Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-187

274 Az országgyűlés képviselőházának vezményeket kaptak, ha turnusokban utaztak. Tiszteletteljes kérésem az volna, hogy ha lehetséges, ezeket a földmunkásokat lássuk el személyszerinti igazolvánnyal, már csak azért is, mert ezáltal az úgynevezett kofálkodás lehetőségét kikapcsoljuk. Ma is megcsinálják ugyanis a vasúti turnust, és ha nem is tudják kiállítani a létszámot, belevesznek két-három embert, így a többiek olcsóbban utaznak, ők pedig megtalálják kalkulációjukat a kofálkodással, amikor olyan árukat hoznak be, amelyek behozatala nincs megengedve. Ezek voltak kéréseim a jelenlevő miniszter úrhoz és miután nem akarom idejét elvenni, felszólalásomat be is fejezem. Elnök: Szólásra következik! Brandt Vilmos jegyző: Gáspárdy Eelmér. Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Ki a következő szónok? Brandt Vilmos jegyző: Pillis Károly. Pillis Károly: Igen t. Ház! Petrovácz Gyula tisztelt képviselőtársam tegnapi nagyjelentőséggel bíró felszólalásában az állásnélküli okleveles mérnökök igen súlyos helyzetével foglalkozott és ecsetelte azt a szörnyű állapotot, amelyben ők jelenleg vannak; egyúttal rámutatott azokra a lehetőségekre, amelyek alapján bizonyos megnyugvást lehetne elérni az egész mérnöki társadalomban. En teljes egészében osztozom az ő felfogásában, csak azt kérném, hogy a felsőipariskolai képzettségű gyakorlati technikusok, akiknek táborában nagyon sok kiváló szakember van, akik a magyar ipar megalapozása és fejlesztése körül hervadhatatlan érdemeket szereztek, szintén megértésben és támogatásban részesüljenek. Tisztelt Ház! Nem voltam abban a kedvező helyzetben, hogy a költségvetés általános vitája folyamán felszólalhassak, ezért tisztelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy bizonyos szempontok szerint a munkanélküliség enyhítése érdekében szerény elgondolásomat röviden előadhassam ennél a címnél. {Halljuk Halljuk!) Tisztelt Ház! A költségvetés beterjesztése alkalmával az igen tisztelt pénzügyminiszter úr ismertette azokat a célkitűzéseket és terveket, amelyekkel az ország jelenlegi súlyos helyzetében a kormány a gazdasági életet kívánja megerősíteni. Tisztelt Ház! Kétségtelen, hogy a monarchia összeomlásával igen súlyos gond hárult a nemzetre és a kormányzatnak még ma is igen nagy gondja és súlyos feladata .úgy az államháztartás keretének, mint az egyes ágazatok arányának megállapítása. Az összeomlás előtt, ha nem is független, de olyan gazdag és hatalmas országban éltünk, amelynek ezeréves határait a Kárpátok bércei övezték és az Adriai-tenger hullámai mosták. Az országban a nemzet gazdasági élete fellendült, a. mezőgazdaság, a kereskedelem, az ipar megerősödött, vasúti hálózatunk fejlődött, folyóink hatjózhatósága egyre tágult, a járművek, a közlekedési eszközök mindinkább tökéletesedtek. Kulturális és társadalmi intézményeink egyre fejlődtek és ezáltal az irodalomnak, a tudományoknak és művészeteknek színvonala emelkedett. A falvakban és városokban virágzó élet folyt. Az ország népe, tudós, művész, földbirtokos, szabad pályán levők, tisztviselők és munkások egyaránt megtalálták munkájuknak méltó jutalmát. Gazdagok voltunk nyersanyagokban és élénk külkereskedelmünk kedvező piacot biztosított fölös ter187. ülése 19S3 május îk-én, szerdán. menyeinknek. Ezzel szemben ma mi megcsonkított, kirabolt és kifosztott országnak, egy megtépett és megalázott nemzetnek fiai vagyunk, bár a mi dicső őseink évszázadokon át védelmezték azokat, akik bennünket ennek az igazságtalan békének jármához kötöttek. Tisztelt Ház! Akkor, amikor az egyre súlyosbodó gazdasági válság alatt a középosztály pusztul, a paraszt nyomorog, R gazda nem tudja eladni termését, a munkás koplal és éhezik, az iparosok egymásután zárják be műhelyeiket, régi kereskedőcégek tönkremennek, képzett mérnökök, orvosok, valamint kiváló technikusok nem tudnak álláshoz jutni, — olyan óriási feladatok hárulnak ránk, olyan nagy összefogásra van szükségünk, hogy részletigazságok, amelyek ha még olyan nagyszerűek, még oly életrevalók is, rajtunk nem segíthetnek. Nekünk olyan magyar hitvallásra van szükségünk, amelyben minden becsületes magyar ember eggyé lehet, együtt dolgozhat és összefoghat. Ennek az egyetemes magyar hitvallásnak kell, hogy mi útkészítői legyünk. Ez előtt kell, hogy érezze a társadalomnak minden tanult és épkézláb embere, hogy szent kötelessége mind erkölcsi, mind anyagi támogatásával résztvenni ebben a honmentő munkában. Ma mindenkinek feladata működésével, amely a múltban sikereket eredményezett, a megváltozott viszonyok kényszerítő hatása alatt bekapcsolódni ebbe a munkába, amely az ország talpraállítását és ezzel a magyarság boldogulását és jövőjét előmozdítja. Tiszteit Ház! Volt ez az ország már ilyen helyzetben, de a nemzedékek évtizedes erőfeszítése és hazafias önfeláldozása a nemzetet újra feltámasztotta. A dicső nemzedék megértette a kor szellemét és a nemzet csaknem egynek érezte magát a kötelesség teljesítésével. Ma a kötelesség teljesítésének olyan fokára kell emelkednie minden magyar embernek, aminőre a régi szép időkben, amikor boldogan élvezhettük munkánk gyümölcsét, példa nem volt. Ma minden intézményünket és vállalatunkat, amelyet nagy áldozatok árán, nagy fáradsággal létesítettünk és alkottunk, minden körülmények között fenn kell tartanunk. Tisztelt Ház! Aki az 1933—34. évi állami költségvetést áttanulmányozza, kénytelen elismerni, hogy a minisztériumok úgy bevételeiket, mint kiadásaikat alapos körültekintéssel, a mai gazdasági válságot figyelembe véve olyképpen állapították meg, hogy a gazdasági élet folytonossága minden körülmények között biztosítható legyen. Ezzel az elismeréssel a tárgyalások folyamán már többször találkoztunk. A magam részéről is teljes elismeréssel viseltetem a gondosan összeállított költségvetés iránt, úgy érzem azonban, hogy kötelességém is az igen tisztelt kormány figyelmét felhívni arra, hogy a munkanélküliséget az előirányzott összegekkel, amelyeknek tekintélyes része már teljesített^ munkák ellenértékének kiegyenlítésére szolgál, csak igen kis mértékben fogja csökkenteni. Az pedig bizonyos, hogy ha nem , teremtünk munkaalkalmakat, akkor gazdasági fellendülés és javulás 'nem fog bekövetkezni. Javulás csak akkor fog beállni, ha a munkásság nem lesz tétlenségre kárhoztatva. Ahol a dolgozók százezrei ki vannak kapcsolva a termelő munkából és így a nemzeti javak gyarapításából, ott a gazdasági élet^ elsorvad. Tény az, hogy a gazdasági válság a világ minden nemzeténél bekövetkezett, de olyan aggasztó állapotot sehol sem idézett elő, mint ép-