Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-187

Az országgyűlés képviselőházának 1 tárgytalan, mert régen megvoltak ezek külföldön! Tessék ezt hozzátenni, ez hozzátartozik a tárgyilagossághoz! — Elnök csenget. — Györki Imre: Külföldön nincs 16 órás munkaidő! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: Ami a munkaüggyel kapcsolatban felmerült kérdéseket illeti, a vasárnapi munkaszünetet is szóvá tették. Az erre vonatkozó összefoglaló törvénynek előadói tervezete készen van, most fogom szétküldeni és akkor dönthetni fogunk ebben a kérdésben. Itt van azután a weekendkérdés a zárórával kapcsolatban. Azt hiszem, ez a kormány volt a«, amely legtöbbet tett a weekend dolgában a köztisztviselőknél. (Ügy van! Ügy van! — Far kas István: Ez igen, de akkor menjen tovább!) Én azt gondoltam és részben még ma is azt gondolom, hogy a magángazdaság ezt a kérdést maga is meg fogja oldani. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Ha nem fogja megoldani, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem oldja meg! — Zaj. — Farkas István: A kapitalizmus mohó! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől és a közében.) akkor megfontoljuk azt, hogy beleavatkozzunk-e és esetleg rendeletileg és jogszabályilag szabályozzuk ezt a kérdést. (Helyeslés a középen.) Előbb azonban kísérletet kell tennünk egy kapitalista alapon felépített államban, ahol olyan élénk vita van a gazdasági beavatkozás és be nem avatkozás körül, hogy végre ne szaladjanak mindig a kormányért, ne szaladjanak mindig beavatkozásért, hanem a saját iniciatívájukból próbálják megoldani ezt a kérdést a magángazdálkodás terén is, (Helyeslés jobbfelől.) Csak ha ez nem sikerül, akkor indokolt esetleg a beavatkozás. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) En a weekendmozgalom híve vagyok. Azt hiszem, tettekkel bizonyítottam, hogy eoben az irányban sok minden apróbb-nagyobb dolgot tettünk, ami még mindig nem elegendő, de sokkal több a t. túloldal egy része által konokul állított zérónál. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) Ami a munkaügy egyéb kérdéseit illeti, tudom én azt, hogy az 1884:XVII. tc.-ben az ipartörvényben kontemplált munkaidőszabályozás nem tökéletes és nem felel meg a mai viszonyoknak, de ez nincs is meg a mai viszonyok között, mert egészen máskép alakult a konkrét helyzet, az ipartorvényben megszabott maximális 14 órás dolgoztatás nagyon ritkán fordul elő (Felkiáltások jobbfelől: Nincs is! — Farkas István: Sajnos, nagyon sok tanoncot túl dolgoztatnak:!) és én nem is hiszem, hop-y előfordul. Ha konkrét visszaélések vannak, — én vagyok a legnagyobb híve és tisztelője az emberi munkaerő, a srvermekek és a nők munkaereje kímélésének (Helyeslés a középen.) — méltóztassék konkrét panaszokkal itfnni, ha módomban áll, beavatkozom. (Helyeslés jobbfelől.) Ami a 40 órás munkahét dolgát illeti, méltóztatott konkrét választ kapni erre vonatkozólag egy interpellációra a kormány nevében a belügyminiszter úrtól. A kormány álláspontja ebben a kérdésben azóta sem változott. Most júliusban tárgyalják ezt a kérdést nemzetközi fórumon, méltóztassék tehát bevárni, hogy ennek a tárgyalásnak mi lesz az eredménye, akkor^ azután lesz módunkban ebben a kérdésben állást foglalni. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI, '. ülése 1933 május^U-én, szerdán. 283 A munkaügy terén még számos tennivaló van. Az idő előrehaladottsága folytán erről nem nyilatkozhatom, csak megnyugtathatom tisztelt képviselőtársaimat, hogy azt, ami célszerű és a mai viszonyok között megtehető, meg fogjuk tenni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ezek után még csak azt akarom kijelenteni, hogy a magántisztviselői társadalom nagyon nehéz helyzetéről tudomásom van. A magántisztviselői társadalom sorsa iránt az egész kormány és magam is a legnagyobb figyelemmel vagyunk, tehát az a körülmény, hogy tegnapi beszédemben, mint legalább 30—40 nias témáról, erről sem emlékeztem ímeg, nem ennek elfelejtését, hanem azt jelenti, hogy ez a téma is azok közé tartozik, amelyekről külön még sokat kellene beszélnünk. Ez alkalomimal méltóztassanak megelégedni annak kii jelentésével, hogy a magántisztviselői társadalom számíthat — ha ez az adott viszonyok között egyáltalában lehetséges, — a kormány legmelegebb támogatására. (Élénk helyeslés.) A közlekedésügyről tegnapi beszédemben már részletesebben nyilatkoztam, de az útügyről még néhány szót kell mondanom. (HalijukHalijuk!) Az előadó úr már kifejtette, hogy készül az új útügyi törvény. Erre az a szellemes megjegyzés hangzott el, hogy negyven éve készül ez a törvény és még sem került a Ház elé. (Ügy van! Ügy van! — Hegymegi Kiss Pál: Húsz évvel ezelőtt én dolgoztam rajta a belügyminisztériumban! — Felkiáltások jobbfelől: Azért nem készült el! — Elénk derültség. — Zsitvay Tibor: Megvan a bűnös! — Temesváry Imre: Rossz volt a tervezete! — Derültség. — Elnök csenget.) Én erre csak azt jelentem ki. hogy a törvényjavaslat előadói tervezete kész, ezt a társminisztériumoknak most küldtem szét, rajtáin tehát nem múlik, hogy ebiből törvény legyen. Nem azért készítettem a

# tervezetet, hogy eZit a törvényalkotás végső stádiumáig jutni ne engedjem. (Mikecz István: Nagy szükség is van rá!) Azok az alapelvek, amelyeken ez a törvénytervezet felépült, ismeretesek nyilatkozataimból, az előadó úr is ismertette ezeket, úgyhogy azt hiszem, ezek részletes tárgyalására most nem kell kitérnem, (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Az útüggyel kapcsolatban meg akarom még említeni, hogy iá bekötőutak építésére iai legnagyobb súlyt helyezzük és hogy a mai viszonyok között nem mondható jelentéktelennek az a 3'5 millió pengő, amelyet erre a célra fordítottunk. Kétmillió pengőt fordítottunk erre a célra az inségmunka keretében, 1*5 millió pengőt pedig transiziferpénzekből a beruházásokra adott összegekből. Ezt az összeget olyan gondosan használtuk fel, hogy azt hiszem, elég jelentős dolgot alkottunk a bekötőutak terén. Természetes, hogy ezt az akciót még nagyonnagyon sok ilyen útépítésnek kell követni. (Ügy van! Ügy van!) Az utak fenntartása majdnem fontosabb, mint az út építése. (Ügy van! Ügy van! — Gr. Somssich Antal: Különben elvesz az egész befektetett tőke!) Azért helyezek, nagy súlyt erre a készülő törvényjavaslatra, mert ez észszerű módot teremt a létező eszközök keretében ennek a problémának a megvalósítására. (Gr. Somssich Antal: Elvesz az egész befektetett tőke, ^ ha nem gondozzák az utakat! — Kabók Lajos: Az a fontos, hogy milyen anyagból csinálják az új utakat!) A bekötőutak fontossága ugyanakkora, 40