Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-183

32 Az országgyűlés képviselőházának 18 bevételek hiánya az intézetet érzékenyen károsítja és az a jövőben nem lesz képes azoknak a szociáliis feladatoknak eleget tenni, amelyekre hivatva van. Nem lehet mindenütt és mindenkor csak a szociális terhek csökkentésére törekedni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azzal a hanggal szemben, amely itt demagógiából állandóan azt hangsúlyozza, hogy az Öregségi biztosítást meg kell szüntetni, vagy azt hangsúlyozza, — ami újabban divattá vált — hogy az öregségi biztosítást fel kell függeszteni, csak az intézet közgyűlésének legutóbbi határozatára utalok, amelyben az intézet érdekképviseletei majdnem egyhangúlag az öregségi biztosítás változatlan fenntartása mellett foglaltak állást. Ha az állam kiöli az emberekbői azt a reményt, hogy öregkorukra egyszer valaha egy kis járadékot kaphatnak, akkor ne csodálkozzanak azon, ha az emberek minden reményüket el fogják veszteni és nem fognak már semmiben sem reménykedni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon ) A mai munkabérek mellett senkinek sincs reménye arra, hogy öregkorára valamit meg tudjon magának takarítani. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A mai munkabérek még csak arra sem elegendők, hogy az a munkás a mostani időben nyomorúságos életét tovább tudja folytatni, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) a mai munkabérek még arra sem elegendők, — még ha teljes héten át van is foglalkoztatva az a munkás — hogy meg tudjon abból a munkabérből élni. Ha figyelembe vesszük a munkanélküliséget, ha figyelembe vesszük azt, hogy a munkásoknak mennyit kell szünetelniük hétközben is, akkor látjuk azt, hogy milyen kilátástalan, sivár az emberek élete. Az a pár pengő, amit ez a biztosítás a kisiparnál jelent, alig számottevő. A kisiparosság és az ipari érdekeltség ne itt igyekezzék magának megtakarításokat eszközölni, hanem keresse a megtakarítási lehetőségeket más területen. Nem láttunk és nem hallottunk ilyen erélyes tiltakozást a fázisadó felemelésénél, amikor a forgalmi adót, amely 3% volt, most egyes iparcikkeknél 12—14 és 16%-ban állapítják meg. Az ipar nem jajdul fel és nem panaszkodnak, hogy a szociális terhek mennyire megterhelik a termelést. Nem látjuk ezt a .siránkozást sem a fázisadónál, sem az adók különböző fajtáinál, egyedül és kizárólag csak a szociális biztosításnál kívánnak ilyen megtakarításokat. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó: Ez szomorú!) Ez ellen a tendencia ellen a leghatározottabban állást kell foglalni. Amikor a munkástól elvonták a gyógyászati segédeszközöket és arra kötelezik, hogy a gyógyászati segédeszközök differenciáit ' fizesse meg, amikor elvonták a munkástól a kórházi ápolási költség megtérítésének lehetőséget és ma csak négy hétig fizeti az intézet a kórházi ápolási költségeket, négy hét után pedig kiteszik a munkást a kórházból, mert a kórházak "nem tudják fedezni és nincs is miből fedezniök ezt a differenciát, hogy az ingyenes ápolást megfizessék, mert az állami szubvenció, amelyet egyik-másik kórház kapott, nem elegendő és egyik-másik kórház egyáltalában nem csinál titkot abból, hogy négy hét után szó^ nélkül kiteszi az ott ápoltat, amikor azt látjuk, hogy a kórházi ápolási költségeket négy hét után olyanoktól is be akarják hajtani, akiknek alig van valami kis viskójuk vagy alig van valami kis házuk, akkor nagyon szomo3. ülése 1933 május 18-án, csütörtökön. rúan kell megállapítanunk, hogy bizony a szociális biztosításnál nem kiterjesztésről, hanem ellenkezőleg, visszafejlesztésről van szó. Én elismerem, hogy a válság ennél az intézménynél is érezhető, de éppen abban az időben, amikor a gazdasági válság megtépázza az embereket, szociális téren kétszeresen kell segítségükre sietni. Magyarországon, ahol nincs munkanélküliség elleni biztosítás, ahol az állam szociális kötelezettsége alig jelent valamit, abban az államban, ahol szociális téren nincsenek meg azok az intézmények, mint amelyek megvannak nemcsak gazdag országokban, nemcsak vagyonos országokban, hanem például a szegény Ausztriában is, nem lehet és nem szabad hozzányúlni ahhoz az tar tézményhez, amely egyedül vállalja a munkanélküliségnek, a betegségi biztosításnak, a balesetbiztosításnak és az öregségi biztosításnak egyetemes terheit és kötelezettségeit. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr! Peyer Károly: Azonnal befejezem! En a magam részéről a leghatározottabban kifogásolom azt, hogy az állami hozzájárulás 800 ezer pengővel redukáltatott. Kifogásolom azt, hogy az adósságtörlesztésre fordított öszszeg 300.000 pengővel ugyancsak redukálódott. Kifogásolnom kell, hogy az állani^ nem. teszi meg kötelességét s nem akar a törvényben biztosított összeggel hozzájárulni az öregségi biztosítási alap gyarapításához és nem teszi ezzel lehetővé, hogy az intézet a maga szociális kötelességének tényleg eleget is tudjon tenni. Elnök: Kérem képviselő úr, méltóztassék beszédét befejezni. Peyer Károly: Azonnal befejezem. Ha az állam felülről dirigálja ezeket az intézkedéseket és az intézet önkormányzatát nem juttatja abba a helyzetbe, hogy a maga legjobb belátása szerint mindazokat az intézkedéseket életbeléptesse, amelyek szükségesek, akkor ezért az egész dologért a felelősséget nem vállalhatja az intézet igazgatósága és autonómiája, hanem ezért a felelősséget a kormánynak kell vállalnia. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Kóródi Katona János. Kóródi Katona János: T. Ház! A belügyi tárca költségvetésénél a belügyminiszter úrnak figyelmébe kell ajánlanom elsősorban a kis megyék kikerekítésének gondolatát és itt bátor vagyok éppen annak a megyének ügyét ajánlani a belügymini aster úr figyelmébe, amelynek egyik kerületét képviselem. Ez pedig Bács megyének az ügye, amely ma 26 községes vármegye, teljes adminisztrációval, amely adminisztráció fenntartása a lakosságra meglehetősen nagy terheket ró. Már régebben felmerült itt az a gondolat, hogy Bács-Bodrog megyét Dél-Pest vármegyével egyesítsék. Pest megye olyan hatalmas, óriási megye, amelynek adminisztrációja meglehetősen nehézkes. Ennek következménye az, hogy, különösen DélPest megye egyes részei utak tekintetében, vasút tekintetében meglehetősen el vannak hanyagolva. Maga Pest megye is négy megyéből alakult a történelem folyamán, Pest, Pilis, Solt és Kiskun megyék területéből, Bács-Bodrog megye is két megye területéből alakult és ez a két megye egészen 1729-ig önálló megyei életet élt. Kívánatos, hogy Bács-Bodrog megye és Dél-Pest megye, amennyiben ez a közigazgatás racionalizálásának tervébe beilleszthető,