Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-187

276 Az országgyűlés képviselőházának . a bankok valamennyien olyan mérleget hoznak nyilvánosságra, amelyben hasznot és ^osztalékot mutatnak ki, ellenben a kereskedők mérlegei mind passzívak, a kereskedők alig tudnak lélegzethez jutni. Miért? Próbálja meg a t. miniszter úr — én merem itt az ország színe előtt, állítani — és nézze meg, hogy nincsen sem Budapesten, sem a vidéken egyetlenegy olyan kereskedő cég, sem középkereskedő, sem detailkereskedŐ, aki, ha nagy bankjainknnál hitelkeret után tudakozódnék, vagy ha egymás között közösen zsírált váltókat nyújtana be, ott hitelhez jutna. Téliesen hitel nélkül vannak kereskedőink, iparosaink, és ezért el kell^ pusztulniuk. Hiába mondogatjuk itt egymásnak, hogy piacokat kell teremteni, mikor itthon is elpusztulnak a legális cégek, elpusztulnak a kereskedők és iparosok. En ehelyütt mutatok rá arra is, hogy a devizakezelés kérdésében a^ kereskedők a legmostohább elbánásban részesülnek. Tessék megnézni — hogy csak egyet mondjak — azokat az áruházakat vagy azokat az üzleteket, amelyek arra vannak kényszerülve, hogy behozzanak 'bizonyos cikkeket, amelyeket Magyarországon nem gyártanak. Vannak olyau cikkek, amelyeket mindnyájan vásárolunk és amelyeknél rászorulunk a küllőidre. Én ajánlanám a miniszter úrnak. hogy kiküldötteit, akik abban a devizabizottságban helyet foglalnak, kérdezze meg, hány olyan kereskedő folyamodását honorálják, aki azt mondja: nem tudok adót fizetni, ha nem egészítem ki a raktáramat, az én vevőközönségem ezt, meg ezt: a portékát keresi nálam, ezt pedig nem tudom beszerezni. Persze, ilyenkor azt mondjuk, hát tessék itthon vásárolni, tessék az itthoni cikkeket beszerezni. Ámde most a mélyen t. miniszter úr nagyszerű elméletével felelek erre: hogyan akarjunk a mi termékeinknek kint piacot szerezni, ha azokat a cikkeket nem tudjuk behozni, amelyeket azok az államok reciprocitásképpen kívánnak? Ilymódon sohasem fogunk kereskedelmi szerződéseket köthetni, sohasem fogunk olyar eredményekhez juthatni, amelyek Csehországgal vagy Ausztriával helyreállítanák a régi jó viszonyt. Magyarország azóta pusztul kereskedelmileg, amióta a magyar föld termékél nem tudjuk eladni Csehországban. Magyarország azóta szenved kereskedelmileg ebben a passzivitásban, amióta elzárkózunk az elől, hogy akár a csehszlovák területről, akár Ausztriából azokat a cikkeket vásároljuk, amelyek re szükségünk van. Kegyeskedjék nekem megengedni, mélyen t. miniszter úr, hogy rámutassak a következő dologra: Tegnap mindenki olvasta az újságban, hogy Ausztria például 75 darab marhával kevesebbet vesz át ezentúl hetenként. (Gr Somssich Antal: Pedig annyi marha van itten! — Derültség.) Nem olyan nagy dolog ez az állatállomány szempontjából, de szimptomatikus jelenség, hogy amikor a minisztei urak itt azt hirdetik, hogy milyen kedvezően folynak a tárgyalások és milyen eredményeink vannak, akkou* a magyar jószágot kiszorítják. Érthető, hogy ez a retorzió azért van, mert a, mi részünkről, a mi devizapolitikánk részéről szűkkeblűség mutatkozik (Ellenmondások jobbfelől.) azokkal szemben, akik a velünk való kereskedelmi forgalomra rászorulnak. (Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi minisztert Semmi összefüggés sincs!) Nem tudom, hogy a mélyen t. miniszter úr miért veszi ezt tagadásba. (Szilágyi Lajos: Nincs összefüggés! — 87. ülése 1933 május 2U-én, szerdán. Mozgás.) Én csak azt ajánlom, — nagyon egyszerű dolog — tessék megnézni, én itt fel tudnám sorolni azokat a kiváló budapesti importőr-cégeket, amelyek a közönséget ki akarják szolgálni, azokat az importőröket, akik üzletüket fenn akarják tartani, akik adót akarnak fizetni, akik küzdenek azzal a szörnyűséges léttel, amelyet ma kereskedőlétnek nevezünk. Ez az importőr azért nem tud boldogulni, mert nem tudja megvásárolni azt az árukészletet, amelyre szüksége van. Tárgyalásokat folytattunk Svájc pal, mondják, hogy milyen kedvezően alakulnak. Tárgyalásokat folytattunk Olaszországgal, mondjájk, hogy milyen kedvezően alakulnak. Én azoníban azt szeretném látni, mutassa be a mélyen t. kormány, mire kötelezte magát Olaszország és mire kötelezte magát Svájc. Ne struccpolitikát folytassunk ebben a kérdésben, Olaszország is sokkal itöbb árut vesz át — gahonaterméket — Oroszországtól, mint tőlünk, holott a közelségnél fogva is, .a fuvardíjkülönbségjnél fogva is so-kikal könnyebben hozzájuthatna a gabonatennékekhez nálunk. (Lukács Béla: Miért nem javított rajta a képviselő úr a múltkor Kómában? — Derültség.) Ha majd a mélyen t. többség úgy határoz, hogy innen az ellenzékről lehetünk mi miniszterek, (Lukács Béla: Addig még idő telik el!) akkor mi segíteni fogunk rajta szívesen. De amíg a hatalom és az intézkedés az önök kezében van, addig nem marad más hátra, mint ez a szomorú kritika, amelyet kénytelenek vagyunk itt gyakorolni. (Weltner Jakab: A közbeszólás nem volt szellemes! — Lukács Béla: Maga meg egyáltalán ne beszéljen! — Weltner Jakab: Nem baj! Annyit, mint maga, igen!) Elnök: Csendet kérek. Gál Jenő: Legyen szabad a ügy elmet felhívnom arra, hogy a kereskedelmi szakoktatás szempontjából igen fontos volma, hogy a kereskedelmi pályára lépő ifjaink kijuthassanak külföldi tapasztalatokat szerezni. Én például azt tapasztalom, hogy a külföldi Collegium Hungaricum-okban tanuló ifjúság — akár Berlinben, akár Bécsben, akár másutt — inkább a xateiner-pályákra és egyéb pályákra igyekszik. Nagyon kérném, a mélyen t. miniszter urat-, hogy ezek helyett a Collegium Hungaricumápolások helyett küldjön ki kereskedelmi gyakorlati kiképzésre néhány olyan fiatalembert, akik itt a kereskedelmi akadémiát elvégezték és néhány kereskedőházban gyakorlatot folytattak. Tessék ezeket kiküldeni Londonba, Párizsba, Nyugatra, hogy tanulják meg a kereskedelmi élet empóriumaiban azokat a gyakorlati képzettségeket, amelyeket azutáni itt hasznosan kultiválhatnak. Én nem látom ezeket, csak azt látom, hogy aki stipendiumot kap, az mind más területen mozog, mint a kereskedelmi élet terén. Azok, akik ezeket az ismereteket sajátítanák el, sokkal több hasznot hajtanának ennek az országnak, mint akik odakint a latéiner-tudományokban képezik ki magukat. A Jaiteinertudományokban itthon is kiképezhetnék magukat mindazok, akik erre vágyinak. Most nem alkarok rámutatni arra, hogy itt még az sem járhat iskolába, aki akar. Itt középiskolába is... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék ezt talán a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával elmondani. Gál Jenő: Én a kereskedelmi szakoktatásról beszélek és csak egy parallellát vontam. Abszolúte nem kalandoztam el és amikor ezt az öszszehasonlítást megteszem a kereskedelmi szak-