Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-190

464 Az országgyűlés képviselőházának a uépmozgalmat és gondoskodjék arról, hogy ezen a földön minél több önálló exisztencia kereshesse meg a maga kenyerét. Ez nem tan­könyvi igazság, ez annak az előrelátható politi­kának a követelménye, amelyet egy egészséges evolúció alapján álló kormányzat nem téveszt­het szem elől. Amennyiben azonban a nemzeti élet szükségszerűségének legmélyéről tör elő ez az igazság, épp annyira óvakodni kell — s én tudom és látom, hogy a kormány óvakodik is ettől — a telepítést összetéveszteni potemkin­falvak emelésével, illetve létesítésével. Ezért a földjáradék mai mélypontján és az igénybeve­hető financiális erők mai fogyatékossága mel­lett a telepítés problémájához csak az abszo­lút realitás talaján szabad hozzányúlni. (Uhun Ferenc: Szóval nem fognak hozzányúlni?) Én a telepítés 1 problémájával nem tegnap és tegnapelőtt óta foglalkozom, én Darányi Ignác iskolájába jártam, tanítványa voltam ennek a nagy magyar agráriusnak, méltóztassék tehát nekem elhinni, hogy a telepítés nagy nemzeti céljai élénken és elevenen élnek lelkemben s ezért óvni szeretnék mindenkit attól, hogy ir­reális elgondolásokkal szerencsétlenné tegye azt a megmentendő kisembert, ahogy megtörtént egyik-másik vonatkozásban a földreform során is. Nekünk boldogabbá kell tennünk, szerencsé­sebbe kell tennünk a magyar népet, Önálló eg­zisztenciákat kell teremtenünk ebben az or­szágban, nem pedig egy rosszul elgondolt tele­pítési akció során a népet szerencsétlenné tenni és tönkretenni. (Ulain Ferenc: Szóval nem lesz telepítés! — Zaj. Elnök csenget.) Mélységesen át vagyok hatva ettől a gondolattól. Azt hang­súlyozom igenis, hogy minden lehetőt el keil követni, elő kell készíteni a problémát. Itt szeretném felvetni azt & gondolatot, hogy az én magánnézetem és véleményem sze­rint, amely talán nem is fedi a földmívelésügyi miniszter lír nézetét, egyelőre úgy látom, hogv a hozzátelepítés, illetőleg a földreform végre­hajtása során alakult nagy föld komplexusok Önállósága az az út, amelyen elindulhatunk. (Ulain Ferenc: Kissé világosabban nem lehetne megmondani?) Azt hiszem, hogy ha azt a szót mondom, hogy hozzátelepítés, illetőleg a föld­reform során keletkezett nagyobb földkom­plexusok önállósítása, mindenki megérti, hogy melyik az az első lépés, amelyet ebben az irányban meg kell tennünk, mert ezt sürgősen meg lehet tenni, míg minden más egyéb elgon­dolás, azt hiszem, bizonyos irreális körben mozog. Ismételten hangsúlyozom, hogy nekünk a telepítés gondolata mellett ki kell tartanunk, minden lehetőt el kell követnünk, azonban is­mételten hangsúlyozom azt is, hogy a megol­dásnak megérettnek kel] lennie, reális elgon­dolás alapján következzék be éppen azért, mert a mi édes magyar testvéreinket, akiket meg akarunk menteni, igazán meg akarjuk mentem, nem pedig boldogtalanná és egész életükre sze­rencsétlenekké tenni. (Ulain Ferenc: — Igen, egy kis mézesmadzaggal megmenteni') Hogy mennyire nem, mézesmadzagról van szó ... Elnök (csenget): A tárgyalási idő letelt, kérem; az előadó urat, szíveskedjék beszédét­befejezni. Marschall Ferenc előadó: Mindjárt befeje­zem. Éppen rátérek a szociális problémára és pedig csak abban a vonatkozásban, hogy mél­tóztassék meggyőződve lenni arról, hogy a ma­gyar mezőgazdasági munkásságnak nehéz szen­vedő élete mélységesen rezonál, azt hiszem, mindannyiunk lelkületében. Én csak tiltakozni 190. illése 1933 május 31-én, szerdán. szeretnék az ellen, hogy ellentétet szítsanak a gazda és a mezőgazdasági munkás között, hogv éket verjenek & két tényező közé, mert ez a két tényező sorsközösségben kell, hogy éljen, mert az egyiknek jóléte, előfeltétele a másik jólétének, illetőleg az egyiknek a rossz sorsa maga után vonja a másik hanyatlását is. Időm lejárt, befejezem beszédemet. Ezekben voltam bátor a földmívelésügyi tárca költség­vetését ismertetni; elnézést kérek, ha talán a kelleténél hosszasabban tettem (Éljenzés jobbfelöl.) és ha nem tudtam minden problé mára kitérni, de hiszen olyan nagy matériáról van szó, amelyet rövid egyórás felszólalás ke­retébe összefoglalni lehetetlen. • Végül azzal a meleg óhajtással szeretném elfogadásra ajánlani ezt a költségvetést, hogy a mezőgazdasági válság gigantikus arányai se felejtessék el velünk, hogy e szerény költ­ségvetéssel is a feltámadás útjára vihetjük a magyar mezőgazdaságot, ha azt a keveset, amely itt a számtételekben jelentkezik, meg fogjuk toldani a magyar lélek bizakodásának arany tallér ai val. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot többen üd­vözlik.) Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom és elő­terjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön délután 4 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a földmí­velésügyi tárca költségvetésének folytatólagos tárgyalása. A napirendi indítványhoz szólásra jelent­kezett? Herczegh Béla jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Ház! A Ház ülése a ház­szabályok jóvoltából belenyúlt június^ elsejébe, amely; napot a magyar könyv ünnepének ren­deltek. Néhány óra múlva meg fognak nyílni azok »ai sátrak, amelyeket felállítottak, kivonul az utcára a könyv, hogy ott az utcán kellesse magát a hűtlenné vált vásárlóközönség előtt. Azt hiszem, hogy ai magyar törvényhozás nem mehet el szó nélkül a magyar könyv ün­nepe mellett. Köszöntenünk kell nekünk is a könyvet, köszöntenünk kell az alkotókat, de nemcsak azokat, akik a hivatalos siker és hi­vatalos elismerés napfényében sütkéreznek, nemcsak azokat, akiket nem szorítottak ki a Pen-clubból és belekerülhettek a felvizezett * Petőfi Társaságba, hanem legelsősorban az eltemetett és meg nem született magyar köny­vet és az elhallgatott és szóhoz sem jutott ma­gyar alkotókat. Néhány kurta mondatban már a kultuszminiszter úr is megemlékezett erről a nagy ünnepről. Holnap azután már bősége­sen útrakelnek az ömlő szavak. írók, költők, művészek, meg fogják majd kapni az ilyenkor szokásos cukrosvizet; egységről és megértésről fognak szónokolni és rezignált kijelentések fognak esni hivatalos és nem hivatalos rész­ről, megállapítván azt, hogy nem fogy a könyv és nem kell a betű. T. Képviselőház! Ha ünneprontók leszünk is, mégis meg kell mondanunk azt, hogy az egyik részről nagyon hamisan cseng ez a rezig­nált hang, cinikus tartuffeösködésnek hat csu­pán, hiszen minden hatalmi eszközzel ennek az eredménynek az elérésén dolgoznak, a másik részről pedig kényelmes belenyugvás ez a re­zignáció, mert megelégszenek csupán az ered­mény konstatálásával, anélkül, hogy az okok

Next

/
Thumbnails
Contents