Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-190

Az országgyűlés képviselőházának 19 (Musa István: Csak felmérték, de nem ültettek.) és aki ismeri például a szegedkörnyéki és a nagyvárosok körüli erdőtelepítéseket, az tudja, hogy az becsületes munka, igen tisztességes kezdeményezés. Sajnos, a magyar erdészeti politikának nem álltak rendelkezésére azok a pénzügyi eszközök, amelyek ennek a nagy elgondolásnak keresztülviteléhez szükségesek lettek volna. (Ulain Ferenc: A földmüvelésügy számára nem állt pénz rendelkezésre?) Jeleztem azt, hogy az elgondolás az volt, hogy évi másfélmillió pengő fog rendelkezésre állni fásításra. Az új költségvetési évben erre a célra összesen csak 280.000 pengő áll a földmívelésügyi miniszter úr rendelkezésére. (Ulain Ferenc: Gyalázatos dolog! — Musa István közbeszól.) Elnök: Kérem Musa képviselő urat, ne siessen előre elmondani beszédét. (Zaj.) Csendet kérek. Marschall Ferenc előadó- Én úgy érzem, ha van terrénum, amelyet a magyar pénzügyi viszonyok javulása után rögtön munkába kell vennünk, úgy ez az erdészet. (Farkasfalvi Farkas Géza: Már most meg kell csinálni, nem kell várni semmire!) Éppen erre térek rá, igen t. képviselő úr. Addig is megfontolhatjuk a dolgot, vájjon helyesebb : évente 40—50, sőt 60 millió nem is pengőt, hanem* ennyi értékű aranyat kivinni az országból idegen eredetű fáért, avagy pedig évi másfélmillió pengős befektetéssel megteremteni a magyar erdészeti autarchiátl (Farkasfalvi Farkas Géza: Miért hozunk be Romániából? Van fánk elég!) Ezzel kapcsolatban méltóztassék megengedni, hogy meleg elismeréssel emlékezzem meg állami erdészeti igazgatásunkról, amely összesen 187 főnyi személyzetével ma az országban a legnehezebb és legnagyobb feladatok elé van állítva. A múlt évben egy erdőigazgatóságot és 21 erdőhivatalt szüntettünk meg. Egy-egy erdőmérnökre ma átlagosan 11.000 katasztrális hold esik, természetesen ezenkívül még .más területek is, ahol működnie kell. Érdekes annak (megállapítása te, iiogy az egy-egy erdőmérnökre eső működési terület átlagban mintegy 85.000 hold kiterjedésű körzetben szétszórtan fekszik. Ezt azért említem meg, mert fel szeretném hívni a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, vájjon ez az állapot nem fog-e az erdészetben és az erdőigazgatásban a papiros igazgatás szaporítására vezetni, (Ulain Ferenc: Ez igaz!) pedig nekünk az egész vonalon tiltakoznunk kell és meg kell akadályoznunk, hogy csak aktákat gyártsunk. Különösen olyan ágban, mint az erdészet, arra kell törekedni, hogy ezek az erdőmérnökök^ minél többet tartózkodjanak kint a helyszínen és minél kevesebb aktát gyártsanak, mert csak az életben való mozgásból származik eredmény és siker az erdőgazdaságra nézve. (Ügy van! Ügy van!) Elnézést kérek, hogy a magyar erdészeti problémával annyit foglalkozom, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) de úgy érzem, hogy ez egyike ma legfontosabb problémáinknak. Ez nemcsak magyar probléma. Látjuk szerte-széjjel Európában, hogy mindenütt tudatára ébrednek ma az erdőkuítúra nagy fontosságának és jelentőségének: Olaszországban, Angliában, Németországban és Ausztriában is. Nekünk fokozottabb mértékben szükségünk van erre itt a trianoni határok közt, ímert én igenis azt tartom, — és megismételem ezt a megállapításomat — hogy az ország faellátásának biztosí. ülése 1933 május 31-én, szerdán. . 457 tása a belső határokon belül igenis az ország gazdasági függetlenítése felé jelent igen jelentős lépést. (Ügy van! Ügy van! — Farkasfalvi Farkas Géza: De Románia védelmi területet kapott a Tiszántúlon!) Abban a tekintetben, amit az igen t. képviselő úr felházi, megjegyzem: teljesen megértem azt, hogy nekünk arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy elsősorban a magyar területen kitermelt fa elhelyezéséről kell gondoskodnunk. Lehetnek és el tudok azonban képzelni magasabb érdekeket az ország külkereskedelmi mérlege szempontjából. (Farkasfalvi Farkas Géza: De Romániába nem vihetünk ki semmit!) Mélyen t. képviselő úr, méltóztassék megvárni mondanivalóimat; azt hiszem, teljesen egy irányban fogjuk fel ezt ai problémát. Hangsúlyozni szeretném, hogy teljesen megértem azt, hogy ha itt egy magyar erdőbirtokos .n<agy fáradsággal, nagy tőkebefektetéssel nagy erdészeti munkát végez, akkor joggal kívánhatja azt, hogy az általa kitermelt fának elhelyezése az országban biztosíttassék. De megnyugtathatom a mélyen t. képviselő urat, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak igen kedves gondolata ez és gondoskodni is fog arról, hogy ebben a tekintetben az erdőbirtokosságnak ne legyen panasza. (Farkasfalvi Farkas Géza: A miniszter úr ugyanezen a véleményen van. Azt hiszem, nem is lehet más véleménye.) A földmívelésügyi tárca költségvetésének legjelentősebb fejezetére térek most át, amely az állattenyésztést öleli fel. (Halljuk! Halljuk!) örömmel látom, amint ia.zt különben a költségvetés indokolása is kiemeli, hogy a földmívelésügyi miniszter úr a kiadások további elkerülhetetlen apasztása ellenére is gondoskodott arról, hogy az állattenyésztés előmozdítására szükséges minimális összegek ebben a költségvetésben rendelkezésre álljpanak. Állattenyésztésünk bels.ő fejlődéséről, amelyet ez «a fennálló páratlan nehézségek mellett is fel tud mutatni, azt hiszem, mindnyájunknak csak a legnagyobb elismerés hangján kell szólani. Az elért tenyésztési és tejelési eredmények, továbbá általában a minőségi haladás az állattenyésztésben azt mutatják, hogy még a jelenlegi súlyos viszonyok közt sem téveszti szem elől földmívelő népünk, — különösen a kisemberről beszélek itt, — parasztságunk, hogy az állattenyésztés fejlődése tulajdonképpen az a fokmérő, amelynek egy gazdasági kultúra elŐhaladását biztosítani kell. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hatalmas nevelőmunkát teljesítenek ezen a téren a szarvasmarhatenyésztő, törzskönyyelő és tejelésellenőrző egyesületek, amelyek működési köre az országban immár majdnem 600 gazdaságra terjed ki. Igen érdekes az az adat is, hogy iára; ellenőrzött tehenek napi átlagos tejhozama, amely 1921-ben csak 4"7 kilogramm volt, felemelkedett 9*3 kilogrammra. Ez tehát olyan teljesítmény, amely az ország határain túl is bármely kultúrország dicsőségére válhatnék. Ezt a magyar mezőgazdaság és a magyar állattenyésztés alig 10 esztendő alatt érte el. A földmívelésügyi kormány állattenyésztési politikájának ezen eredményei, amelyek főleg azon okból is jelentkeznek, hogy mindig nagy gondot fordítottunk a regenerálás előmozdítására és megfelelő tenyészanyag beszerzésére, más irányban is mutatkoznak. így ismeretes az a: fejlődés, amelyen aránylag rövid idő alatt hússertéstenyésztésünk átment. r Hússertésállományunk ma már egész sertésállományunknak 17'9%-a A magyar hentesipar nagy fejlődése az utóbbi időben okozati összefüggésben áll a hm-