Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-183

Az országgyűlés képviselőházának 188. egy megyét alkosson és ezáltal megoszoljanak azok a nagy terhek, amelyek ma tulajdonképpen 26 község lakosságát terhelik. Itt vagyok bátor a belügyminiszter úr figyelmébe ajánlani az ebben a megyében megszervezett községi rendőrségek ügyét. Ennek a megyének majdnem minden községében a rendes csendőrörsökön kívül községi rendőrségeket szerveztek, úgyhogy egy-egy kisközség életében, például egy háromezerhatszáz lakosú község életében, költségvetésében 10.000 pengőt jelent egy ilyen községi rendőrség.. Amellett ugyanabban a községben például van csendőrörs és van államrendőrség is. Ez az »állapot már költségvetési szempontból is tarthatatlan, ezért tisztelettel kérem a belügyminiszter urat, szíveskedjék ezeket a községi rendőrségeket fokozatosan megszüntetni. A megszüntetés egyik módjául ajánlom azt, hogy a községi rendőrségekből a használható rendőrlegénység, amely az államrendőrség mértékét megüti és megfelelő felülvizsgálaton keresztülesik, vétessék fel az államrendőrség kötelékébe. Vannak köztük olyanok, .akiket használni lehet és amint egy vagy két rendőrlegénnyel apad ezeknek a községi rendőrségeknek legénységi létszáma, abban a pillanatban könnyebbítést jelent ez a községek háztartásában. Bátor vagyok áttérni a Társadalombiztosítóval.' kapcsolatos kérdésekre. Ezen a téren nekem is az az álláspontom, hogy lehetetlenség, hogy ez az intézmény más intézményektől és állami hivataloktól átvett tisztviselők nyugdíját annakidején, a nyugdíjazás alkalmával, saját költségvetéséből fedezze. Errevonatkozóan azt javaslom, hogy amennyiben ez lehetséges, az illető tisztviselők a nyugdíjazás alkalmával olyan arányban kapják előző állami hivataluk tárcája terhére a nyugdíjat, amilyen szolgálati idővel eredeti szolgálati helyüket otthagyták. Ez lenne az igazságos megoldás és ez könnyítene a Társadalombiztosító nagy terhein. r Itt vagyok bátor a miniszter úr figyelmébe ajánlani az itt rendszeresített tisztviselői vizsgák ügyét és ennek a tisztviselői karnak nevében azzal a kérelemmel járulok a miniszter úrhoz, méltóztassék ezeket a vizsgadíjakat a tisztviselői kar mai teherbíró képességéhez mérten lehetőleg leszállítani. Ezek a vizsgadíjak, beiratási díjak, tandíjak ma is olyan magasak, hogy a tisztviselői kar nem képes ezeket elviselni. A baleseti költségek viselésénél, amely kérdésről az előttem szólott képviselő úr szólt, az az álláspontom, hogy a baleseti költségeket a baleset napjától kezdve tulajdonképpen teljes egészükben a munkaadóérdekeltségeknek kellene fedezniök és nem volna szabad azokat a segélyezési számla terhére átutalni. Méltóztassék elhinni, hogy ha megtörténnék az az intézkedés, hogy baleset esetén mindjárt az első naptól kezdve a baleseti számla fedezné ezeket a költségeket, a balesetek megelőzésére ez feltétlenül jótékony 'hatással lenne, mert ma, sajnos, úgy állunk a balesetbiztosítás terén, hogy nagyon kevés a prevenció és meglehetősen sok alkalommal konstatálható az illető munkaadók gondatlansága. Bátor vagyok Budapesttel és különösen a városokkal kapcsolatban a belügyminiszter úr figyelmébe ajánlani az utcai prostitúció teljes korlátozását és ellenőrzését. Panaszok jönnek hozzánk a szülők részéről, hogy az utcákon fényes nappal olyan dolgok történnek^ amelyek nemcsak a felnőtteket botránkoztatják meg, hanem az iskolába menő gyermekek soraiban KÉPVISEtLÖHÁZI XAPLÓ XVI. , , ; ülése 198È május 18-án, csütörtökön. 33 is olyan botrányokat idéznek elő, amelyeket tovább tűrni itt a fővárosban nem lehet. Vannak a fővárosnak olyan utcái és részei — mint például a Keleti pályaudvar környéke, a Contiutca, a Víg-utca, a Népszínház-utca környéke, a Bérkocsis-utca, a Munkácsy-utca, a Magyarutca környéke, sőt újabban már a Kálvin-tér frekventált környéke is — ahol fényes nappal, azt lehet mondani, rendőri asszisztencia mellett folynak olyan dolgok, t (Ügy van!) amelyek nemcsak a közerkölcsiségbe, hanem amellett a közegészségügybe is ütköznek, mert hiszen már régóta orvosilag megállapított dolog, hogy ezeknek a prostituáltaknak 75%-a feltétlenül fertőz. Amennyire elismeréssel kell adóznunk államrendőrségünknek, annyira kívánatos, hogy ezen a téren sokkal nagyobb erélyesség nyilvánuljon meg és Budapest utcáin úgy nappal, mint az esti időben szűnjenek meg ezek az állapotok. (Helyeslés.) Mivel a szociális ügyeknél tartunk, itt vagyok bátor megemlékezni egy jubileumról, még pedig a keresztény-szocialista munkásmozgalomnak 30 éves jubileumáról. Ez a mozgalom harminc évvel ezelőtt indult el Giesswein Sándornak, a nagynevű, szociálpolitikusnak vezetése emellett, hogy azután egyik legnagyobb erejét Prohászka Ottokárban, a híres, nagy székesfehérvári püspökben lássák. Szimpátiával kell megemlékeznünk erről a mozgalomról, mert mégis csak nagy dolog volt, hogy az akkor uralkodó, úgyszólván monopolisztikus szervezkedéssel szemben megindult egy munkásmozgalom Magyarországon, amely nemzeti és keresztény alapra helyezkedett és igyekezett ezeken az alapokon szenvedések árán is — inert hiszen ez a mozgalom vértanúkat, halottakat is tud felmutatni — megvalósítani a szociális mozgalomban a keresztény és nemzeti gondolatot. , • A magyar keresztény társadalomnak íel kell figyelnie erre a jubileumra és ezt a munkásságot, amely sokszor az üzemekben szenvedéseket állott ki, sokkal nagyobb figyelemben, támogatásban kell részesítenie, mint amilyenben eddig részesíttettek. Most még az én, majdnem azt hiszem, állandó témámat vagyok bátor a belügymi

: niszter úr jóindulatába ajánlani, a kelebiai gazdaság ügyét, ahonnan újabban és újabban kapok sürgetéseket abban az irányban, hogy a földek ára tekintetében, — amely földekben ez a nép részesült egyszer — a döntés megtörténjék. Tisztában vagyok azzal, hogy a belügyi tárca óriási terület, amelynek a .minisztere sok irányban van elfoglalva. De amikor annyi szó esik telepítésről és a népünk gondozásáról, kérem a miniszter urat, hogy ennek a kérdésnek elintézésére találjon időt és módot. Máskülönben elismeréssel kell meghajtanom zászlómat a magyar közigazgatás nagy többsége előtt, csupán még arra vagyok bátor kérni a miniszter urat, hogy ahol még hibák vannak, ahol még olyan emberek ülnek a közigazgatási pozíciókban, — hangsúlyozom, hogy ezek kivételek, — akik nem értették meg a mai idők szellemét, akik meg ma is nem a szociális közigazgatásban, nem a nép érdekeinek támogatásában és felvilágosításában látják nem is a céljukat, hanem a kötelességüket, hogy ezekben a kirívó esetekben, függetlenül pártpolitikától és mindentől, járjon el azzal a rigorózitással és igazságossággal, amelyet az ő részéről már nem egy ízben tapasztaltam. 5