényesebbnél fényesebb és exponáltabb üzleteket nyit, szintén az iparfejlesztés terhére írni és annak a cég; nék az adófizetés alól való kibúvást lehetővé tenni: ez nézetem szerint helytelen. Sőt felteszem a kérdést: kik felelősek ezért az adÓelmar adásokért? IKik azok, akik ilyen könnyedén kezeltették ezt az adót? Azzal a válasszal, amelyet az államtitkai* úr közbeszólásában adott, nem vagyok meg elégedve. Mindenesetre kérem, méltóztassék ebben az ügyben szigorú vizsgálatot indítani, s ha az iparfejlesztési törvény rendelkezik is ebben az értelemben, hátha vannak még olyan dolgok, amelyeket könnyen kijátszott ez a gyáros, hátha talál még a pénzügyi hatóság nemcsak Guttmann és Feketénél, hanem más hasonló üzemnél, intézménynél vagy gyárnál is hasonló eseteket, hátha az itt befolyó adóhozamokkal tudja majd mentesíteni azokat a szerencsétlen kis páriákat, azokat a kisexisztenciákat, akiknek utolsó kis vagyonkáját veszik el éppen az adó nemfizetése miatt. De legyen szabad rámutatnom egy másik ilyen jövedelemre is. A pénzügyminiszter úr mindig azt mondja, hogy mi képviselők csak olyan kívánságokkal jövünk elő, 'hogy tessék itt beállítani ennyi összeget, tessék ezt a kisipar részére adni, de hogy miből adják, nem mondjuk meg. Leszek bátor egy másik esetre is rámutatni, amelyet két évvel ezelőtt is szóvátettem már, de azóta még mindig nem változott meg a helyzet. A magyar konzervgyárosok 1928-ban kartelibe tömörültek, és úgy látom, hogy^ a kormány ahelyett, hogy a kartelleket ígéretéhez híven megszüntetné, istápolja és támogatja őket, legalább is az esetek ezt igazolnák. Amikor a konzervgyárosok megalakították kartell jüket, elmentek a földmívelésügyi miniszter úrhoz és kérték, hogy támogassa őket cukorhaszonrészesedési visszatérítés címén. Ezzel kapcsolatban a földmívelésügyi kormány körlevelet adott ki és figyelmeztetett minden ilyen konzervgyárost, minden ilyen konzervkészítőt, hogy abban az esetben, ha ők tömörülnek abba a szövetségbe, amely semmi egyéb nem volt, mint kartell, részükre biztosítja a kincstári ttukor-visszatérítést, és pedig kilogrammonként 50 fillért. Voltak gyárosok, akik a tárgyalóasztalhoz leültek, de amikor látták, hogy a kartell első feltétele az volt, hogy bizonyos gyárakat meg kell szüntetni, a megszüntetett gyárak tulajdanosalnak pedig évi apanázst fognak adni, vagyis minden évben bizonyos összeget munka nélkül rendelkezésükre fognak bocsátani, azt mondották, hogy: én nem vagyok hajlandó feladni a gyáramat, nem lépek be mkább a kartelibe, leszek kartellenkívüli cég és megmaradok áraim mellett. A másik kikötés meg az volt. hogy a gyárak beszüntetése mellett a munkásokat el kell bocsátani, az árakat pedig ők szabják meg. Alig hogy a kartell megalakult, a konzerv^ . ülése 1933 június 7-én, szerdán. 97 gyárak gyártmányainak árai mind felemelkedtek, a, kartellenkívüli gyárak megmaradtak a régi arak mellett s nem is kaptak cukorvisszatérítést a kincstártól, vagyis a kincstár ahelyett, hogy azt mondta volna: támogatok minden igyárat, amely kartellbe nem lép, — azt tette, hogy éppen ellenkezőleg csak annak adott cukorrészesedési visszatérítést, aki karteliben volt, s aki pedig nem lépett be a kartelibe, a mai napig sem részesül ezekben a visszatérítésekben. Ez megint olyan sérelmes dolog, amely a kartell érdekét szolgálja. Gyárosoktól kaptam leveleket, amelyben ők maguk állítják, hogy nincs semmi szükség erre a cukorvisszatérítésre, mert ezek a gyárak mind olyan anyagi helyzetben vannak, hogy azt a 3—400.000 pengőt, amelyet ők ezen alcímen évenként visszakapnak, sokkal jobb célra lehetne fordítani. Hívjam fel tehát a pénzügyi kormány figyelmét arra, hogy vonja meg ezeket a visszatérítéseket, ezeket az ötven filléreket, amelyek évenként 300—400.000 pengőt jelentenek, vonja meg attól a kartelltől, amely az árakat fenntartja, s amely szabályozza itt az egész termelést, még pedig úgy. hogy az árak sohasem lefelé, hanem mindig felfelé tendálnak. T. Ház! Ez a visszatérítés és a hasonló esetek mind nemzeti ajándékszámba mennek. Azt hiszem, hogy amikor e szegény országban arról beszélünk, hogy a tisztviselőknek nem tudjuk a fizetésüket folyósítani, amikor azt látjuk, hogy munkások 10—20 filléres órabérért kénytelenek dolgozni, amikor azt látjuk, hogy iparosok, kereskedők kénytelenek üzleteiket bezárni, sőt napirenden vannak az árverések, a teljes tönkremenések: akkor lehetetlen, hogy egy ilyen szegény országban akadjanak egyes cégek, egyes társaságok, amelyek a kormánynak ezt a jószívűségét élvezik. Egyenlő mértéket követelünk minden társadalmi rétegre és minden adófizető polgárra egyaránt. r Abban a reményhen, hogy ezeknek a felszólalásoknak &

r pénzügyminiszter úrnál és a nénzügyi kormányzatnál végre foganatjuk lesz, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Tauffer Gábor! Elnök-' A képviselő úr nincs jelen. Feliratkozása töröltetik. Szólásra következik'? Takách Géza jegyző: Ulain Ferenc! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Takách Géza jegyző: vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Andaházi-Kasnya Béla! Andaházi-Kasnya Béla: Igen t. Képviselőház! Az előttem szólott t. képviselő úrnak felszólalását, — az utolsó mondatát kivéve — teljes egészében magamévá teszem. Azokat a konzekvenciákat ugyanis, amelyeket le kellett volna vonnia .beszédéből, az utolsó madatában, — sajnos — nem vonta le. Pedig meggyőződhetett arról, hogy a jelen költségvetés semmi körülmények között sem elfogadható, és minden okom megvan arra, hogy a pénzügyminiszter úrral szemben a legeslegteljesebb bizalmatlanságnak ki kell terjednie az egész