Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-183

Az országgyűlés képviselőházának 188. ülése 1983 május 18-án, csütörtökön. 21 állami funkciók végzéséért egy fillér hozzájárulást nem kap. (Ulain. Ferenc: De a fővárosnak nagy betétei vannak, több, mint az egész országnak együttvéve!) Itt van a honvédelmi kiadások kérdése. Mi a székesfőváros és a városok is tartunk fenn az egész ország védelmét ellátó honvédség részére intézményeiket, kaszárnyákat, épületeket és ezeknek az épületeknek jövedelmeit feláldozzuk a honvédelem céljaira, holott a honvédség nem speciálisan a városok érdekében, ha nem az egész ország érdekében van. Magától értetődő volna tehát, azt szeretnénk, ha ezeket a kiadásokat méltóztatnának a városoknak megtéríteni és ezt az összeget az egész országra szétosztva, minden egyes lakosra arányosan kivetni, nem pedig egyoldalúlag a városokra hárítlani ezeket a kiadásokat. De állandóan csökken a városi vagyonok jövedelmezősége is. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy kiesések vannak minden vonalon akár az üzemekben, akár a háztartásnak egyéb ágait vesszük, vagy a főváros ingatlanait. A főváros nem állhat ellen azoknak a kérelmeknek, amelyek állandóan feléje irányulnak, hogy a városi házakban a lakbéreket csökkentse és hogy a városi szolgáltatások árait csökkentse; nem állhat ellen annak, hogy egyes intézményeknél a lakosság teherbíróképességének arányában leszállítsa azokat a jövedelmeket, amelyek azelőtt megvoltak és e mellett bár a fővárosnál még az ingatlanvagyon jövedelme körülbelül 2%-ot kitesz és bár az üzemi vagyon jövedelme 6%-ot kitesz, de ez hovatovább még inkább lecsökken és akkor itt lesz a város, mint magy intézményekkel, üzemekkel és ingatlanokkal ellátott közigazgatási szerv nélkül, hogy ezeknek az intézményeknek és vagyonokna'k jövedelmét élvezné, de ugyanakkor ugyanezekre az állam a saját pénzügyi háztartásának rendbehozatala céljából óriási adókat, újabb illetékeket, különadókat és szükségadókat vet ki, úgyhogy tehát nemcsak a bevételi kiesés, hanem az ingatlan vagyonokra eső terhek állandó fokozódása is csökkenti a város bevételeit. (Magyar Pál: Csakhogy ezt minden polgárra rá lehet mondani!) Erről is lehet beszélni, én e rnllanatban csak a fővárosról beszélek. E mellett csökken a városi polgár adófizetők éuessége (Magyar Pál: Tudniillik ez a körforgás eredménye!) és a jövedelmi adó is fokozottabban háríttatik a városi polgárságra, mint a falusi polgárságra. A pénzű sryminiszter úr legutóbbi jelentéséből megállapítható, hogy míg a vagyonadó a falvakban egy lélekre 1-12 pengő, a törvényhatósági városokban 1-46 penigő, addip- a székesfővárosban a vagyonadónak egv fejre átszámított összege 3-86 pengő, vagyis háromszorosa a falusi adónak. (Erődi-Harrach Tihamér: Itt fizetjük mi is a. jövedelmi és vagyonadót!) A községekben a jövedelmi adó fejkvótáia 2'55 oengő, a törvényhatósági jogú városokban 5*97 pengő és a székesfővárosban! 2272 fillér. Mégis csak aránytalanságok ezekkel szemben azok a terhek, amelyeket: a városi polgárság kénytelen viselni a falusi polgársásrsral szemben. Az. hogy a költségvetés tételeit még szállítsuk le, a bajon már nem segít. Tegnap a^t mondotta a miniszterelnök úr. hogy további redukció az állami költse SÍ vetés ben may nem leli etsésres. Mi azt mondjuk hocv a székesfőváros költségvetésében sem lehetséges, (vitéz Keres^tes-Fiscber Ferenc: belügyminiszter: Ezt önök mondják!) Nem l^het azért, mert míg ©z állami költségvetés redukálása abból folyólag, hogy nem Nagy-Magyarországon, hanem Csonka-Magyarországon élünk, indokoilt és bizonyos tekintetben intézmények megszüntetése által talán lehetséges is, addig a székesfőváros nem csonka székesfőváros, sőt éppen^ nagy székesfővárossá vált, mert hiszen a háború óta Budapestre özönlött emberek tömegei a lakosság számát felduzzasztottak, ennek következtében az az operáció, amely Nagy-Magyarországhoz képest Csonka-Magyarország költségvetésében végrehajtható, a székesfővárosnál nem lehetséges. ' Azt méltóztatik mondani/ hogy a tisztviselők létszámát vagy fizetését lehetne csökkenteni. Szeretném, ha Gáspárdy mélyen t. képviselőtársam megjegyezné magának ezt a két számot, hogy tudniillik, amíg az állam költségvetésében a tisztviselői és általában a személyi járandóságok 51%-ot tesznek ki, addig a székesfőváros költségvetésében csak 37'5%-ot, ha tehát mondhatjuk, hogy az állami költségvetésnek fele személyi kiadás, a székesfőváros költségvetésének pedig csak egyharmada személyi kiadás. Nem lehet azt mondani, hogy itt még valami nagy redukcióra lehet szükség. Azt pedig nem tudjuk elképzelni, hogy mi intézményeinket visszafejlesszük, vagy megszüntessük, mert legfeljebb azokat az intézményeket szüntethetnők meg, amelyeket az állam kötelessége lenne fenntartani. Ha mi például középiskoláinkat megszüntetnők... (Szűcs István: Nincs! Egyetlen egy sincs! — Ellenmondások a balközépen.) Bocsánatot kérek, ha nem méltóztatik tudni, meg kell ^mondanom, hogy van leánygimnáziuma, (Szűcs István: Leánygimnáziuma vanj) két reáliskolája, nyolc kereskedelmi iskolája a fővárosnak, van egy ipariskolája, egy zeneiskolája, egy kertészeti iskolája, tehát egész sor olyan intézménye, amelyet a népoktatási törvény nem foglal magában, amelyet tehát a főváros nem tartozik fenntartani, vagyis amelyet a kultusztárca javára tart fenn. Hogy megszüntessük közművelődési, közegészségi inézményeinket vagy hogy a szociálpolitika terén hajtsunk végre redukciókat, ezt ugyebár nem lehet kívánni a székesfővárostól. (Erődi-Harrach Tihamér: Ügy van!) Mi ezt nem kívánjuk megszüntetni. Mi szeretnők megszüntetni a centralizációnak azt a mértékét, amely ma a székesfőváros gazdasági helyzetét nehezíti. (Propper Sándor: Minek segítették elő. — Zaj a baloldalon.) Azt mondja t. képviselőtársam, miért nem szüntették meg előbb. Itt válaszolok arra, amit grammofónszerűen szoktak nekünk állandóan mondani, hogy «miért adták el az autonómiát». (Propper Sándor: Úgy van! Ügy van! Sajnos, nem grammofón, hanem valóság! — Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) Ha úgy méltóztatik ezt érteni, hogy azokat a szakaszait a fővárosi törvénynek, amelyek az autonómiát szűkítették, mi megszavaztuk, akkor méltóztassék a valóságról meggyőződni, mert a mi pártunk nem szavazta meg azt a két legfontosabb szakaszát a fővárosi törvénynek, amely mintegy Gessler-kalapot jelent. Az egyik a belügyminiszter urat a költségvetéssel szemlben megillető jogoknak töTvénybeiktatása, amely szerint a belügyminiszter úr leszállíthat, felemelhet, törölhet és beírhat a költségvetésbe; ezt a mi pártunk nem szavazta meg. (Propper Sándor: Nézze, milyen furcsán néz önre a volt belügyminiszter úr! — Homonnay Tivadar: Nem szavaztuk meg! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon-) A másik Gessler-kalapot pe-