Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-190

Az országgyűlés képviselőházának 190. ülése 1933 május 31-én, szerdán. 459 T. Ház! (Szántszándékkal bocsátottam előre ezeket az állattenyésztés terén mutatkozó hatalmas eredményeket, amelyek, azt hiszem, beszédesen cáfolják azt az általában elterjedt hiedelmet vagy azt az állítást, hogy a magyar gazdának nincs érzéke a haladás és a fejlődés iránt. A magyar gazdát ma mindenki oktatja, mindenki tanítgatja. (Reisinger Ferenc: Az egységespárt! — Musa István: Ez volt a ibaja! — Zaj. — Elnök csendet.) Én nem a mélyen t. képviselő úrra vonatkoztatom az oktatást, de azt hiszem, napról-napra méltóztatik látni, hogy mindenki tanácsokat ad a gazdának, hogy így termeljen, így gazdálkodjék. Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy ha egy gazda valamely termelési ágban a rentabilitást biztosítani tudja, £IZ £t gazda a zsebén keresztül, az önérdek felismerésén keresztül megteszi a maga részére megfelelő intézkedéseket. Mindenesetre a rentabilitás a fő, mert méltóztassék tudomásul venni, hogy a mezőgazdaság nem karitatív intézmény, nem szociális akció, hanem megfelelő munka, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) amely éppúgy, mint minden más termelési ág, joggal megkívánhatja, hogy a termelési költségek ellenértékét megkapja. (Propper Sándor: Azért minden jó tanácsot el lehet fogadni!) Ezek a fejlődési eredmények. Ezzel szemben éppen, mert a rentabilitásról beszélek, fájdalommal kell konstatálnom az állattenyésztés terén a rentabilitás nagy visszaesését, különösen az export terén. Azt látjuk, hogy vágóés igásállatexportunk értéke 1930-ban 187 millió pengőt tett ki, a múlt esztendőben ellenben már csak 44 millió pengőt, baromflkivitelünk 1930-ban 48-5 milüó pengőt tett ki, a múlt esztendőben pedig kereken 24 millió pengőt. Éppen az előbb beszéltem vajexportunk örvendetes fejlődéséről, de méltóztassék megnézni, hogy a vajexport terén is, nem a mi hibánkból, hanem a különböző kontingensrendszerekből és a vámpolitikából kifolyólag (Propper Sándor: Autarkiából!) milyen a helyzet. Méltóztatott itt, azt hiszem, a berlini vajárjegyzésrőli beszélni. Egy márka 80 pfennig a vaj ára és ebből az egy márka 80 Pfenniges árból 75 pfennig a vám. Az állattenyésztésre rentabilitásának ez a visszaesése annál fájdalmasabb, mert máris látunk az országban jeleket arranézve, hogy az állatlétszám apad, tehát Magyarországon a depekoráció felé haladunk. Ezt őszintén be kell vallanunk. (Zaj és felkiáltások half elől: Adó! Hitelprobléma!) Elnök: Ismételten kérem Musa képviselő urat, maradjon csendben, különben kénytelen leszek erélyesebb rendszabályokat alkalmazni. Marschall Ferenc előadó: Mélyen t. képviselő úr. ha az agrár dolgok at jobban méltóztatik érteni, legyen szerencsénk, méltóztassék előadni a földmívelésügyi tárcát. (Zaj.) Én azt hiszem, tisztességesen ellátom a magam feladatát és joggal vindikálhatom azt, hogy a mélyen t. képviselő úr legalább is nyugodtan meghallgasson. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Musa István: Mindent bevenni nem lehet! — Zaj!) Elnök: Musa képviselő urat másodszor is rendreutasítom ! Marschall Ferenc előadó: Az állattenyésztés rentabilitásának ez. a visszafejlesztése és — mondjuk — az állatlétszám apadása vissziahat a termelésire magára is, mert hiszen egész mezőgazdasági termelésünknek ilétalapja, ftóndamentuma tulajdonképpen az állattenyésztés. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) De ez szociális KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. szempontból is figyelmet érdemel, mert méltózr tassék tudomásul venni, hogy az állattenyésztés egy kisgazda termelési ág, ez, nem a nagygazdáknak, nagybirtokosoknak termelési ága, hanem főleg a kisemberek foglalkozása. (Propper Sándor-' A kisemberek tehenét eszi meg a tehénadó! — Zaj és ellenmondások jobbfelől. — Kálmán István: Az aszfalttehenészetek teheneinek árt! — Propper Sándor: Arra is szükség van! Miért fáj az uraknak, hogy pár fillérrel olcsóbban kapnák a tejet! — Kálmán István: Biztosan van egypár tehene! — Derültség és zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Propper Sándor: A pesti proletárgyerekek nem jutnak tejhez a híres tejrendelet miatt! — Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Éppen ezáltal fognak tejet kapni! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek! Marschall Ferenc előadó-' T. Ház ! Az állategészségügyi címre áttérve, e cím alatt csak két dolgot kívánok kiemelni, és pedig a földmi velésügyi miniszter úrnak azt az eredményes tevékenységét, amellyel a sertésszérum árát sikerült leszállítania, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és pedig 105 pengőről 80 pengőre. Meg akarok emlékezni továbbá a iminiszíer úrnak arról az akciójáról, amellyel a sertéspestis által okozott károk lehető csökkentése érdekében a szimultán oltásoknak a kisgazda sertéstenyésztők körében való terjesztését rendelte el. (Helyeslés jobbfelől.) E propagandaoltással igen nevezetes eredményt értünk el, és pedig a háromhónapos propagandaoltások során megmentetett 157.000 pengő költséggel 20.700 darab sertés, 621.000 pengő értékiben. Azt hiszem, ez olyan ténye volt a földmívelésügyi ' miniszter úrnak, amely a gazdaközönség részéről csak a legnagyobb elismerést és hálát érdemli ki. (Ulain Ferenc: Miért nem jöttek rá erre 15 évvel ezelőtt? — Zaj. — Propper Sándor: Ez nem érdem, ez kötelesség!) Elnök: Csendet kérek! A képviselő úrnak kötelessége csendben maradni. Marschall Ferenc előadó: Ahelyett, hogy örülnének, hogy a mostani földmívelésügyi miniszter úr ezzel a kérdéssel foglalkozik, kifogásokat tesznek. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Reisinger képviselő urat kérem, maradjon csendben. Marschall Ferenc előadó : A gazdasági szakoktatásról megemlékezve, jelentenem kell, hogy a kiadások főösszege 2*1 millió pengőben van előirányozva, ami a folyó évi állapottal szemben 126.000 pengős csökkenést mutat. A dologi kiadások lefaragását azonban a földmívelésügyi .miniszter úr itt is gondosan kerülte. A gazdasági szakoktatás az á kérdés, amelyet a földmívelésügyi tárca vitája során mindig a legnagyobb mértékben s a legkiterjedtebben szoktak tárgyalni. (Szerény véleményem szerint ma, amikor a gazdasági viszonyok egyre rosszabbakká válnak, amikor az értékesítési viszonyok egyre súlyosabbra fordulnak, amikor a külföldi kiélesedett világversenyben a minőségre való törekvést látjuk mindenütt érvényesülni és amikor a mai pénzügyi helyzet mellett jóformán meg kell tanulni pénz nélkül, tőke nélkül gazdálkodni, ilyen időkben a gazdasági szakoktatásnak a legnagyobb jelentősége és fontossága van. (Ügy van! a jobboldalon!) Hiszen ma a gazdának ezer és ezer akadállyal kell megküzdenie a termelésben és az értékesítésben, úgyhogy ma már a. termelés és , értékesítés valóságos művészetté, tudománnyá lett. Ehhez pedig megfelelő eszközöket csakis a gazdasági szakok63