Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-190

Az országgyűlés képviselőházának 190. ülése 1933 május 31-én, szerdán. 463 esetre hibája volt a bolettának. Ami azt a hibáját illeti, amelyet felhozni szoktak, hogy éppen a búzát emeli ki a boletta intézménye, azt a búzát, amelyről igen komoly tényezők részéről hallottam azt a megállapítást, hogy tulajdonképpen sorsára kellene bízni, méltóztassék elhinni nekem, hogy a magyar búzát pedig semmi körülmények között sorsára bízni nem lehet, (Élénk helyeslés.) mert a magyar búza áralakulása az egész magyar közgazdasági életet érinti. A búza olyan hatalmas tényező ebben az országban, hogy azt hiszem, még a tanárok fizetése és a villamoskalauzok illetménye is bizonyos okozati összefüggésben áll a búza áralakulásával. Mi következik ebből9 Mi történnék akkor, 'ha a földmívelésügyi miniszter úr elejtené a magyar búza árát, nem tartaná bizonyos intézkedésekkel, akkor a magyar búza ára hat pengő körül alakulna ki. (Ulain Ferenc: Dehogy, alakulna ki hat pengőnél!) T. képviselő úr, nem akarok jós lenni, de akik közgazdasági dolgokkal foglalkoznak, akik ismerik a világ búzaáralakulásának tényezőit, akik tudják, milyen hatalmas megmaradt régi búzakészletekkel rendelkezik a világ, azok nem fogják lehetetlennek tartani azt, hogy magárahagyatva, a búza ára bizony leszállhat hat pengőre. És méltóztassék elgondolni, ha egy ilyen értékes kenyérmag, mint a búza, ennyibe kerül, mennyi lesz az ára a kukoricának, a zabnak, a tengerinek? Azt hiszem, egy-két pengő körül alakulna ki. Én tehát nem tudom elfogadni azt a tételt, hogy a búzát sorsára kell bízni. (Ulain Ferenc: Ezt így nem is mondja senki!) Én nem a mélyen tisztelt képviselő úrnak válaszolok, én kifelé válaszolok. Azt hiszem, erről a helyről kötelességem téves eszmékkel szembeszállni. (Ügy van! jobb felől.) Miután bizonyos tévedéseket kint állandó aón makacsul hangoztatnak, nekem kötelességem, hogy bizonyos igazságokat itt bizonyos makacssággal képviseljek. Ilyen igazság az, hogy a magyar búzát pedig sorsára bízni nem szabad. A bolettával szemben előhozzák azt is, hogy egyes mezőgazdasági termelőágakat kedvezőbb helyzetbe hoz, mint a többi termelési ágakat. Méltóztassék megengedni, hogy ezzel a kifogással szemben én egy rendkívül nagyjelentőségű tanura, még pedig gróf Tisza Istvánra hivatkozhassam. Talán csodálkozni méltóztatnak, hogy a bolettával kapcsolatban gróf Tisza Istvánra hivatkozom, de itt van kezemben egy beszédének kivonata, amíelyet 1897-ben mondott és amelyben a búzaprémium tervének első felvetődése alkalmával kijelentette azt, — s itt idézek — hogy (olvassa): «A kormányzati politika a maga egészében legyen olyan, hogy az általa nyújtott előnyökben lehetőleg igazságos arányban a társadalom minden rétege és a gazdaosztály minden tagja részesüljön. De kiszakítani egyes intézkedéseket s ebből a szempontból akarni megbírálni, egyenesen odavezet, hogy nemi találunk egyetlen konkrét olyan intézkedést sem, amelynél e mértéket sikerrel alkalmazni lehetne. Az ország milliókat költ a lótenyésztésre, a vízszabályozásokra. Szabad-e ezeket kifogásolni ama szempontból, hogy aki lovakat nem tenyészt vagy akinek ártéré nincs, ez intézkedéseknek hasznát nem látja?» Klasszikus szavak, amelyeknek igazságtartalma, azt hiszem, teljesen ráillik a mai helyzetre, a bolettaintézmënyre is. Azért, mert esetleg bizonyos termelési ágak nem részesülnek segítségben, ebből nem következik az, hogy az egész intézményt elejtsem. Illetőleg én nem az intézményhez ragaszkodom, hanem ahhoz az alapelgondoláshoz, hogy a mezőgazdaságnak a mai rentabilitási viszonyok között az állam, a kormányzat igenis köteles segítségére sietni. (Ulain Ferenc: A legolcsóbb búzából nem szabad a legdrágább kenyeret csinálni! Ez alapelv! Ezt meg Tisza sohasem mondotta!) Mélyen t. képviselő úr, a mostani kormány és a földmívelésügyi miniszter úr éppen arra törekszik, — hiszen azért tartanak olyan sokáig a boletta-tárgyalások — hogy olcsóbb legyen a kenyér. Valahogy meg akarjuk szüntetni azt az állapotot, amely 12*5 pengővel termeli a búza métermázsáját. Olcsóbbá akarjuk tenni a kenyeret. Teljesen azon a nézeten vagyok, hogy egy agrárországban, ahol a termelő nem tudja megkeresni termelési költségeit, a kenyér árának valahogy összhangban kell lennie a termelői árakkal. (Ügy van! jobb felől.) T. Ház! A második problémakör, amellyel a földmívelésügyi miniszter úrnak foglalkoznia kell és foglalkozik is, az agráradósságok kérdését öleli fel. Kiváló közgazdasági szakértők" úgy látják, hogy az agráradósságok kérdésének végleges rendezésére az idő még nem következett be. Szerintem ez egy< okkal töb'b arra, hogy azon az úton, amelyre a kormány lépett, megmaradjunk és a jóhiszemű gazdaadósoknak annyi védelmet biztosítsunk, amennyi védelmet csak lehet . biztosítani. Az utóbbi időben találkoztunk egy olyan beállítással, amely szerint mi, akik ezt az álláspontot képviseljük, hamisan értelmezett agrárérdekek címén a nemfizetés jegyében akarjuk tönkretenni az ország egész hitelszervezetét. Azt hiszem, mindannyiunk nevében s különösen annak a pártnak a nevében, amelyet képviselni szerencsém van, megállapíthatom, hogy mi sohasem állottunk a nemfizetés álláspontján az agráradósságok kérdésében; azt hiszem, az ellenzék részéről sem hangsúlyozták a nemfizetés^ álláspontját. Mi egy álláspontot igenis hangsúlyoztunk, azt, hogy a mezőgazdaság terheit, különösen pedig kamatterheit, a fizető- és teljesítőképességhez kell arányosítani, mert hiszen a teljesítőképességen, a fizetőképességen túlmenni annyit jelent, mint a mezőgazdaságtól lehetetlent kívánni. (Propper Sándor: Tessék a kamatnívót leszállítani! Nem lehet 10 százalékos kamatokkal dolgozni, mert tönkremegy az iparos is, a kereskedő is! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Azt hiszem, hogy ebben a kérdésben helytelen lenne egymástól széjjelválasztanunk a hitelezőérdeket és az adósérdeket. Egy szolidáris érdek van ebben az országban, amely mindenekfelett álló: a magyar földet megmenteni, lehetővé tenni annak a nyomorult gazdának — amint a német mondja: Überbrückunff — átmentését, áthidalását ezen a nehéz szituáción, mert a mai földjáradék mellett, a mai pénzügyi viszonyok között, a mai termelési árak mellett a magyar földet mozgósítani semmi körülmények között nem szabad. Ez nemzeti szempont, országos szempont, amely kötelező a hitelezőre nézve is; de a hitelező elsőbbsége előtt van még egy prioritás, a magyar föld prioritása, mert a magyar föld foglalatja minden nagy nemzeti értéknek és minden nemzeti életnek. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! A harmadik probléma, amelyet a födmívelésügyi miniszter úrnak fel kell ölelnie, a telepítés. Csak néhány szóval akarok erről megemlékezni. A kormányzó gondolatnak minden korban arra kell törekednie, hogy az ország területén belül egészséges irányba terelje