Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-190

464 Az országgyűlés képviselőházának a uépmozgalmat és gondoskodjék arról, hogy ezen a földön minél több önálló exisztencia kereshesse meg a maga kenyerét. Ez nem tankönyvi igazság, ez annak az előrelátható politikának a követelménye, amelyet egy egészséges evolúció alapján álló kormányzat nem téveszthet szem elől. Amennyiben azonban a nemzeti élet szükségszerűségének legmélyéről tör elő ez az igazság, épp annyira óvakodni kell — s én tudom és látom, hogy a kormány óvakodik is ettől — a telepítést összetéveszteni potemkinfalvak emelésével, illetve létesítésével. Ezért a földjáradék mai mélypontján és az igénybevehető financiális erők mai fogyatékossága mellett a telepítés problémájához csak az abszolút realitás talaján szabad hozzányúlni. (Uhun Ferenc: Szóval nem fognak hozzányúlni?) Én a telepítés

1 problémájával nem tegnap és tegnapelőtt óta foglalkozom, én Darányi Ignác iskolájába jártam, tanítványa voltam ennek a nagy magyar agráriusnak, méltóztassék tehát nekem elhinni, hogy a telepítés nagy nemzeti céljai élénken és elevenen élnek lelkemben s ezért óvni szeretnék mindenkit attól, hogy irreális elgondolásokkal szerencsétlenné tegye azt a megmentendő kisembert, ahogy megtörtént egyik-másik vonatkozásban a földreform során is. Nekünk boldogabbá kell tennünk, szerencsésebbe kell tennünk a magyar népet, Önálló egzisztenciákat kell teremtenünk ebben az országban, nem pedig egy rosszul elgondolt telepítési akció során a népet szerencsétlenné tenni és tönkretenni. (Ulain Ferenc: Szóval nem lesz telepítés! — Zaj. Elnök csenget.) Mélységesen át vagyok hatva ettől a gondolattól. Azt hangsúlyozom igenis, hogy minden lehetőt el keil követni, elő kell készíteni a problémát. Itt szeretném felvetni azt & gondolatot, hogy az én magánnézetem és véleményem szerint, amely talán nem is fedi a földmívelésügyi miniszter lír nézetét, egyelőre úgy látom, hogv a hozzátelepítés, illetőleg a földreform végrehajtása során alakult nagy föld komplexusok Önállósága az az út, amelyen elindulhatunk. (Ulain Ferenc: Kissé világosabban nem lehetne megmondani?) Azt hiszem, hogy ha azt a szót mondom, hogy hozzátelepítés, illetőleg a földreform során keletkezett nagyobb földkomplexusok önállósítása, mindenki megérti, hogy melyik az az első lépés, amelyet ebben az irányban meg kell tennünk, mert ezt sürgősen meg lehet tenni, míg minden más egyéb elgondolás, azt hiszem, bizonyos irreális körben mozog. Ismételten hangsúlyozom, hogy nekünk a telepítés gondolata mellett ki kell tartanunk, minden lehetőt el kell követnünk, azonban ismételten hangsúlyozom azt is, hogy a megoldásnak megérettnek kel] lennie, reális elgondolás alapján következzék be éppen azért, mert a mi édes magyar testvéreinket, akiket meg akarunk menteni, igazán meg akarjuk mentem, nem pedig boldogtalanná és egész életükre szerencsétlenekké tenni. (Ulain Ferenc: — Igen, egy kis mézesmadzaggal megmenteni') Hogy mennyire nem, mézesmadzagról van szó ... Elnök (csenget): A tárgyalási idő letelt, kérem; az előadó urat, szíveskedjék beszédétbefejezni. Marschall Ferenc előadó: Mindjárt befejezem. Éppen rátérek a szociális problémára és pedig csak abban a vonatkozásban, hogy méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy a magyar mezőgazdasági munkásságnak nehéz szenvedő élete mélységesen rezonál, azt hiszem, mindannyiunk lelkületében. Én csak tiltakozni 190. illése 1933 május 31-én, szerdán. szeretnék az ellen, hogy ellentétet szítsanak a gazda és a mezőgazdasági munkás között, hogv éket verjenek & két tényező közé, mert ez a két tényező sorsközösségben kell, hogy éljen, mert az egyiknek jóléte, előfeltétele a másik jólétének, illetőleg az egyiknek a rossz sorsa maga után vonja a másik hanyatlását is. Időm lejárt, befejezem beszédemet. Ezekben voltam bátor a földmívelésügyi tárca költségvetését ismertetni; elnézést kérek, ha talán a kelleténél hosszasabban tettem (Éljenzés jobbfelöl.) és ha nem tudtam minden problé mára kitérni, de hiszen olyan nagy matériáról van szó, amelyet rövid egyórás felszólalás keretébe összefoglalni lehetetlen. • Végül azzal a meleg óhajtással szeretném elfogadásra ajánlani ezt a költségvetést, hogy a mezőgazdasági válság gigantikus arányai se felejtessék el velünk, hogy e szerény költségvetéssel is a feltámadás útjára vihetjük a magyar mezőgazdaságot, ha azt a keveset, amely itt a számtételekben jelentkezik, meg fogjuk toldani a magyar lélek bizakodásának arany tallér ai val. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön délután 4 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a földmívelésügyi tárca költségvetésének folytatólagos tárgyalása. A napirendi indítványhoz szólásra jelentkezett? Herczegh Béla jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Ház! A Ház ülése a házszabályok jóvoltából belenyúlt június^ elsejébe, amely; napot a magyar könyv ünnepének rendeltek. Néhány óra múlva meg fognak nyílni azok »ai sátrak, amelyeket felállítottak, kivonul az utcára a könyv, hogy ott az utcán kellesse magát a hűtlenné vált vásárlóközönség előtt. Azt hiszem, hogy ai magyar törvényhozás nem mehet el szó nélkül a magyar könyv ünnepe mellett. Köszöntenünk kell nekünk is a könyvet, köszöntenünk kell az alkotókat, de nemcsak azokat, akik a hivatalos siker és hivatalos elismerés napfényében sütkéreznek, nemcsak azokat, akiket nem szorítottak ki a Pen-clubból és belekerülhettek a felvizezett * Petőfi Társaságba, hanem legelsősorban az eltemetett és meg nem született magyar könyvet és az elhallgatott és szóhoz sem jutott magyar alkotókat. Néhány kurta mondatban már a kultuszminiszter úr is megemlékezett erről a nagy ünnepről. Holnap azután már bőségesen útrakelnek az ömlő szavak. írók, költők, művészek, meg fogják majd kapni az ilyenkor szokásos cukrosvizet; egységről és megértésről fognak szónokolni és rezignált kijelentések fognak esni hivatalos és nem hivatalos részről, megállapítván azt, hogy nem fogy a könyv és nem kell a betű. T. Képviselőház! Ha ünneprontók leszünk is, mégis meg kell mondanunk azt, hogy az egyik részről nagyon hamisan cseng ez a rezignált hang, cinikus tartuffeösködésnek hat csupán, hiszen minden hatalmi eszközzel ennek az eredménynek az elérésén dolgoznak, a másik részről pedig kényelmes belenyugvás ez a rezignáció, mert megelégszenek csupán az eredmény konstatálásával, anélkül, hogy az okok