Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-187

Az országgyűlés képviselőházának 1 pen ebben az országban. Ma ebben az ország­ban a dolgozó is koplal, {Ügy van! a szélső­baloldalon.) a munkanélküli pedig családjával együtt éhezik. En, aki üzemi ember voltam, és akinek közel négy évtizeden át alkalmam volt, a munkásságot úgy munkahelyén, mint családi otthonában megismerni, meggyőződés­ből állítom, hogy a magyar munkás megér­demli az elismerést és jobb sorsra érdemes. {Ügy van! Ügy van!) A magyar munkás igaz­ságos és tisztességes .elbánás mellett a leg­nagyobb önfeláldozással teljesíti kötelességét. A magyar munkás hazafiasságáról a világ­háborúban fényes hitvallást tett. A magyar munkás messze idegenben is kivívta a külföld elismerését szaktudásával és kiváló, 'becsüle­tes munkájával. (Ügy van Ügy van!) Tisztelt Ház! Lehetetlen észre nem venni azt az elkeseredést, amely napról-napra nő azoknál az embereknél, akik éveken át önhibá­jukon kívül nem tudnak munkához jutni. Kü­lönösen szánalmas és szomorú ez az ifjúmun­kásoknál, akiknek nincs alkalmuk elsajátított szakmájukban gyakorlati tudásukat bővíteni, sőt egymásután elhagyják mesterségüket és mint napszámosok küzdenek a megélhetésért T. Ház! Bármilyen súlyos áldozatok árán is, de ezen segíteni kell, csakhogy nem racio­nalizálással, legalább átmenetileg ebben az, idő­ben nem, mert a racionalizálás elveszi ínég azokat a munkalehetőségeket is, amelyek meg­vannak. A racionalizálás indokolt volt a há­ború folyamán, amikor az erolberi energia a haza védelmében állott, és amikor a fokozottabb teljesítmény okszerű, vezetési mellett volt csak elérhető. A racionalizálás a legtökéletesebb munkagépekkel, a Taylor- és Bedeaux-rendsze­rekkel egyik oka a jelenlegi nagy munkanélkü­liségnek. Ha ehhez hozzávesszük még- azt a körülményt is, hogy a nagymérvben csökken­tett haderőből éppen a inunkabíró ifjúság van kiszorítva, akkor beláthatjuk azt, hogy ebben a tekintetben okvetlenül ikell valamit tenni. Főoka azonban a munkanélküliségnek abban rejlik, hogy túlságos mérvben hajtották végre a takarékosságot és ezáltal tönkretették a fo­gyasztók tálborát. Itt elsősorban mutatkozik a köztisztviselőik, a munkások és a nyugdíjasok fizetése aránytalan nagy redukálásának ha­tása, mert az nemcsak az ipart és kereskedel­met, hanem magát amezőgazdaságot és a ter­melőket is megnyomorítja, ami által az állam­háztartás bevételei is veszélyeztetve vannak.: Tekintettel arra, hogy időm lejárt, azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok a kormányhoz, hogy az előző kormányok által redukált fizeté­seket^ a közalkalmazottaknak, a nyugdíjasok­nak és a munkásoknak a lehetőséghez képest minél előbb állítsa vissza. A magam részéről a címet elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? 1 Brandt Vilmos jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! A miniszter úrnak a közgazdasági elméletekben igen gaz­dag beszéde után kénytelen vagyok rámutatni azokra a gyakorlati jelenségekre, amelyek ellentmondanak igen sok elméleti megállapításá­nak. Én a miniszter úr figyelmébe ajánlom a következőket. Ha végigmegy Budapest utcáin és meg-megáll egy-egy ház előtt, úgy azt látja, hogy a lehúzott redőnyökön az a felírás áll: ez az üzlethelyiség kiadó. Az a rendkívül sok megszűnt üzlet kereskedelmünknek olyan ha­nyatlását mutatja, amely mégis csak a belföldi értékesítés területén, különösen pedig a detail­KÉPVISELÖIIÁZI NAPLÓ XVI. B7. ülése 1983 május %-én, szerdán. 275 kereskedelemnél igen szomorú jelenségeket tüntet fel. A fizetésképtelenségi statisztika rendkívül szomorú képet mutat ebben az or­szágban, nem is beszélve arról, hogy ezi az epi­démlia most már a magánháztartásokat és a gazdaközönséget is kikezdte. A kereskedővilág­ban szörnyű dekadenciát jelent az, amikor az ember azt látja, hogy patinás évszázados cégek éppen most mennek tönkre, mikor folyton azt hangoztatjuk, hogy megsegítésükről akarunk gondoskodni. Az igen t. miniszter úrnak, figyel­mébe ajánlom, hogy a 'kereskedők tönkremené­sénél nagyon sajátszerű jelenség az, hogy még megbukni is csak drága pénzen lehet,- mert az, aki fizetésképtelenné válik és egyezségre törek­szik, annak ez annyü pénzébe kerül mindenféle illetékeik befizetése után, hogy egyenesen kép­telenség egy magánegyezséget úgy létrehozni, amint azt egy tisztességesen elpusztult cég megkövetelhetné. Miért van az, hogy az eset­ben, ha valaki cma fizetésképtelen lesz és kény­szeregyezséget óhajt kötni, a fennálló rendelet értelmében előbb különböző díjakat kell be­fizetnie, biztosítania kell a fizetésképtelenség költségeit. Azt gondolnám, hogy ezen segíteni kellene, 'hogy annak, aki tisztességben 'ment tönkre, legalább minden drágaság, minden illeték, mindenféle tantiém és felszaporodó költség nélkül lehessen megkötnie az egyezsé­get, ami most lehetetlen. Engedje meg a mélyen t. miniszter úr, hogy felhívjam a figyelmét arra, hogy annak oka, hogy kisemberek így tönkremennek a ke­reskedelem terén, az az illegitim konkurrencia, amelyet egyes vállalkozások, különösen gyári vállalkozások mutatnak. Ha a mélyen f t. mi­niszter úr például bemegy a nagy áruházakba, teszem azt, egy textil nagyáruházba, ott a ne­gyedik emeleten egy fűszüzletet talál, amellyel annak a speciális fűszerüzletnek a vevőközön­ségét, amely a fűszerkereskedésre van bazí­rozva, egyenesen elcsalja. Mit keres például a Corvin Áruházban egy fűszeres osztály? Semmi szükség nincsen reá. Nézze meg a miniszter úr a fűszerkereskedőknek azt a kontingensét, amely nem bírja ezt az illegitim konkurren­ciát és tönkremegy. Nézze meg a mélyen t. miniszter úr azt a gyáripari visszaélést, ame­lyet a fényes kirakatokban látunk, hogy t. i. áruházak nyílnak azzal, hogy ott gyári áron kapni azokat a közszükségleti cikkeket, ame­lyeket maga ez a gyár állít elő és amelyeket a kiskereskedők közvetítettek eddig. De ha csak itt tartanánk. Azokban a ki­rakatokban azt látja a miniszter úr és azt lát­juk valamennyien, hogy idegen áruk oda vannak csempészve és ott azok azt a címet viselik, mintha a gyár saját portékáját árulná. Ez oljan rút visszaélés, mélyen t. miniszter úr, a jóhiszemű kereskedelemmel szemben, hogy itt megtorló intézkedéseket kell minél^ hama­rább élet beléptetni. Hiába hozta a mélyen t. miniszter úr nagyszerű törvényét arról, hogy azzal szemben, aki úgy hirdeti áruját, hogy az a tisztességgel össze nem egyeztethető, meg­torló intézkedések alkalmazandók. Ezt kijátsz­szák, mert nem olyan hirdetés, amely a tör­vényben perhorreszkálva van, az, iha valaki saját üzletének fényesen kivilágított kiraka­taiban idegen tollal ékeskedik és idegen oor­tékát tart ott.i Engedje meg a miniszter úr, hogy külön figyelmébe ajánljam, hogy a mai tönkremenés egyik oka az, hogy a közép- és kiskereskedő semmiféle legitim hitelhez nem jut. Nézze meg bankjainkat. Szinte sajátszerű ellentét, hogy 39

Next

/
Thumbnails
Contents