Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-187

Az országgyűlés képviselőházának 1 kedvezményeknek, amelyeket a hátralékos adók befizetését illetőleg a kisiparnak és a kiskereskedelemnek a pénzügyigazgatás nyújt, feltételei olyan lehetetlenek, hogy azokat a kisipar és a kiskereskedelem nem tudja teljesíteni. Ha a^miniszter úr ebben a tekintetben meg akarja védeni a kisipart és a kiskereskedelmet, akkor egész más eljárást kell követelnie, mert azzal az eljárással, amelyet most követnek, tönkreteszik ezeket az embereket. Elvették már a házukat, amelyet sok évi szorgalmas munkával szereztek meg, elvették mindenüket. Lehetetlenné teszik az ipar, a kereskedelem folytatását. Kérem, a miniszter urat, legyen ezen a téren erélyes. A közszállítások ügyében is hasson oda kollégáinál, — nem sorolok fel eseteket, mert egy negyedóra nem elégséges erre, csak az igazságügyi tárcát említeni — hogy a legális ipart és kereskedelmet ne zárják ki különböző módon a közszállításokból, hasson oda, hogy a kisipart ne játszhassak ki bizonyos tekintetben a gyáriparral szemben, — errevonatkozólag az eseteket majd el fogom mondani a miniszter úrnak — az ilyen apró közszállításoknál, amelyek a csoportokba verődött kisiparosoknak utolsó exisztenciális lehetőségét képezik. (Úgy van! úgy van! a baloldalon.) Mindenütt csak drágítást látunk ezen a téren* Hiszen elég hivatkoznom a postaigazgatóságok szerinti legutóbbi télefonkönyvrendszerre, amely újabb adóztatást jelent a telefonáló publikumnak, amikor osiak egy postaigazgatóság területére adják ki a telefonkönyveket és ilyen címen szednek (különböző bevételeket. Arra kérem a miniszter urat, hogy abbani a kérdésben, amelyet kifejtettem, minden lehetőségen méltóztassék biztosítani arra nézve, hogy ez a nehéz viszonyok között sínylődő társadalmi réteg legalább fenn tudja tartani magát. Itt meg kell említenem a miniszter úrnak még mást is. Belügyi kollégája az ipari ügyeket illetőleg is a közigazgatási eljárásnak olyan egyszerűsítésével jött elő, amely veszélyezteti az ipar érdekeit. Nem lehet két alsórendű, alárendelt helyi közigazgatási hatóságra bízni nagy ipari 'kérdések elintézését. Méltóztassék a miniszter úrnak ennek utánanézni és itt a kereskedelmi és ipari miniszter jogkörét biztosítani, mert alielyi igazgatás politikai és pártözemponitökat követve, magyon sok tekintetben elvágja az ipar életlehetőségének és fejlődésének lehetőségét is. Az előttem szólott t. képviselőtársara. beszélt a különböző ipari szervezetekről, ßn nem vagyok híve a központosításnak, — mint vidéki képviselő nem is lehetek híve — mert ez azt jelenti, hogy bizonyos tekintetben a fővárosi ipair olyan túlsúlyt nyer a vidéki iparral szemben, amelynek azután később meglesznek a hátrányai. Én a vidéki ipartestületeknek erőteljes működését a magam részéről igenis most is szükségesnek látom (Szinyei Merse Jenő: Én is ezt mondtam!) és nem akarom, hogy tisztán csak a központi ipartestület retortáján keresztül kerüljön a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Itt a vidéki kereskedők, különösen a gabonakereskedők kívánságaira figyelmébe kell ajánlanom az igen t. miniszter úrnak a rádió esry újabb módszerét, amely szerint a gabonatőzsdei árakat most már csak késő este adják le, úgyhogy ebben a tekintetben a vidéki kereskedelem nem tud megfelelően tájékozódni. Teljes elismeréssel vagyok a budapesti árumintavásár és annak gyönyörű eredményei '. ülése 1933 május 2-í-én, szerdán. 279 iránt. De itt a vidéki kereskedelem érdekeit is ügyeimébe kell ajánlanom a miniszter úrnak, mert a fővárosban összpontosított ilyen árumintavásár azt jelenti, hogy a vidéki kereskedelem vásárlóinak nagy tömegeit hosszú időre Ezeket akartam ezen a téren ,a miniszter úr ügyeimébe ajánlani. Most pedig a még rendelkezésemre álló néhány perc alatt: rátérek egy másik kérdésre, amelyet különben a miniszterelnökségi tárca kapcsán külön is élő fogok terjeszteni, amelyet! már hangsúlyoztam és ez: a magyar nyugdíjas vasutasság kérdése. Amint kereskedelmi miniszterek jönnek és mennek, ezt a kérdést itt állandóan napirenden tartom és igyekszem az illető miniszterek figyelmébe ajánlani, mert a nyugdíjas vasutasságot illetőleg meg kell állapítanom, hogy az államkormányzat eljárását igazságtalannak tartom. Ebben a tekintetben érdekes, hogy a volt miniszterelnök úr, amikor nekem Debrecen városában az 1926-os választáskor ellenfelem volt, hasonló nézeten volt, mert 1926 november Í6-án a választási hadjárat kapcsán ezt a nyilatkozatot tette a magyar vasutas nyugdíjasodra vonatkozólag (olvassa): «Itt szerzett, becsületes honpolgári jogokról van szó és a magyar kormány hosszú ideig nem nyerészked'hetik a nyugdíjasokon.» De, amint tudom, Gömbös miniszterelnök úr is, amikor a vasutasok küldöttségét fogadta, mint egy második hadsereget állította be a magyar vasutasságot. Ha ez így van, akkor kérnem kell azt, hogy a miniszter úr végre üljön le a magyar nyugdíjas vasutassággal és tárgyalja le jogos sérelmeiket. Az idő nem áll oly mértékben rendelkezésemre, hogy azokat részletezhetném, de azt hiszem, hogy ezeket a sérelmeket maga a miniszter úr is nagyon jól ismeri. Nagyon jól tudja azt is, hogy a vasutasság a többi foglalkozási kategóriákon, mennyire túlmenőleg, maga teremtette meg a maga nyugdíjintézményét. Nagyon jól tudja a miniszter úr azt is, hogy ha ennek a nyugdíjintézménynek bevételei elégségesek nem voltak, a vasutasság számára garantált szabályzat szerint hogyan kellett volna az állam kormányának eljárnia. Mindezeket nem vették figyelembe és sajnos, bizony azoknak a sérelmeknek hangoztatása, amelyeket a nyugdíjas vasutasok ezen a téren emlegetnek, rendkívül jogos. Ezek a vasutasok memorandummal fordultak Gömbös miniszterelnök úrhoz. Töhb'ek között kérték azt is, hogy szüntessék már meg azt az eljárást, hogy a vasút között és köztük felmerülő illetményügyekben vasutasbizottság, tehát egy ugyanazon érdekintézmény egyik érdekeltsége döntsön. Ezt szóvá is tették. Ma nincs is kategória Magyarországon, amely^ ebben a tekintetben a bíróságoktól — akár a közigazgatási, akár a rendes bíróságot értem — el lenne ütve, csak a nyugdíjas vasutasság van ettől elütve. Amikor ezt a sérelmet a miniszterelnök úrnak^ előadták, az egyik miniszteri tanácsos aláírásával olyan válasz adatott, hogy ezt azért nem tehetik át a rendes bírósác hatáskörébe, mert ezek a bíróságok egyáltalán nem kénesek és nem alkalmasak arra, hogy ilyen kérdésekben ítélkezzenek. Szinte támadás van ebben a magyar bíróság ellen. Ebben a formában iött ez ki az egyik miniszterelnökségi miniszteri tanácsos aláírásával. A miniszter úr tudja a választ. Ez a bizottság leginkább hivatalos tényezőkből van