Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-183

Az országgyűlés képviselőházának 183. rel felruházni, ahol éppen jogvégzett jegyző van, illetve a megüresedés esetén csak jogvégzett egyénekkel óhajtja a vezető jegyzői állásokat betölteni, akkor még évtizedekig sem fejeződik be a reform, ami elsősorban sérelem az olyan községekre nézve, amelyek nem rendelkeznek jogvégzett jegyzővel. Hátrányos helyzetbe jutnak tehát az olyan községekkel szemben, ahol jogvégzett jegyző a vezetői jegyző. Hogy tehát a községi közigazgatási reform áldásaiban minden község egyszerre részesüljön, illetőleg hogy az egész közigazgatás úgyszólván ugyanabban az időben jusson a reformok védelmet nyújtó tetője alá, az a tiszteletteljes javaslatom, hogy köteleztessenek mindenhol a vezető jegyzők és mindazok a közigazgatási tanfolyamot végzett jegyzők, akik vezető jegyzői állásra aspirálnak, hogy bizonyos záros határidőn nelül tegyék le azt a közigazgatási vizsgát, amelyre szükség van azért, hogy elsőtfokú hatósági jogkört tölthessenek be. De így kívánja ezt az okleveles jegyzőket megillető igazságosság is, mert ezek azzal a reménnyel léptek erre a pályára, hogy egyszer vezető jegyzők lehetnek. Ezeket tehát oklevelükkel szerzett joguktól elütni nem lehet. Egyébként is a jegyző ma már a községi közigazgatási tanfolyamon olyan magasabb, nagyobb jogi képzettséget szerez, hogy arra bátran lehet építeni. Merem állítani, hogy ezt a közigazgatási vizsgát sikerrel is fogják kiállani. T. Ház! A közigazgatás jóságán, közvetlenségén és gyorsaságán kívül fontos követelmény, hogy az olcsóbb is legyen, tehát olcsóbbá kell tenni. Itt nem arra az olcsóbbodásra eélzok, amelyet a belügyminiszter úr racionalizálás következtében óhajt elérni és bizonyára el is fog érni, hanem arra az olcsóbbodásra, amely az igazgatott nép zsebét illeti. Az adófizető állampolgár azért is fizeti adóját, hogy^ részesüljön mindazokban a közigazgatási és védelmi előnyökben, amelyeket az biztosít számára, hogy állami közösségben él. Ha már nem szabad neki oda és úgy építkezni, ahova és ahogyan akar, ha már nem létesíthet telepet, ha nem duzzaszthatja fel a vizet tetszése szerint stb., a sok apró ilyen közigazgatási funkciót miért kell neki külön is megfizetni, amikor adójával a közigazgatás költségeihez egyébként is hozzájárul? Ha tehát a közigazgatást olcsóbbá akarjuk tenni, ingyenessé kell tenni. Igen t. Ház! Azt mondja a nemzeti munkaterv, hogy a közigazgatásnak a nép szeretetétől áthatottnak kell lennie. Mikor fogja megszeretni a nép a közigazgatást? Akkor, ha nem a nép van a közigazgatásért, hanem a közigazgatás van a népért, ha látni, érezni fogja az az igazgatott nép, hogy minden ügyes-bajos dolgában bizalommal fordulhat a közigazgatáshoz, ott megértésre, segítségre, tanácsra talál és a közigazgatás vezető kezét megfoghatja. Talán mindent paragrafusba lehet szorítani és foglalni, csak a közigazgatást nem. Minden közigazgatási intézkedést, rendeletet, törvényt csak keretnek tekintek, amelyen belül az életbe a rendeletet a hely és az egyesek viszonyainak megfelelően kell átültetni. Ezért üdvözlöm és tartom helyesnek, ha a közigazgatást decentralizálják, odaviszik közel a néphez, mert csak így lehet^remélni, hogy a helyi ismeretekkel rendelkező közigazgatási funkcionárius az ő igazgatásába lelket, szívet, méltányosságot, taülése 1933 május 18-án, csütörtökön. 37 , pintatot visz bele és az államhatalom szigorát úgy fogja éreztetni, hogy ha ezzel fájdalmat is okoz, egyben az igazságosság melege is kiárad intézkedéséiből. T. Ház! Mondjam-e, hogy a közigazgatást elsősorban nemzeti érzéssel kell megtölteni. Nem azért, mintha a mai közigazgatás ezt nélkülözné, hanem azért, mert úgy vélem, hogy ezzel úgy kell élnie annak a közigazgatási tisztviselőnek az élet és a közigazgatás minden vonatkozásában, hogy ez magával is ragadjon. A nép között élő tisztviselőtől fokozottan kell megkívánni azt, hogy úgy valláserkölcsi, mint hazafias szempontból példaadó életet éljen. A közigzgatás gyorsasága szintén elengedhetetlen kelléke a közigazgatásnak. Nem szabad a racionalizálás gondolatáért, vagy annak anyagi eredményéért feláldozni a lénlyeget. Nem mehetünk el a takarékosság terén odáig, hogy ezzel megbénítsuk magát a közigazgatást. Cstetk annyit szabad egy-egy közigazgatási tisztviselő vállaira rakni, amenynyit az elbír, és aminek elvégzésével nem veszélyezteti a közigazgatásban részére megjelölt egyéb funkciók ellátfását. Ilyen különöser a nép vezetése, oktatása, a néppel való törődés Keservesen megbosszulja magát az a takarékosság, amely elveszi a tisztviselőt a néptől. A községi közigazgatás bizonyos fokban csőd előtt áll, amit a létszámlapasztás idézett elő, amely úgyszólván megbénította a közigazgatás zavartalan menetét, s amely a munka rabszolgájává süllyesztette iá községi tisztviselőt, és nemcsak az iroda falai közé szorította és még az éjjeli órákra is odaköti, hanem a reárótt feladatok teljesíthetetlensége elé is állította. T. Ház! Elismerem, hogy a változott gazdasági viszonyoknak megfelelően kell minden téren berendezkednünk, de csak odáig és addig, míg ez nem okoz helyrehozhatatlan hibakait, A munka racionalizálásának kellett volna megelőznie a létszámcsökkentést. Ez a sorrendi hiba, amely elkövettetett, indokolttá teszi és sürgeti a községi közigazgatás reformját, illetőleg a községi közigazgatási munka reformját és racionalizálását. Igen t. Képviselőház! Az egyik napirendi vita során felhívtam la t. Ház figyelmét az ügyvédi kar ama mozgalmára, amely azt célozza, hogy a községi jegyzőtől vétessék el magánmunkálkodási joga. Amikor most ezzel a kérdéssel újból foglalkozni kívánok, és pedig lázért, mert ez a mozgalom azóta erősödött, mert hiszen a budapesti ügyvédi kamara után a szombathelyi kamara fogadta el ezt a javaslatot, sőt a Pécsre hirdetett ügyvédi parlament napirendjére is ki van tűzve ez a javaslat: ugyanakkor legyen szabad nekem sietnem azzal a kijelentéssel, hogy nem a magyar jegyzői kar érdekében emelem fel tiltakozó szavamat, nem pedig azért, mert-' hiszen abban az esetben, ha a jegyző ta magánmunkálikodás jogától megfosztatik

% egészen természetes, hogy ezzel szemben kártérítés jár neki, hiszen ez szerzeíít joga, ez a fizetésébe is bele van számítva, mert ezen magánmunkálkodási joga következtében nem juthat be a VII. fizetési osztályba, csak itt-ott és ritkán. Ha a kérdést erősebben megvizsgáljuk, és belenézünk jobban a kérdésbe, akkor azt fogjuk látói, hogy a jegyzői kar anyagilag csak jól jár es egyúttal megszabadul olyan! nagy munkátehertől, amely tőle tulajdonképpen a pihenésre szánt időt veszi el. Ez a kérdés iá magyar jegyzői kart csak annyiban érinti, amennyiben összeforrot*