Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-183

58 Az országgyűlés képviselőházának 183 A Társadalmi Egyesületek Szövetségének Eckhardt Tibor t. képviselőtársam éppen úgy, mint pártunkból is többen, sajátmagam is társelnökei vagyunk, (Eckhardt Tibor : Én csak voltam. Lemondtam.) ilyen címet viselünk, ezért a levélért azonban, amelyet a Társadalmi Szövetség elnöksége bocsátott ki, azok felelősek, akik aláírták, (Eckhardt Tibor : Az elnök és az ügyvezető elnök !) de bennünket semmiesetre sem terhel több felelősség, mint akár Eckhardt Tibor t. képviselőtársamat, vagy bárki mást, akinek e levél megírásában része nem volt. (Eckhardt Tibor : Ezt nem is mondtam !) Felhatalmazást kaptam annak kijelentésére, hogy a miniszterelnök úrnak ennek a levélnek kibocsátásához semmi köze nincs, amikor ő tudomást szerzett arról, hogy a Társadalmi Egyesületek Szövetsége ilyan tartalmú levelet küldött széjjel, akkor ő rögtön kifogásolta azt, hogy a Társadalmi Egyesületek Szövetsége esküt akar kivenni. (Eckhardt Tibor : Nagyon helyes ! — Peyer Károly : Ügy mint a frankhamisítóknál történt, akiktől Zadravecz kivette az esküt !) Én és az egész Ház kérem # Eckhardt Tibor t. képviselőtársamat, hogy térjen e levél felett napirendre. (Peyer Károly : Zadravecz-stilus ez Î) Rögtön befejezem s meg fogom hallgatni a képviselő urat ! — Egy társadalmi szövetség küldte ezt a levelet, ez a levél senkire sem kötelező, (Helyeslés balfelől.) akinek tetszik, el fog menni a Társadalmi Egyesületek Szövetségébe, ha tetszik : fogadalmat tesz, olyan fogadalmat, amilyent akar ; ha akar : esküt tesz, — de erre senki sem kötelezhető. Ez Eckhardt Tibor t. képviselőtársamra nézve sem kötelező, tehát én tisztelettel kérem, hogy ennek a levélnek ne méltóztassék semmiféle jelentőséget tulajdonítani. Elnök : Szólásra következik ? Patacsi Dénes jegyző : Senki sincs feliratkozva. Elnök : Kiván-e még valaki szólni ? (Kertész Miklós szólásra jelentkezik.) A szó a képviselő urat megilleti. Kertész Miklós : T. Ház ! Ha ebben a késői órában a Ház szíves türelmét még igénybe veszem, teszem ezt azért, mert fontos mondanivalóm van. Remélem, hogy egy negyed óra alatt is ki tudom fejtem és kérem a miniszter urat, hogy az itt most, rövid idő keretében, előterjesztendő érdemleges társadalompolitikai vonatkozású javaslataimat megfontolni, és a 33-as bizottság elé terjesztendő módosításai sorába felvenni szíveskedjék. (Zaj a középen.) Elnök : Csendet kérek ! Kertész Miklós : I. számú határozati javaslatom a következő : (Olvassa) «Határozati javaslat. Tekintettel arra, hogy a betegségi biztosítás értékhatárának a tisztviselők, művezetők, kereskedelmi alkalmazottak és általában a hasonló állásban lévők számára havi 300 pengőben való megállapítása indokolatlanul rekeszt ki a kollektív egészségvédelem és a táppénz előnyeiből számottevő alkalmazottai rétegeket, a Ház utasítja a belügyminisztert az 1927. évi XXI. t. c. 3. §-ának olyértelmű módosítására, amely szerint a betegségi biztosításban az értékhatár az öregségi biztosításhoz hasonlóan havi 500, illetve évi 6000 pengőben állapittatik meg.» Az^ a réteg, amely ily módon bekerülne az egészségvédelem kereteibe, ezidőszerint Budapesten mintegy 4—5 ezer, vidéken 2—3 ezer főre tehető. Ez semmiképpen nem jelent olyan megterhelést, amelyet a gazdasági élet nem birna el, viszont ezeknek a tisztviselőknek, művezetőknek, alkalmazottaknak a kollektív egészségvédelem előnyeire annál is inkább szükségük van, mert a magánorvosi kezelést a mai viszonyok között meg. ülése 1933 május 18-án, csütörtökön. fizetni nem képesek. Az orvos urak rendkívül tévednek, ha azt hiszik, hogy a 350, 400, vagy akár 450 pengő fizetésű tisztviselők is olyan pacienturát jelentenek számukra, akiket mindenképpen vissza kell tartaniok rosszul felfogott önző érdekből a betegségi biztosítás keretében. (Zaj. — Elnök csenget.) II. számú indítványom a következő (Olvassa) '• «Tekintettel arra, hogy az állástalan ifjúság elhelyezkedésének megkönnyítése fontos közérdek s ezen cél elérését azzal is elő lehet mozdítani, ha a gazdasági élet munkaterületeiről a 65. életévüket betöltött munkavállalók visszavonulása megkönynyíttetik, a Ház utasítja a belügyminisztert, gondoskodjék az öregségi és rokkantsági biztosítást szabályozó 1928. évi XL. t. c. 39. §-ának olyértelmű módosításáról, illetve kiegészítéséről, amely szerint mindazon 65. életévüket betöltött munkavállalók rokkantakká nyilvánítandók, akik ezt kérik és utánuk 200 járulékhét befizetése már megtörtént.» Indokolom ezt a javaslatomat azzal, hogy a törvénynek jelenlegi fogyatékos és hibás szerkezete következtében a társadalombiztosító intézetnek járadékmegállapító bizottságai ismételten elutasítottak 65. életévüket bei öltött embereket azon a címen, hogy nem találták őket rokkantaknak. Bocsánatot kérek, ha egyszer az a 65 éves öregember, aki már érzi, hogy alig birja az igát, elmegy megvizsgáltatni magát és kunyerál azért a 16—18—20 pengős, — azt mondhatnám — rokkantalamizsnáért, akkor igazán hajmeresztő kegyetlenség és igazságtalanság az, hogy orvosi vélelemmel őt a rokkantállományba helyezéstől elütik. Minthogy a törvény erre — sajnos — az orvosoknak módot ad, azért a törvényhely módosítását kérem, hogy ilymódon a rokkantellátásban részesítendők száma növeltessék s a gazdasági életnek munkaterületeiről az öregeknek legalább egy része kivonulhasson. III. számú javaslatom az öregségi biztosítással kapcsolatos úgynevezett végkielégítésre vonatkozik és szól a következőképpen (olvassa): «A Ház utasítja a belügyminisztert az 1928. évi XL. t.-c. 69. §-ának olyértelmű módosítására, amelynek alapján azon női tagjai a társadalombiztosító intézeteknek is részesüljenek — a többi feltételek fennforgása esetén — végkielégítésben, akik férjhezmenetelük előtt legfeljebb egy hónappal, de kétségtelenül férjhezmenésük érdekében léptek ki biztosítási kötelezettség alá eső foglalkozásukból. E módosítás visszamenőleges hatállyal lép életbe». Indokolom ezt az előterjesztést azzal, hogy megint a törvény hivatkozott szövegének véleményem szerint helytelen értelmezésével tömegével utasítanak el végkielégítési igényeket azért, mert az illető néhány nappal a férjhezmenése előtt lépett ki. Bocsánatot kérek, ha egy tisztviselőnő, egy irodai alkalmazott férjhez kíván menni, akkor nem tud állásában megmaradni a házasságkötést követő pillanatig, néhány nappal korábban kénytelen a foglalkozását abbahagyni. De ez nem lehet jogcím arra, hogy a tőrvényhozó eredeti intencióit meghamisítva a társadalombiztosító intézetek ezeket az igényeket tömegesen utasítsák el, holott itt esetenként számottevő összegekről van szó. Szegény leányoknál 4—5—600 pengős összegek komoly súllyal esnek latba a férjhezmenésnél. De indokolom módosítási indítványomat azzal is, hogy az esztendők során, ahogyan a váromány növekszik, ennek a végkielégítésnek a jelentősége is nő, esetleg exisztencia alapításra nyújtó pénzalapot jelenthet az idők folyamán. Egy ilyen módosítás tehát a törvényhozó eredeti intenció-