Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.
Ülésnapok - 1931-187
Az országgyűlés képviselőházának 1 értelemmel szólt az Agot kérdéséhez, (Derültség) legyen szabad nekem, éppen a szakérteiéin vonaílkozásábain arra hívnom fel a figyelmet, hogy ha, az Ibusz valóban igyekezett volna arra, hogy itt az idegenforgalom terén szakértők álljanak a magyar nemzet rendelkezésére, akkor busás jövedelmeiből gondoskodnia kellett volna ilyen nevelési célok fedezéséről is és legalább egy szabad iskolát kellett volna létesítenie, ahol az idegenforgalom iránt érdeklődő magyar tehetségek sucer es centiát adhattak volna a mostani vezetőknek. Hiszen bárhova nézünk, a külföldön mindenütt ma már állami intézmér nyék tenyésztik az idegenforgalmi szakértőket. JNémetorszagban ott vannak a Forschungsinstitut für Fremdensverkehr, Olaszországban egyetemi tanszéke van az idegeuforgalonrniaik, Görögországban is nemrég létesítettek egy intézményt, Magyarországon azonban vadon, tenyésznek az idegenforgalmi tehetségek, legalább azok, akik üzleti jövedelmet erről az oldalról a maguk zsebébe nem produkálnak. Az idegenforgalmi törvény egyik hivatása, annlak biztosítása lesz, t. miniszter úr,, hogy, a magyar idegenforgalmi kérdések kinevelt szakértői gárdára találjanak. Bántotta Homonnay képviselő urat az, hogy én kétszer-háromszor szóvátettem áz Ibusz ügyét a Házban? Első beszédemet úgy kezdtem, hogy az Ibusz nagyhatalom, igen nagy hatalom, amely már miniszterekkel szemben is győzelmes tudott maradni, mert ez volt az a vállalat, amelyikkel szemben Bud miniszter úr kijelentette itt a Házban, hogy tehetetlen. (Gr. Somssich Antal: Be is bizonyította!) Éppen ezért alaposan neki kell látnom, ha ott közérdekből változást akarok azon a rendszeren, amelyet ma az Ibusz testesít meg a közpénzekből való gazdálkodásban. Ennek a kérdésnek & r kereskedelmi minisztérium hatáskörébe eső részét nyugodtan látom annak a vizsgálatnak medrében, amelyet a miniszter úr megindított, ezt nem is zavarom, de az Ibuszproblémának vannak más relációi is és ilyen volt például a cégbírósági relációja, amelyet legutóbbi interpellációmban említettem, s amelyre az igazságügyminiszter úr olyan választ adott, hogy azóta minden részvénytársaság fütyülhet ;a cégbírósági rendelkezésekre. De lesznek még pénzügyminiszteri, azonkívül külügyminiszteri, sőt miniszterelnökségi relációi is az ügynek és a magam részéről nem vagyok hajlandó nyugton maradni e kérdésben addig, amíg valóban gyökeres változást nem fogok látni. (Helyeslés a baloldalon.) T. Ház! Miután nekem is van még néhány percem, a idegenforgalmi kérdéssel kapcsolatban legyen szabad a t. miniszter úr szíves figyelmét is felhívnom a vizumkérdésre. (Fábián Béla: Bizony! Bizony!) Ez a rákfenéje a magyar idegenforgalomnak.^(Fábián Béla: így van! A megszállott területről vízum kell!) A vízumkérdés a miniszter úr hatáskörébe tartozik, annál inkább, mert ennek a. kérdésnek súlvpontját a különböző más tárcák között csak tologatják. Azt mondják, a vízum a külügyminisztériumhoz tartozik, mert a költségvetésben a bevételi rovaton • ott szerepel a konzuli illetékekhez és cselekményekhez szükséges nyomtatványok árából befolyó 2,843.000 nengő, amiből mintegy 1.800.000 pengő a vízumdíjak összege szerény számításom szerint s azt mondják: nem lehet ezt a tételt kikapcsolni. Hogyan áll ez a kérdés 1 ? A kérdés lényege az, hogy legkitűnőbb pxoorteikküjjk az az idegen, aki az országba bejön, (Fábián Béla. Így van) s amikor az exportot más oldalon premi'. ülése 19 SS május 2U-én, szerdán. 281 zálják, ugyanakkor minden idegenre a vízum útján 6 pengő vámot vetünk ki. (Fábián Béla: Megakadályozzuk, hogy a megszállott területek velünk érintkezzenek!) Hogy bejöhessen valaki, ezt a vámot le kell szúrnia, ki kell szurkolnia. S env'att az idegenek közül éppen azok, akik luxuscélbói utaznak és nc-an szeretik a nehézkes és felesleges molesztálásokat Sí visszafordulnak. Ha a miniszter úr informálódik Budapest székesfőváros^ bécsi idegenforgalmi irodájának jelentéseiből aziránt, hány külföldi utazó fordui vissza Magyarország felé való útjában azért, mert vízumot kell váltania és fizetnie^ akkor látni fogja azt a percentuális arányt és veszteséget, amely a láthatatlan exportban elő áll, azzal a fevétellel szemben, amelyet a külügyminisztérium tüntet fel a maga költségvetésében. De tekintetbe kell venni azt is, hogy a vízumkiadás és az^ útlevélláttamozás mai formájában igen drága adminisztrációba kerül, úgyhogy ha ezt lebontják, ez az ellentétel egészen. másképp fog festeni, mint ahogy most látjuk a költségvetésben. (Ügy van! Ügy van!) Azt is szokták mondani, hogy rendészeti kérdés a vízumkérdés, a belügyminisztérium hatáskörébe tartozik, mert így ellenőrzik azokat, akik idejönnek. Hát, t. Ház, ha nem kívánatos elemek akarnak jönni Magyarországra, akkor a vízum az a szűrőkészülék, amellyel fel lehet őket fogni? A vízummal nem jönnek éppen úgy, mint vízum nélkül? Ennek semmilyen rendészeti célja nem lehet. Szokták azután mondanni azt is, 'hogy itt a reciprocitás elvét kell felállítania Magyarországnak más államokkal szemben. De nekünk Angliával szemben, az Egyesült Államokkal szemben, Franciaországgal szemben "felállítani a reciprocitás elvét olyanforma dolog, mintha azt mondaná valaki, hogy a légynek az elefánttal szemben kell felállítania a reciprocitás elvét. Mert ha a reciprocitásnak ehhez a karaktergörcséhez nem ragaszkodunk, akkor nyomban látjuk az eredményt, amelyet a vízumkényszer megszüntetésével elértek Ausztriában és Olaszországban, (Ügy van! balfelől.) ahol a reciprocitásra való tekintet nélkül elhagyták a vízumot és azóta idegenforgalmuk erősen megnövekedett. T. miniszter úr, a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe tartozik az idegenforgalom érdekében, ihogy ezeket az ilyen copfokat a különböző más minisztériumokban lenyírja, hogy ezeknek az ellenvetéseknek tarthatatlanságáról meggyőzze az illetékes tényezőket és hogy a vízum eltörlése irányában hatályos lépéseket tegyen, mert ez lesz az egyik legerősebb gyakorlati r intézkedés a magyaridegenforgalom fellendítésére. Most már, t. Ház, be kell fejeznem beszédemet. A magam részéről osak ennyiben voltam bátor reflektálni arra a felszólalásra, amely engem érintett, egyébként nem volt szándékom felszólalni. A címet nem fogadhatom el. Elnök: Szólásra következik? 1 Brandt Vilmos jegyző: Nincs senki felírva! Elnök: Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván nyilatkozni. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: T. Képviselőházi! Tegnapi hosszú beszédemben, sajnos, nem tudtam felölelni tárcám egész anyagát. Arra, hogy a gazdag és magas szánvonalon mozgó vitának anyagára egészében kiterjeszkedjem és hogy teljessé tegyem tegnapi okfejtéseimet, legalább ugyanannyi időre volna szükségem, mint tegnap. Minthogy azonban az idő előrehaladott s másrészt, mert
