Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-190

452 Az országgyűlés képviselőházának kor, amikor a négy egyetemet felállította, minden téren és minden szakmában olyan kiváló tudósokat, hogy ezek a versenyt felvehetik internacionális vonatkozásban is. Azonban magábavéve még ez sem volna ok arra, hogy egyetemeket szüntessünk be, mert hiszen még az sem következik okvetlenül minden esetben, hogy csak a legeslegjobb tanárok alkalmasak arra, hogy a legjoblb 'kiképzést megadják. E tekintetben külföldi relációban azt tapasztaltam; — nem akaróik most a hazai viszonyokkal foglalkozni, mert itt esetleg személyeskedésnek vehetnék, — hogy nagyon sokszor világhírű tudós ok is, mint egyetemi tanárok, nem voltak éppen a legjobbak, hacsak az előadásokat veszszük, ha nem tekintjük azt a hatást, amelyet azután a személyes érintkezés tekintetében fejtettek ki. A múltban, amikor a budapesti egyetemet hallgattam, beteges tünetnek tartottam azt a túlzsúfoltságot, amely Budapesten volt. A jogi oktatás — megmondom őszintén — komédia volt a legtöbb esetben. Sajnos, a jogi oktatás terén sok esetben tapasztalhatjuk azt, hogy ez a komédiaszerű oktatás talán még ma is fennáll. Mindenesetre kívánatosnak tartom, hogy a jogi oktatás terén is megfelelő szigorral biztosítsuk az előadások látogatását. Az, hogy olyanok is végighallgatják az egyetemet, akik talán csak az aláíráskor látták a tanárt, vagy pedig még akkor sem, azt mutatja, hogy az egész rendszer hibás. Mert azt is lehet vitatni, hogy a jogi kvalifikáció megszerzéséhez nem szükséges az előadások meghallgatása, de akkor nem őszinte az egész tanterv, mert akkor meg lehetne ezt másképpen is oldani. Semmi esetre sem tartanám szerencsés dolognak, ha a vidéki egyetemek egyes karainak összevonásával is az orvosi egyetemi oktatás megrövidülne. Azt hiszem, éppen az orvosi oktatás terén kívánatos az, hogy ne legyenek túlzsúfolt kurzusok s hogy egy tanárra bizonyos számú hallgatónál több ne essék. Ismétlem, a jogi oktatás terén sem látszik okvetlenül indokoltnak, hogy a karok számát csökkentsük, mert a másik oldalon ott van a jogakadémiák kérdése, amelyet itt egyik képviselőtársam érintett. E tekintetben megfontolandónak tartanám, hogy: a mai egyetemi ideiglenes bőség mellett a jogakadémiák további fenntartása egyáltalán szükséges-e vagy nem, még akkor is, ha ez bizonyos felekezeti szempontokat érint. Nem valószínű, legalábbis nem látszik biztosítottnak az^ hogy a magasabb tudományos oktatást a jogakadémiák is abban a mértékben megadják, amint azt megadják az egyetemek. Szeretném, ha az egyetemi oktatással kapcsolatban egy pár kérdés megoldásra kerülne, amelyek a vizsgarendszerrel függnek össze. Azt hiszem, nem egészen megnyugtató az, hogy az egyetemen a legmagasabb kvalifikációt, — amely kvalifikáció a mai, szerintem nem éppen szerencsés elintézés mellett egyúttal közszolgálatra is kvalifikál — egy embernek ellen nem őrzött felfogásától tegyük függővé. Azt hiszem, a szigorlatoknál kívánatosabb volna, ha az egész vonalon a bizottság előtti vizsgarendszer lépne életbe, mert kétségtelen, — megint nem a jelent érintem, hanem a múltban szerzett tapasztalataimra hivakozom — hogy vanak emberi gyöngeségek és szeszélyek és vannak olyan elfogultságok, amelyek azután azt eredményezik, hogy ha valaki nem valamelyik tanárhoz készült, hanem 190. ülése 1933 május 31-én, szerdán. esetleg más anyagból készült a vizsgára, akkor annak a valószínűsége, hogy a vizsgát eredménnyel letegye, nem olyan, mintha azt az illető tanárt hallgatta. Az egyetemi oktatásnál abszolút mértékkel kell mérni s minden személyi és relatív szempontokat ki kell küszöbölni. Kétségtelen, hogy vannak tanárok, akik alkalmazkodni tudnak ehhez a magasabb fjeifogáshoz, minthogy azonban az egész vonalon ez nem érvényesül, szeretném, ha a kultuszkormány e tekintetben befolyását érvényesítené. Vannak országok, ahol az egész egyetemi vizsgarendszer más módon van szabályozva, sokkal reálisabban, úgy, hogy az illető hallgatók kénytelenek írásban vizsgázni és az írásbeli vizsgaeredményeket legtöbbször nem; az a tanár bírálja felül, akit az illető hallgató hallgatott. Azonkívül az egyetemekkel kapcsolatban még egy jelenségre vagyok bátor a miniszter úr figyelmét felhívni, még pedig arra, nem gondolja-e a miniszter úr azt, hogy a magántanári képesítés körül talán bizonyos túlméretezettség tapasztalható. Azt vallom, hogy az egyetemi tanári kvalifikáció előfeltételeit a legszigorúbban kellene mérlegelni. Nem tartom szerencsésnek azt, amiről például a közelmúltban értesülést szereztem, hogy az egyik tudományegyetemünk orvosi fakultása arra való tekintettel, hogy az orvos-magántanárok száma túlságosan megszaporodott, olyan megállapodásra akar jutni, hogy most éveken keresztül magántanári habilitáció azon az egyetemen nem várható. E tekintetben ismét csak azt mondhatnám, általános tudományos szempontból mégis csak az volna kívánatos, hogy ne egyéni hiúságok kielégítésének, ne egyéni mellékkereseti lehetőségeknek előmozdítását tegyük lehetővé, hanem a mértéket, amelyet megkívánunk azoktól, akik az egyetemeken a legmagasabb funkciót, vagyis a tanári állást betöltik, emeljük olyan színvonalra és olyan körre, hogy itt jogos kritika ne emeltessék. Azt hiszem, legalább is megfontolás tárgyát képezhetné, hogy a magántanári szakoknak ilyen kis körökre való korlátozása, mint ahogyan ezt ma látjuk, majdTjQin az összes fakultásoknál, hogy a tantárgyak bizonyos részéből és nagyon sokszor csak egy kis kört felölelő részéből magántanári képesítés adatik, szerencsésnek tekinthető-e és az általános tudományos szempontoknak megfelel-e. Azt hiszem, bármennyire a részletmunka felé megy is ma általában a tudomány, itt mégis mértéket kellene tartani, mert többé-kevésbbé komikussá válik az egyetemi szakoktatás akkor, ha egészen részlet-tárgykörökből kap valaki egyetemi tanári képesítést. Ezeket a dolgokat voltam bátor a miniszter úr figyelmébe ajánlani. Most még csak egyet szeretnék, azt, ha a jövőre nézve azután részletesebb felvilágosítást kapna a törvényhozás pírról is, hogy a tandíjak elosztása mikép történik és szeretném, ha különböző ilyen, ma még belső, intern egyetemi ügyek is nagyobb körökben ismertekké válnának. Érdeklődtem és nem sikerült a rendeletek tárában megtalálnom azt a szabályzatot, amely arról intézkedik, hogy az egyetemi tandíjak hogyan osztassanak fel. {Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: önkormányzati jog van!) Ott, ahol önkormányzatra szükség volna, a legtöbbször azt találjuk, hogy a kormány meg akarja nyirbálni, ott pedig, ahol az önkormányzat visszaéléseket mutat, a legtöbb esetben nem nyúl hozzá,