Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.
Ülésnapok - 1931-190
456 Az országgyűlés képviselőházának A másik nem kevésbbé kiemelendő erőfeszítése a földmívelésügyi miniszter úrnak pedig arra vezetett, hogy a kiadások kényszerű csökkentése mellett is a beruházások és a dologi kiadások előirányzatán belül végeredményben egy 547.000 pengős emelkedés volt elérhető. Nagyon jól tudom, hogy a számokkal való ide-oda operálgatás sem tudja velünk elfelejtetni azt a sajnálatos tényt, hogy itt bizony egy szegény ország szegény földmlvelésügyi költségvetésével van dolgunk. (Ügy van! Ügy van!) Az igazságnak megfelelően azonban meg kell állapítanom, hogy a földmívelésügyi költségvetés nem meríti, illetőleg nem merítheti ki a kormány agrárpolitikájának a pénzr ügyi eszközeit. (Ügy van! Ügy van!) Utalok ebben a tekintetben mindazokra a segítségekre, amelyekkel a kormány a földmívelésügyi tárca költségvetésén kívül eddig is segítségére sietett a mezőgazdaságnak és amely segítségeket az új költségvetési évben nemcsak fenntartani, hanem tudtommal tovább is kiterjeszteni akar. (Helyeslés.) Ideszámítom különösen mindazokat a segítségeket, amelyek egyes termények belső^ árszínvonalának fenntartását, 'illetőleg javítását celoziziák, amelyek exportunk fejlődését mozdítják elő s amelyeik például a kamathozzájárulás alakjában a mezőgazdaság hitelhelyzetén akarnak segíteni (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez csak a bankokon segít! — M usa István: Nagyon gyenge dolog!) és amelyek számos más vonatkozásban is további pénzügyi eszközök mozgósítását teszik szükségessé a mezőgazdaság érdekében. Mindezek azonban, ismétlem, nem jutnak kifejezésre a földmívelésügyi tárca költségvetésében, amiért helytelen lenne a 28,000.000 pengőre rugó tárca-költségvetéssel a földmívelésügy, illetőleg a mezőgazdaság érdekében megindítandó akciónknak a pénzügyi kereteit kimeríttetteknek venni. Ennyit voltam bátor jelezni általánosságban azokról a számszerűségekről, amelyekről az előadónak meg kell emlékeznie, illetőleg azokról a szempontokról, amelyek ennek a költségvetésnek, mint pénzügyi instrumentumnak a megvizsgálásánál feltétlenül figyelembe kell, hogy jöjjenek. Áttérve mármost a részletekre, méltóztassanak megengedni, hogy a rendelkezésemre álló idő rövidségére való tekintettel (Halljuk! Halljuk!) az egyes költségvetési címeknél csak ott és annyiban térjek ki az egyes számtételekre, ahol és amennyiben az egyes költségvetési címeknél a múlttal szemben jelentékeny változás mutatkozik. Egyébiránt azt hiszem, jobban teszem, ha az igen t. Ház hozzájárulásával inkább a költségvetési tételek mögött jelentkező nagy elgondolásokra, a földmívelésügyi kormány célkitűzésére és általában a mi agrárproblémáinkra fogok kitérni. (Helyeslés.) Ebből a szempontból mindjárt a költségvetés második címére áttérve, egészen röviden érinteni kívánom a magyar erdő-problémát. Ma már mindenki előtt világosan áll, hogy erdőállományunknak katasztrofális összezsugorodása egyike a legnagyobb és legsúlyosabb közgazdasági, de egyben mezőgazdasági termelési problémáinknak is. Tudott dolog, hogy az ország fabehozatala külkereskedelmi mérlegünk passzív tételei között is egyike a legsúlyosabbaknak. (Ügy van! jobbfelöl.) Ha csupán a legutóbbi három év behozatali adatait veszem, ez idő alatt kereken 180 millió 190. ülése 1933 május 31-én, szerdán. pengő értékben hoztunk be idegen eredetű nyers és megmunkált fát. Hogy ez milyen hatalmas összeg, ebben a tekintetben legyen szabad utalnom arra, hogy ez idő alatt, tehát három év alatt búzakivitelünk összértéke alig érte el a 135 millió pengőt. (Felkiáltások jobbfelöl: Hallatlan!) 180 millió fabehozatallal szemben tehát három esztendei búzakivitelünk értéke 135 millió P. (Egy hang jobbfelöl: Trianon!) Ha más nem, ezek a brutális számok kell, hogy mindenkit meggyőzzenek arról, hogy minden olyan intézkedés, amely vagy megmaradt erdeink hozadékát van hivatva emelni, vagy pedig az alföldi és a kopár területek fásításával erdőterületünket növelni, tulajdonképpen a külföldtől való gazdasági függetlenítésünk felé jelent igen jelentékeny lépést. Autarchiát látunk Európaszerte, olyan autarchikus intézkedéseket, amelyeknek sem közgazdasági, sem klimatikus, sem talajbeli előfeltételei nincsenek meg. (Ügy van! Ügy van!) Csak nekünk nem volna szabad egyszer atuarchiát folytatnunk olyan terrénumon, mint a faellátás, amelynek ebben az országban geográfiai és gazdasági előgeltételei — a klimatikus és talaj feltételekről nem is beszélve — feltétlenül megvannak 1 ? (Ügy van! Ügy van!) De nemcsak külkereskedelemi, közgazdasági szempontból érdemel figyelmet az erdőprobléma, hanem — amiről talán elsősorban kellett volna beszélnem — mezőgazdasági termelési szempontból is. Ez az a szempont, amellyel nálunk nagyon keveset foglalkoznak. Ismeretes az, hogy az Alföldnek, mint termelési terrénumnak sorsát tulajdonképpen megpecsételték az utóbbi évszázadokban keresztülvitt nagy erdőpusztítások, (Ügy van! jobbfelől) másrészt pedig az utóbbi évszázadban kényszerűségből keresztülvitt különböző vízszabályozások. Ez talán kissé furcsán hangzik, de aki az Alföldet ismeri, az tudja, hogy ez teljes mértékben így van. (Ügy van! Ügy van!) így lett a mi istenáldotta Alföldünk tulajdonképpen Európának egyik csapadékban legszegényebb termő síksága. (Ügy van! Ügy van! — Ulain Ferenc: Öntözést csináljunk!) Az elkövetett hibák jóvátételére két utat szoktak nekünk megjelölni. Az első az, hogy hatalmas víztárolókról gondoskodjunk az Alföldön. Azt hiszem, ezzel a problémával a mai pénzügyi viszonyok között nem kell bővebben foglalkoznom, mert sem a magyar állam, sem a magyar közgazdaság ma nem tudja előteremteni azokat az összegeket, amelyek ilyen víztároló művek létesítésére szükségesek. En ezért a másik lehetőség, a másik út mellett foglalok állást, az erdősítés mellett, éppúgy, amint a határainkon kívül fekvő országok, például Olaszország és Anglia is az erdősítés mellett foglaltak állást. Az 1923 :XIX. tcikk — bizonyára .méltóztatnak emlékezni erre a törvénycikkre, amelyet annakidején a Ház nagy örömmel üdvözölt — az Alföld fásításáról szólt. Ezt a törvénycikket ennek az elementáris szükségletnek felismerése hozta létre. Ugyancsak ebből az indokokból készült el 1928-ban, még Mayer János földmívelésügyi minisztersége alatt az a 15 évre tervezett nagy erdészeti programm, amely évi 1*5 millió pengős költséggel 270.000 katasztrális hold beerdősítését vette tervbe. (Musa István: Hármat sem ültettek be! — Ulain Ferenc: Mi lett belőle, az a kérdés!) Amit eddig végeztek, igen becsületes munka
