Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-187

278 Az országgyűlés képviselőházának bele pótadók csökkentésére, ezt sem tartom helyes politikának. Mert sokkal helyesebb az ón megítélésem szerint, ha a közüzemek produktumainak ára olyan alacsonyra mérsékelte tik, amennyire a deficitmentes gazdálkodás megengedi, semmint, hogy a nyereségekre való törökvés esetén azt a nyereséget beadják a közületi háztartás hiányának pótlására. Nézetem szerint ugyanis ezzel csak a tehetősebb rétegeknek adóterheit könnyítjük, amely rétegek tudvalevőleg pótadóval járulnak hozzá a községi háztartás terheihez. Nem akarván hosszúra nyújtani felszólalásomat, csak arra volnék bátor tehát a mélyen t. miniszter úr figyelmét felhívni, hogy méltóztassék majd a kontárkérdésnek és a közüzemi kérdésnek általa tegnap kilátásba helyezett mielőbbi megoldásánál talán ezeket a szempontokat is számbavenni. Ismerve* az ő nagy megértését a pénzügyi problémák iránt is, viszont tudatában lévén annak is, hogy ma mindnyájunknak kötelessége egyrészt az aranyos és progresszív adóztatás szempontjait a lehetőség szerint a gyakorlatban megvalósí; tani, másrészt pedig az állam nehéz pénzügyi helyzetének javításaira, ha van rá lehetőség, bizonyos segítséggel és tanáccsal szolgálni, kérem, méltóztassék a kontárkérdésnek és a közüzemi kérdésnek megoldásánál talán ezekre a szempontokra is minisztertársai és a kormányelnök úr előtt is ráutalni, mert hiszem, hogy akkor úgy az ő megértésükre, valamint a közvélemény megértésére is talán sokkal nagyobb mértékben lehet számítani és talán sokkal hamarabb tető alá lesznek hozhatók, ezek az oly régen várt intézkedések. Én teljes mórtékben bízom abban, hogy a miniszter úr nagy szaktudásával és energiájával ezeknek a kérdéseknek megoldását keresztül is fogja vinni. Éppen ezért a magam részéről csak szerény alátámasztást voltam bátor a felhozott szempontok által részére nyújtani. Még egy másik kérdést is bátor vagyok egészen röviden érinteni, aimely szintén a kisiparosság problémájával függ össze. Arra vagyok ugyanis bátor kérni a mélyen t. miniszter urat, hogy — amennyiben módjában volna — nyilatkozzék talán pár sízóval az érdekképviseleteknek árra a rettenetesen szerteágazó rendszerére vonatkozólag, amely ma a kisiparosság kebelében észlelhető. Törvényhozási úton már megalkottuk az Ipartestületek Országos Központját. A ^miniszter úr már kiadta a végrehajtási utasítást. Ez a sízerv megejtette választásait, megalakult, működésbe is lépett, és tudomásom szerint a miniszter úr állandó érintkezést tart fenn velük. Ennek ellenére kapunk a legkülönfélébb ipari érdekképviseletek részéről különféle felkéréseket, 'megkereséseket és olvassuk és halljuk is ezeket mindenütt, úgy hogy az ember sokszor a legnagyobb zavarban van és nem tudja, hogy a különféle ipari érdekképviseleteknek a mineműségével és jogosultságával szemben milyen álláspontot foglaljon el. Miután a kormány elnök úrtól 'már töibibízben hallottuk azt a kijelentést, hogy az érdekképviseletek kérdéséiben rendet óhajt teremteni, hogy aizi illetékes érdekképviseleti szerv legyen hivatva nyilatkozni az ő érdekeit érintő bizonyos kérdésekben, úgy vélem, hogy ez a kérdés is, amelyet az előbb voltam bátor említeni, bizonyos mértékig idetartozik. Célszerű volna tehát, ha a miniszter úr szíves volna tájékoztatást adni arravonatkozólag, hogy a fennálló - ha jól tudom — hat-hét ilyen érdekképvlise187. ülése 1933 május 2U-én, szerdán. let tekintetében mik az ő jövőbeli tervei és hogyan kell majd velük sízemben a közvéleménynek viselkednie. Egyébként — ismétlem — a miniszter úr iránti tisztelet által vezettetve és bízva az ő energiájában és átfogó tudásában, a tárgyalás alatt álló címet örömimel elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik?

1 Brandt Vilmos jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Mivel most — úgy látszik — a költségvetés részletes tárgyalása alatt az első címnél mondják el a szónokok összes kívánságaikat, méltóztassanak nekem is megengedni, hogy hasonlóképpen járjak el és a rendelkezésemre álló idő alatt, amelyet lehetőleg igyekezni fogok még meg is rövidíteni, távirati stilusiban felhívjam az igen t. miniszter úr figyelmét pár körülményre. A miniszter urat tegnapi beszédéért, igen sokan üdvözölték. A magam részéről már ellenzéki pártállásomnál fogva is a kritika szem • üvegén keresztül vagyok köteles vizsgálni a miniszter úr tevékenységét.; ennélfogva nem a miniszter úr tevékenységének méltánylásában merülök kii, hanem azokat a kifogásokat mondom el becsületes, őszinte magyarsággal, amelyeket a miniszter úr működését illetőleg támasztok. A miniszter úr gondozási körében nagyon, de nagyon sok érdeknek a védelme áll. Meg kell állapítanom, hogy a miniszter úr minden jóakarata mellett többi kollégáival szemben ezeknek az érdekeknek védelmét nem tudja olyan eréllyel és olyan erőteljesen képviselni, mint ahogyan kellene. Elsősorban a kisipar helyzetére mutatok itt rá. Nem kell elmonda-. nom a miniszter úrnak azt, hogy milyen bajai vannak a kisiparnak. A miniszter^ úr azokat nagyon jól ismeri. Az a kontárkérdés, az a közüzemi kérdés, amelyről előttem szólott igen t. képviselőtársam beszélt, nem jönne elő olyan pregnánsan, ha az iparnak volna munkája, és ha meglennének a létfeltételei arravonatkozólag, hogy a maga kötelességét teljesíthesse. Arra azonban már rá kell mutatnom a miniszter úr előtt, hogy nagyon sok iparvállalat a deflációs politika folytán megy tönkre. Amiatt megy tönkre, mert ma olyan a helyzet, hogy azok a értékeik, amelyek lannakidején teljes fedezetet nyujottak a kölcsönre, amelyet akár forgó tőke, akár beruházás céljából az iparvállalatok felvettek, ma nem ugyanazok az értékek és így az iparvállalatok főképpen emiatt nehéz helyzetbe jutnak. Méltóztassék a miniszter úrnak ezt valahogyan megoldani. Méltóztassék a nagytőkét rászorítani • arra, hogy a kisiparnak és ezeknek az iparvállalatoknak hitelt nyújtson, hogy azok ne menjenek tönkre. (Helyeslés a jobboldalon.) En a vidéken látom, hogyan mennek tönkre olyan vállalatok, amelyek közgazdasági feladatot teljesítenek. Azután üssön a miniszter úr az asztalra a pénzügyminiszter úr fináncpolitikájával szemben, (Gallasz Ágost Rudolf: Ügy van!) mert azt látom, hogy a hátralékos adók tekintetében, amelyekről nagyon jól tudjuk, hogy a kisiparos és kiskereskedő azért nem tudja azokat megfizetni, mert nem volt gazdasági élet, olyan krudélis adóbehajtási rendszer van, amely, ha tovább folyik, a kisijarost mindenétől megfosztja, és megakadályozza további munkálkodásának lehetőségét. Szükségadót vetnek ki munkanélküli iparosokra, akiknek egy egész éven keresztül nem volt munkájuk. Azoknak a