Képviselőházi napló, 1931. XVII. kötet • 1933. június 06. - 1933. július 13.

Ülésnapok - 1931-194

96 Az országgyűlés képviselőházának 1 sükre, akik az adótechnikaiban nagyon kiismerik magukat, szigorúan méltóztassék eljárni. A Textil Kurir 1933. évi V. hó 13-iki számában megdöbbentő cikkben számol be arról, hogy Gutmann Jakab—Gutmann—Fekete-cég miként vonta ki magát hosszú éveken keresztül az adózás kötelezettsége alól. Amikor én azt látom, hogy az egyik oldalról a kisembereket pengőkért elárverezik, nyomorult kis ingó vagyonukat, amelyhez nem is értékénél fogva ragaszkodnak, hanem talán azért, mert egy egész élet munkája fűződik hozzá és mert annyira a szívükhöz van nőve az a kisi értéktelen bútordarab, amikor ezt könyörtelenül elviszik tőlük, ugyanakkor vannak üzemek és gyárak, amelyek kivonják magukat az adófizetés kötelezettsége alól. Ez a Gutmann—Fekete-cég, amelyet, azt hiszem, minden képviselőtársam ismer, hiszen itt, a parlamentben is képviselőtársaim már többször szóvátették úgynevezett Pók-üzletei miatt, — bár adná az Isten, hogy sok hasonló gazdag üzlet volna — az utóbbi években rohamos fejlődést mutatott. Azt látjuk, hogy úgy gyártmányain, mint azok értékesítése tekintetében óriási nagy lépéssel haladt előre. Ennek a Gutmann Jakabnak a III. kerületben a Vihar-utcában van egy nagy harisnyagyára. Az itt előállított harisnyával árasztotta el az egész országot, de amikor látta azt, hogy talán ő maga is résztvehet az értékesítésben, mellőzte mindazokat a kereskedőket, akik gyártmányainak propagálásában segítségére voltak, akik talán éppen hozzásegítették Gutmannt és Feketét, röviden mondva ezt a Gfb.-t, hogy országos hírű lett az ő gyártmár nya, mondom, ezeket a kereskedőket mellőzte és egyszerűen konkurrenciát csinálván nekik, maga nyitott hatalmas kirakatokkal berendezett luxuriózus üzleteket. Ennek a gyárosnak a Révay-utcában van egy bérháza is. Ez is mutatja tehát, hogy nagy vagyonnal rendelkező gyáros, akinek hat legszebben berendezett üzlete van a fővárosban. Hát nézzük csak meg, hogy mennyi adót is fizetett ez a gyáros az utóbbi években. Kiírtam magamnak azokat az adatokat, amelyeket nyilvánosságra hozott a Textil Kurir. 1928-ban, tehát a konjunktúra idején, amikor tényleg a legfényesebben mentek az üzletek, akkor előírtak a gyárnak 4745*32 pengő adót. Az ő bevallásai alapján leírtak ebből az adóból 4106*76 pengőt, vagyis maradt neki 414*10 pengő adó, az egész ipari jövedelem után; a ház után pedig 224*46 pengő, vagyis egész vagyona ipara és kereskedelme után fizetett 638" 50 pengőt. Már ahhoz, hogy ezt egy évben megteheti egy ilyen gyáros, nagy elnézés kell a pénzügyi hatóságok részéről, — nem tudom, milyen eltekintés kellett ehhez, hogy ezt nem vették ósizre — de hogy ez sorozatosan, „évről évre megismétlődjék, ebben nagy ellenőrzési hibát látok. 1929-ben kivetettek erre a gyárra és üzleteire — itt most már mindent beleveszek, házait, gyárát, kereseti adót és mindent összegezve — 5694*87 pengőt, ebből töröltek 5045*94 pengőt, vagyis maradt 648*93 pengő. 1930-ban kivetettek rá 10.118*66 pengőt, töröltek 9336*21 pengőt, maradt 782*45 pengő. Minthogy az előző évben maga sem gondolta, hogy mostmár sikerül neki ennyit töröltetnie, ebben az évben 736*60 pengő túlfizetés volt az adónál, tehát 1930-ban az összadó-fizetése 45*85 pengő volt. Kérdezem,, hogyan lehetséges az, hogy ilyen előforduljon, amikor a pénzügyi hatóságok kutatnak és látják, hogy így-egy gyár hogyan, mennyire fejlődik, sőt 94. ülése 1933június 7-én, szerdán. az évenkénti adókimutatás, adóbevallás révén is tudniok kellett, hogy üzleteket nyitották, gyárat bővítetttek, nagyobbítottak, a forgalmuk megtöbbszöröződött, és mégis azt látjuk, hogy bár igaz, hogy 1929-ben 5600 pengő volt ennek a gyárnak az adója,1930-ban pedig 10.000 pengő, de mindig ennek arányában írtak le, úgyhogy a kivetett és leírt adó után mindig csak egypár pengő maradt neki megfizetésre. 1931-ben az üzlet eredménye alapján kivetettek rá 5929*57 pengőt, töröltek 5113*23 pengőt, vagyis maradt 816*34 pengő. 1932-ben összelőírása volt 4615*17 pengő, törlés volt 3781*56 pengő, vagyis maradt 833*61 pengő. Ebből adós maradt ebben az évben 229*77 pengővel. Csak maga az általános kereseti adója egy ilyen hatalmas nagy gyárnak 378*32 pengőt tett ki, ami megfelel 7560 pengő adóalapnak. Ennél többet fizet egy kis szatócsüzletes, többet egy kisiparos. En, akihez nagyon sok kisiparos fordul éppen a túladóztatás miatt, tapasztalom, hogy sokszor az egy segéddel, vagy pedig segéd nélkül, egy tanonccal dolgozó kisiparosra milyen horribilis adókat vetnek ki. Éppen ezért nem tudom megérteni, hogy micsoda összeköttetése, vagy micsoda érdeme volt a Gfb-nek, hogy itt majdnem 90%-át írták le minden évben az adójának. (Vargha Imre: Az iparfejlesztési törvény értelmében adómentes! Ez a magyarázata! Nem elnézés, nem kedvezés és nem visszaélés!) Mélyen t. képviselő úr, nagyon csodálom, hogy ezt egy olyan nagy vállalattal kapcsolatban tetszik mondani, mint amilyen a Gfb., amely vállalat úgy tudom, évről-évre hatalmas fejlődést mutat, amely alkalmazottainak egy részét, amint a mai nap folyamán értesültem, gyengén fizeti, olyan éhbérért dolgoztat, hogy kisasszonyainak 70—80 pengőt fizet, de megköveteli tőlük, (hogy minden másodnap frizőrhöz menjenek, maniküröztessenek és nem tudom, mi mindent csináltassanak. Lehetetlenségnek tartom tehát az olyan munkás védelmet, amely mellett ez a gyár kihasználhatja az embereket, a szerencsétlen páriákat éppen a nagy munkanélküliség miatt, amivel szemben hatalmas nagy portálokat épít, (hatalmasan fejleszti üzleteit és emellett látjuk, hogy nem ezreket, hanem százezret keres évenként és ugyanakkor teljes egészében kibújik az adózás alól. ^Vargha Imre: A törvény menti fel!) Ha ilyen a törvény, a törvényt kell megváltoztatni. (Körmendy Mátyás: Élni fogunk vele!) Lehetetlenség, ri hogy kisembereket tönkretegyenek pár pengős adóért, és akkor iparfejlesztés címén ilyen emberek, akik itt százezreket keresnek, egyeduralmat élveznek, a vámvédelmet száz százalékig élvezik a maguk részére, teljesen kibújjanak és kimeneküljenek az adófizetés alól. (Körmendy Mátyás: Igaza van!) Mtélyen t. államtitkár úr, ezt sem mint polgár, sem pedig mint országgyűlési képviselő elfogadni nem tudom. Ha van ilyen törvényünk, (Vargha Imre: Van!) amely engedi a törlést és kibújást, akkor jöjjön a pénzügyi kormányzat annak módosításával, mert ezáltal bizonyára nemcsak ennél az egy üzletnél, hanem több nagyvállalatnál lesz nagyobb hozama a pénzügyi kormányzatnak. Mindig arról sírunk, hogy nem tudunk bevételekét kapni és amikor rámutatunk a bevételi alapokra, akkor a pénzügyi kormányzat menti az illetőket oly módon, hogy ők az iparfejlesztési törvénybe belekapaszkodhatnak és ki tudnak bújni az adófizetési kötelezettség alól. Ennek a cégnek, mint említettem, a Vihar-utcában gyára, a