Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-183

Az országgyűlés képviselőházának 188. egy megyét alkosson és ezáltal megoszoljanak azok a nagy terhek, amelyek ma tulajdonkép­pen 26 község lakosságát terhelik. Itt vagyok bátor a belügyminiszter úr figyelmébe ajánlani az ebben a megyében meg­szervezett községi rendőrségek ügyét. Ennek a megyének majdnem minden községében a ren­des csendőrörsökön kívül községi rendőrsége­ket szerveztek, úgyhogy egy-egy kisközség éle­tében, például egy háromezerhatszáz lakosú község életében, költségvetésében 10.000 pengőt jelent egy ilyen községi rendőrség.. Amellett ugyanabban a községben például van csendőr­örs és van államrendőrség is. Ez az »állapot már költségvetési szempontból is tarthatatlan, ezért tisztelettel kérem a belügyminiszter urat, szíveskedjék ezeket a községi rendőrségeket fo­kozatosan megszüntetni. A megszüntetés egyik módjául ajánlom azt, hogy a községi rendőr­ségekből a használható rendőrlegénység, amely az államrendőrség mértékét megüti és megfe­lelő felülvizsgálaton keresztülesik, vétessék fel az államrendőrség kötelékébe. Vannak köztük olyanok, .akiket használni lehet és amint egy vagy két rendőrlegénnyel apad ezeknek a köz­ségi rendőrségeknek legénységi létszáma, ab­ban a pillanatban könnyebbítést jelent ez a községek háztartásában. Bátor vagyok áttérni a Társadalombiztosí­tóval.' kapcsolatos kérdésekre. Ezen a téren ne­kem is az az álláspontom, hogy lehetetlenség, hogy ez az intézmény más intézményektől és állami hivataloktól átvett tisztviselők nyug­díját annakidején, a nyugdíjazás alkalmával, saját költségvetéséből fedezze. Errevonatkozóan azt javaslom, hogy amennyiben ez lehetséges, az illető tisztviselők a nyugdíjazás alkalmával olyan arányban kapják előző állami hivataluk tárcája terhére a nyugdíjat, amilyen szolgálati idővel eredeti szolgálati helyüket otthagyták. Ez lenne az igazságos megoldás és ez könnyí­tene a Társadalombiztosító nagy terhein. r Itt vagyok bátor a miniszter úr figyelmébe ajánlani az itt rendszeresített tisztviselői vizs­gák ügyét és ennek a tisztviselői karnak nevé­ben azzal a kérelemmel járulok a miniszter úr­hoz, méltóztassék ezeket a vizsgadíjakat a tisztviselői kar mai teherbíró képességéhez mérten lehetőleg leszállítani. Ezek a vizsga­díjak, beiratási díjak, tandíjak ma is olyan magasak, hogy a tisztviselői kar nem képes ezeket elviselni. A baleseti költségek viselésénél, amely kér­désről az előttem szólott képviselő úr szólt, az az álláspontom, hogy a baleseti költségeket a baleset napjától kezdve tulajdonképpen teljes egészükben a munkaadóérdekeltségeknek kel­lene fedezniök és nem volna szabad azokat a segélyezési számla terhére átutalni. Méltóztas­sék elhinni, hogy ha megtörténnék az az intéz­kedés, hogy baleset esetén mindjárt az első naptól kezdve a baleseti számla fedezné ezeket a költségeket, a balesetek megelőzésére ez fel­tétlenül jótékony 'hatással lenne, mert ma, saj­nos, úgy állunk a balesetbiztosítás terén, hogy nagyon kevés a prevenció és meglehetősen sok alkalommal konstatálható az illető munkaadók gondatlansága. Bátor vagyok Budapesttel és különösen a városokkal kapcsolatban a belügyminiszter úr figyelmébe ajánlani az utcai prostitúció teljes korlátozását és ellenőrzését. Panaszok jönnek hozzánk a szülők részéről, hogy az utcákon fényes nappal olyan dolgok történnek^ amelyek nemcsak a felnőtteket botránkoztatják meg, hanem az iskolába menő gyermekek soraiban KÉPVISEtLÖHÁZI XAPLÓ XVI. , , ; ülése 198È május 18-án, csütörtökön. 33 is olyan botrányokat idéznek elő, amelyeket tovább tűrni itt a fővárosban nem lehet. Van­nak a fővárosnak olyan utcái és részei — mint például a Keleti pályaudvar környéke, a Conti­utca, a Víg-utca, a Népszínház-utca környéke, a Bérkocsis-utca, a Munkácsy-utca, a Magyar­utca környéke, sőt újabban már a Kálvin-tér frekventált környéke is — ahol fényes nappal, azt lehet mondani, rendőri asszisztencia mellett folynak olyan dolgok, t (Ügy van!) amelyek nemcsak a közerkölcsiségbe, hanem amellett a közegészségügybe is ütköznek, mert hiszen már régóta orvosilag megállapított dolog, hogy ezeknek a prostituáltaknak 75%-a feltétlenül fertőz. Amennyire elismeréssel kell adóznunk államrendőrségünknek, annyira kívánatos, hogy ezen a téren sokkal nagyobb erélyesség nyilvánuljon meg és Budapest utcáin úgy nap­pal, mint az esti időben szűnjenek meg ezek az állapotok. (Helyeslés.) Mivel a szociális ügyeknél tartunk, itt va­gyok bátor megemlékezni egy jubileumról, még pedig a keresztény-szocialista munkás­mozgalomnak 30 éves jubileumáról. Ez a moz­galom harminc évvel ezelőtt indult el Giess­wein Sándornak, a nagynevű, szociálpolitikus­nak vezetése emellett, hogy azután egyik leg­nagyobb erejét Prohászka Ottokárban, a híres, nagy székesfehérvári püspökben lássák. Szim­pátiával kell megemlékeznünk erről a mozga­lomról, mert mégis csak nagy dolog volt, hogy az akkor uralkodó, úgyszólván monopolisztikus szervezkedéssel szemben megindult egy mun­kásmozgalom Magyarországon, amely nemzeti és keresztény alapra helyezkedett és igyekezett ezeken az alapokon szenvedések árán is — inert hiszen ez a mozgalom vértanúkat, halottakat is tud felmutatni — megvalósítani a szociális mozgalomban a keresztény és nemzeti gon­dolatot. , • A magyar keresztény társadalomnak íel kell figyelnie erre a jubileumra és ezt a munkásságot, amely sokszor az üzemekben szenvedéseket állott ki, sokkal nagyobb figye­lemben, támogatásban kell részesítenie, mint amilyenben eddig részesíttettek. Most még az én, majdnem azt hiszem, állandó témámat vagyok bátor a belügymi : niszter úr jóindulatába ajánlani, a kelebiai gazdaság ügyét, ahonnan újabban és újab­ban kapok sürgetéseket abban az irányban, hogy a földek ára tekintetében, — amely földekben ez a nép részesült egyszer — a döntés megtörténjék. Tisztában vagyok az­zal, hogy a belügyi tárca óriási terület, amelynek a .minisztere sok irányban van el­foglalva. De amikor annyi szó esik telepítés­ről és a népünk gondozásáról, kérem a mi­niszter urat, hogy ennek a kérdésnek elinté­zésére találjon időt és módot. Máskülönben elismeréssel kell meghajta­nom zászlómat a magyar közigazgatás nagy többsége előtt, csupán még arra vagyok bá­tor kérni a miniszter urat, hogy ahol még hibák vannak, ahol még olyan emberek ül­nek a közigazgatási pozíciókban, — hang­súlyozom, hogy ezek kivételek, — akik nem értették meg a mai idők szellemét, akik meg ma is nem a szociális közigazgatásban, nem a nép érdekeinek támogatásában és felvilá­gosításában látják nem is a céljukat, hanem a kötelességüket, hogy ezekben a kirívó ese­tekben, függetlenül pártpolitikától és min­dentől, járjon el azzal a rigorózitással és igazságossággal, amelyet az ő részéről már nem egy ízben tapasztaltam. 5

Next

/
Thumbnails
Contents