Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-191

470 Az országgyűlés képviselőházának l tett említést, pedig az összeg nagysága, azt hiszem, indokolttá tette volna, hogy ilyen szegényes viszonyok között, mint amilyenek között most élünk és különösen amilyen dotálásban a tárca részesül, megemlítse ezt, hiszen 1,140.000 pengős tétel mégis csak. számít. A mező- és közgazdaság különböző ágai cím alatt a 15. rovatban a nitrogénműtrágya használatának előmozdításával kapcsolatos kiadásokra fel van véve egyszerre — mert a múltban erre nem volt felvéve semmi — 1,140.000 pengő. (Esztergályos János: A nitrogénműtrágyát előállító kartell javára! — Zaj.) Akik mezőgazdasággal foglalkoznak, azok^ tudják, hogy a nitrogénműtrágyázás magábanvéve nem elégséges, a nitrogénműtrágya mellett még más műtrágyára is szükség van. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy akik gazdasággal foglalkoznak, azok tudják, hogy a nitrogénműtrágyázás nagyon függ a klimatikus viszonyoktól és különösen nálunk, ahol a klimatikus viszonyok nem megbízhatóak, ^mert nagyon változatosak, a nitrogén trágyázás értéke is igen sokszor problematikusabb mint bárhol, ahol elég nedvesség van. Ezenkívül még érdekes az is, hogy éppen most forszírozza a minisztérium ilyen nagy mértékben a nitrogén-műtrágyázást a többtermelés érdekében, amikor a szemtermés elhelyezése tekintetében úgyis meglehetős bajok vannak. Nagyon helyesen jegyezte meg az előadó úr, hogy egyik főproblémája a földmívelésügyi tárcának a termés értékesítése. (Ügy van! Ügy van!) Ha jnár az a készlet is nehézséget okoz az értékesítés szempontjából, amely megvan, akivor miért kell ilyen fokozottabb kémiai tráázással előmozdítani a többtermelést^vagyis előmozdítani a készletek megszaporodását és ezzel természetesen megnezíteni a nagyobb készletek elhelyezését? (Kálmán István: Ilyen következtetést nem szabad levonni, mert akkor megszűnik minden! Más műtrágyánál is a klimatikus viszonyok a döntőek!) Igen tisztelt képviselőtársam, méltóztassék majd a saját elgondolása szerint elmondani a véleményét, én a magam véleménye szerint beszélek és véleményemet az én tapasztalataimra és teoretikus tudásomra is alapítom. Elismerem azonban, hogy különösen olyan professzorok, — nemcsak nálunk, hanem külföldön is — akik^ bizonyos szimpátiával, esetleg túlzott szimpátiával viseltettek az egyes műtrágyák iránt, nagyon sokszor ellentétes véleménnyel vannak az általában kialakult, az általában elfogadott véleménnyel szemben. Mindenesetre megállapítom, hogy amikor — mint az előadó úr igen helyesen megjegyezte — a legfontosabb célokra, így például az állattenyésztés fejlesztésére^ a mezőgazdasági oktatásra nincs megfelelő fedezet, —: hiszen az előadó úr mondta a többség nevében vagy a többség elgondolásának megfelelően az előadói székből, hogy itt ilyen redukált tételekkel kell dolgozni — akkor fontos tételeknek nem is kétszeresét, hanem jóval többszörösét fordítjuk ilyen célra, amely egyelőre kipróbálva nincs, de amely máskülönben sincs arányban a többi mezőgazdasági célokra fordított összegekkel. Feltétlenül helyesebbnek tartanám, hogyha ezekre a fontosabb feladatokra fordított volna a földmívelésügyi minisztérium többet, erre pedig vagy egyáltalában semmit, vagy jóval kevesebbet fordított volna. Mindenesetre különösnek és szomorú tünetnek tartom, hogy a mezőgazdasági középfokú 91. ülése 1933 június 1-én, csütörtökön. és alsóbb szakoktatásra 'nem fordít a magyar állam költségvetése még annyit sem, mint a kereskedelmi és ipari szakoktatás megfelelő tételeire. (Esztergályos János: Ott sem erőlteti meg magát!) Ott sem. Nem mondom, hogy az említett tételekre felvett összegek túlzottak, de méltóztassanak megengedni, a mai viszonyok között Magyarországon, tehát egy par excellence agrárállamban ezekre a célokra mégis valamivel többet lehetett volna fordítani és valamivel több megfelelő szakembert lehetett volna odaállítani, mert hiszen elsőrangú érdek az, hogy a falu műveltségi fokát emeljük. (Ügy van! balfelől.) Ez elkerülhetetlen, mert enélkül nincs meg az észszerű és racionális gazdálkodásnak lehetősége. Az észszerű és racionális gazdálkodásnak — eltekintve attól, hogy sokszor eredményt ér el azzal is, hogy utánoz, hogy egyszerűen majmol, és ha lát jó példát, azt nagyobb intelligencia nélkül is utánozhatja — mondom^ a racionális gazdálkodásnak reális alapja mégis csak az, hogy azok, akik önálló gazdálkodást folytatnak, a gazdálkodás alapelveivel jobban tisztában legyenek, mint ahogyan ez eddig megfelelő előkészítés hiányában egyáltalában lehetséges volt. Ma, amikor a vidéknek és a kisembernek nemigen adatik meg a lehetőség, hogy saját szorgalmából, a sajátmaga anyagi erejének felhasználásával szaklapokat vagy napilapokat szerezzen be, véleményem szerint az államnak a mezőgazdasági oktatás terén fokozottabb a kötelezettsége is. Azt hiszem, ez annyira nyilvánvaló, hogy ennek a további indokolásától eltekinthetek. Nem állván módomban, hogy részletesen foglalkozzam ezzel a kérdéssel, csak azt mondom, hogy ma, amikor a mezőgazdaságot még olyan országokban is előtérbe tolják, ahol annak fizikai előfeltételei nincsenek meg, nálunk, ahol minden a mezőgazdaságon alapul, — legalább egyelőre, nem mondom, hogy ez örökké így fog tartani, de egyelőre így van — a földmívelésügyi minisztériumnak egészen más elgondolás és egészen más koncepció szerint kellene dolgoznia. Itt még csak annyit jegyzek meg, ha már annyira minden tekintetben reformálni akar a kormá.ny a szervezés terén, sokkal célszerűbbnek látnám, hogy állítsunk fel egy külön ipari minisztériumot, mert az ipar Magyarországon már megérdemli, hogy külön minisztérium keretében igazgassák. Vonják össze a közlekedést a kereskedelemmel, akkor nem merülne fel az a szemrehányás sem, hogy az egyik ág — akár az ipar, akár a fÖldmívelés — túlságosan a saját érdekébe vonjía a kereskedelem általános irányítását. Ugyanezzel a költséggel célszerűbb elosztást is elérhetünk, mint amilyen elosztást ma látunk, hogy a dolog külkereskedelmi részével, amely a legfontosabb és azt hiszem, a közeljövőben még fontosabbá válik, foglalkozik a miniszterelnökség, ahová ez semmi esetre sem való, foglalkozik a külügyminisztérium, ahová sok tekintetben való és elk erülh eteti en, hogy ne tartozzék oda, azonkívül külön a kereskedelemügyi minisztérium és külön a földmívelésügyi minisztérium. Hogy itt mindenesetre szükség volna jobb megoldásra, azt elismerem. Minthogy azonban errenézye egyáltalában semmi biztatót nem láttam és nein halottam, azonkívül, minthogy — amint iá részletes vita során érinteni fogom — a költségvetésben olyan zavaros beosztást látok, és egyes ágakat annyira elhanyagoltainak, másokat pedig annyira kedvezményezetteknek találok, és minthogy ,a földmívelésügy