Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-190

458 Az országgyűlés képviselőházának sertéstenyésztés nagyarányú fejlődésével. Ma mar nem szorulunk prágai sonkára, ma már a magyar hentesipar olyan cikkekkel lépett fel a piacon, amelyeknek termelése mindenkor dicsősége marad tulajdonképpen iámnak az állat

: tenyésztő gazdának. A mangalica sertéstenyésztés terén is igen nagy a fejlődés, igen nagy a haladás és csak örömmel tudóan üdvözölni a földmívelésügyi miniszter úrnak iazt az elhatározását, hogy a köaületek tulajdonában lévő mangalicakanokat törzskönyvezett kanokkal igyekszik kicserélni. Sokszor felvetik nálunk azt a kérdést, hogy 'hússertéstenyésztés legyen-e, vagy pedig mangalica sertéstenyésztés. Nagyon jól méltóztatnak tudni azt, hogy egy időben az ország számos t vidékén nagy divat volt a hússertéstenyésztés és számos gazda áttért erre az állattenyésztési ágra és, sajnos, nagyon sokat rá is fizetett. Itt ezt a kérdést egy megállapítás dönti el, az, hogy: mindent a maga helyén. A klimatikus előfeltételek, bizonyos takarmányozási előfeltételek döntik el ezt a kérdést, tehát nem lehet, 'hogy úgy mondjam, nyakló nélkül áttérni a mangalica sertéstenyésztésről a hússertéstenyésztésre, avagy pedig megfordítva. Itt eredményekről, sikerekről beszélek, de, azt hiszem, nekünk a mezőgazdaság szempontjából kötelességünk az, hogy necsak folytonosan sirámokat hallgassunk, hanem igenis, mutassunk rá azokra a belső fejlődési eredményekre, amelyeket a gazdaközönség — merem állítani — nemcsak a kormány támogatásából kifolyólag, hanem saját erejéből is elért ebben az országban. (Musa István: Azért jutott ide a gazdaközönség!) A legértékesebb valami soha sem a kormánytámogatás, hanem az az energia és az az erő, amelyet egy társadalmi osztály önmagából tud kitermelni. (Musa István: Jól néz ki ez a társadalmi osztály!) Ne méltóztassék lebecsülni a magyar gazdaközönséget és a magyar gazdatársadalmat! (Kálmán István: Hogyan lehet ilyen közbeszólást tenni?) Elnök: Musa képviselő urat kérem, maradjon csendben és ne zavarja az előadót! (Kálmán István: A magyar gazda nem olyan lenéznivaló! — Musa István: Azt látjuk a gazdákról!) Musa képviselő urat rendreutasítom. Marschall Ferenc előadó: En, mint az agrártársadalom egyik szerény harcosa és katonája, erről a helyről is megállapítom, hogy a magyar gazdaközöuség mindenkor megtette a maga kötelességét. (Musa István: Igen, de hiába!) Elnök: Még egyszer figyelmezteteem Musa képviselő urat, maradjon csendben 1 Marschall Ferenc előadó: Kötelességem megemlékezni vajtermelésünk fejlődéséről is. Vajkivitelünk az utóbbi esztendőben egész meglepően fejlődött. (Propper Sándor: Kilencven fillérért adták kilogrammját, idebenn 2'80 pengőbe kerül!) Méltóztassék megengedni, képviselő úr, majd rátérek erre a problémára is, csak a fejlődés eredményét akarom most bemutatni. 1926-ban még 26 vágón importvajunk volt és exportáltunk összesen három vagont. 1932-ben egyetlen egy vágón idegen eredetű vajat sem hoztunk be az országba, ellenben exportáltunk az 1920-beli három vagonnal szemben 203 vagont. (Szilágyi Lajos: Bravó! — Propper Sándor: Nagy dicsőség 90 fillérért, amikor idebent 2'80 P!) Ez megint más lapra tartozik, majd erről a kérdésről is beszélek! (Úlain Ferenc: Ilyen metódussal kétezer vagont is ki lehetne vinni, de mi fizetünk rá!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! 190. ülése 1933 május 31-én

} szerdán. Marschall Ferenc előadó: Hogy ez lehetővé vált, az igenis a minőségre való törekvésünknek és a márkázásnak az eredménye. Méltóztassanak tudomásul venni, hogy a márkázási törekvések eredményeképpen azokon a külföldi piacokon, ahova ma ki tudunk menni, — amiről később majd fogok beszélni — a magyar vaj árjegyzése mindig 1—2 fillérrel magasabb, így például a német piacon a szaklapok állandóan megemlékeznek a magyar vaj kiváló minőségéről. Eredménye ez annak az állami prémiumos politikának, amelyre — méltóztassanak meggyőződve lenni — igenis szükség volt. Itt egy nagy állattenyésztési és nagy gazdaérdekről van szó, mert hiszen másképpen az ipari tejek értékesítéséről nem lehetett volna gondoskodni. A mai tejkérdést csakis^ a vajon keresztül lehet megoldani. A földmívelésügyi miniszter úr az egész kötött gazdálkodást a tej terén nem jókedvében csinálta, nem azért csinálta, mintha a ^szabad forgalom áldásairól ne lenne meggyőződve, hanem csinálta azért mert a perifériák tejmennyiségének megfelelő értékesítéséről másképpen nem tudott volna gondoskodni. (Kálmán István: Ez a gazdaérdekek megmentése!) Itt van például sajttermelésünk is. A háború előtt, de még utána is jóidéig nálunk komoly értelemben vett sajtiparról beszélni sem lehetett és a magyar fogyasztó néhány hazai csemegesajtot kivéve, általában idegen eredetű sajtot fogyasztott. 1929-ben kétmillió pengőt meghaladó értékben hoztunk be külföldi sajtot. Ma már ott tartunk, hogy az országot magyar sajtokkal teljes mértékben el tudjuk látni, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) sőt azt hiszem, mindenki tapasztalhatta, hogy a kitűnő minőségű magyar sajtokból ma már bizonyos exportunk is van. (Szilágyi La-, jos: A bihari juhtúró!) Baromfitenyésztésünk fejlődése sokkal ismertebb, semhogy erre bővebben ki kellene terjeszkednem. Egy dolgot azonban örömmel ' szeretnék mégis megállapítani és ez a magyar baromfilajták diadalmas előretörése. Ez nem jelenti az úgynevezett nyugati csodamadarak lebecsülését. Azonban egy sajátos értékünk van itt, amelyet mi parlaginak csúfolunk, és amelyet, ha megfelelő és további vérfelfrissitéssel felnemesítünk, a magyar úgynevezett parlagi baromfi húsa európai, sőt világcsemegévé válhátik. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez igaz!) Tojástermelésünk terén is bizonyos eredményeket értünk el, bár itt meg kell vallanom, — én nemcsak dicsérni akarok, hanem ahol hibák jelentkeznek, rámutatok ezekre a hibákra is — hogy tojástermelésünk terén még számos feladat áll előttünk. A napokban is. olvastam, egy külföldi tojásimportőr levelét, — méltóztassék erre figyelni — amelyben azt írja, magyar üzletfelének, hogy a magyar tojás, bár ízét elsőrendűnek tartják,, egyrészt túlkönnyű, másrészt a szalmábaágyazás miatt az áru könnyen eldohosodik, penészes ízt és szagot kap. Ennek nem szabad megtörténnie. Ha arra akarunk számítani, hogy a magyar tojásexport. íifejlődjék, hogy a tojásexport terén vers«? nyezni tudjunk akár a lengyel, akár az orosz, akár a dán tojásexporttal, ezen a téren is további lépéseket kell tennünk, éppen úgy, mint a baromfitenyésztés terén és a magyar tojás márkázása által egy olyan tipus-tojásárut kell termelnünk, amelynek külföldi elhelyezése nem fog nagyobb nehézségekbe ütközni. ;j