Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-183

22 Az országgyűlés képviselőházának 183. ülése 1933 május 18-án, csütörtökön. dig, hogy tudniillik a tanítók kinevezése elé (Homonnay Tivadar: Azt sem szavaztuk meg!) kormányhatósági vétót méltóztatott emelni meglehetősen demagóg formában, — a demagógformát a volt kultuszminiszter úr részéről értem — ezt sem szavaztuk meg s ez is egészen kis többséget kapott; úgy emlékszem, hét szótöbbséggel fogadtatott el. (Propper Sándor: Az örökös tagságokat is megszavazták!) Ha ellenben azt méltóztatik mondani, hogy mi is hozzájárultunk ahhoz, hogy a szociáldemokráciának a város életében való többségrejutása intézményesen meghiusíttassék, ezért vállalom a felelősséget, és ezt valóban mi is megcsináltuk. (Propper Sándor: Látja, ez egy utolsó dolog! — Farkas István: Csak erőszakkal tudják megcsinálni! — Zaj. — Elnök csenget. — Buchinger Manó: Ezt ki fogjuk plakatírozni!) Ez azután nem más, mint egészséges önvédelem. {Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Attól fél, hogy nem ön fogja tervezni az összes templomokat! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Propper Sándor: Attól fél, hogy nem harminc templomot fog tervezni, hanem csak tizenkettőt! — Felkiáltások a balközépen: Ne személyeskedjenek!) Petrovácz Gyula: Meg méltóztatik látni, hogy a bécsi nemzeti kormánynak is nem legutolsó ténye lesz az, hogy a hécsi városházának vörös színét onnan el fogja tüntetni és gondoskodni fog az osztrák nép is intézményesen arról, hogy ez az állapot soha többé be ne következzék. (Propper Sándor: Fáj maguknak, hogy tisztán és olcsón laknak a bécsiek?) A másik, amit nagyon szeretnék, az, hogy a városi képviselők közt is jönne létre egy olyan érdekközösség, egy olyan érdekképviselet itt a parlamentben, amely a városok érdekét legalább, azzal a súllyal és erővel tudná képviselni, amellyel a Faluszövetség képviselői tudják az ő akaratukat a kormánynál képviselni. (Erődi-Harrach Tihamér: Sajnos, nagyon gyöngén.) Azt mondottam, hogy legalább is azzal a súllyal és erővel. Sajnos, azt mondhatjuk, ihogy a városi képviselőknek semmilyen érdekszövetsége, semmilyen érdekközössége nem nyilvánult meg, s mint városi képviselők, nagy szomorúsággal állapítjuk meg ezt és arra törekszünk, hogy ezt a hiányt a Képviselőházban minél előbb pótotljuk. T. Ház! Az, hogy a belügyminiszter úrnak joga van a főváros költségvetésével szemben ilyen pregnánsan fellépni, bizonyos aberrációkra is vezet. A belügyminiszteri úrnak joga van a főváros költségvetéséből bizonyos tételeket törölni, de nem hiszem, hogy ezt, annakidején, amikor a törvényszakaszokat konstruáltuk, úgy értettük volna, hogy például a miniszterelnök úrnak joga van a kórháznak a vármegyék részéről való hozzájárulását egyszerűen törölni s ezzel felhíivást adni a vármegyéknek, arra, hogy a fővárosnak ne fizessék a kórházi költséget. A belügyminiszter úr az indokolásban csak azt mondja, hogy töröltem 700.000 pengőt, amely úgysem fog befolyni, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nincs is jogalapja!) Ez nem költségvetési argumentum, mélyen t. belügyminiszter úr, ez semmi egyéb, mint az, ihogy a fővárosnak azt a jogos járandóságát, amely a fővárosi kórházakbán ellátott vidéki betegek után a községektől^ természetszerűleg jár, oda méltóztatik ajándékozni a vidéki községeknek, mert ezekután egy sem fog fizetni, ha a belügyminiszter úr azt mondja: törlöm, mert úgysem fog befolyni. Azt mondj 3. a törvény, hogy a miniszter úrnak olyan kiadást szabad felvennie pótlólag a költségvetésbe, amely valamely r törvényes intézkedésen alapszik. Van a törvénynek egy szakasza, amely Budapesten a tíz kerületből tizennégy kerületet csinál. A tizennégy kerületből a négy új kerület nagyságát 'méltóztassék úgy elképzelni, hogy ezek az új kerületek felülmúlják a legnagyobb vidéki városokat, hogy a kelenföldi mostani XI. kerület közel jár a 80 ezer lakoshoz, hogy a zuglói kerület majdnem szintén 80 ezer lakossal rendelkezik, a hegyvidéki kerület 65 ezer és az angyalföldi pedig 70 ezer lakossal, tehát olyan városrészekről van szó, amelyek elsőfokú közigazgatási szerveinek már meg kellene lenniök. A belügyminiszter úr egyik leiratában sürgette is ezt, s ezzel szemben egy ilyen törvényes kötelezettség alapján a fővárosra, háruló feladat elvégzésére a költségvetésbe felvett 200 ezer pengőt törölni méltóztatott, illetőleg függővé méltóztatott tenni, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Mert először akarnak építeni, azután akarnak szabályrendeletet csinálni és csak azután akarják intézményessé tenni.) — nem ez az indokolás, tévedni méltóztatik, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: De ez az oka!) hanem az, hogy a főváros a királyi Opera céljaira nem volt képes 200 ezer pengő szubvenciót megszavazni. (Magyar Pál: Azt pedig meg kell adni!) Hogy a székesfőváros és az állam közötti viszony milyen, hogy mi indokolja azt, hogy a múlt költségvetésben ezt a szubvenciót nem tudtuk felvenni, a kultusztárcánál erről részletesebben fogok beszélni, annál is inkább, mert ott indítványt tettem e tekintetben a költségvetéssel kapcsolatosan. Azt azonban senki sem képzelte, hogy egy törvényes kötelezettség alapján a költségvetésbe felvett öszszeget méltóztatik törölni egy olyan célért, amelyre viszont törvényes kötelezettsége nincs a fővárosnak. Ez teljes félreértése, vagy félremagyarázása a törvénynek. Ebben a kérdésben a megértés útját nem itt látom; a megértés útja egészen más formákban van, és a felügyelőhatóságnak nem szabad az egyik oldalról takarékosságot követelni, a másik oldalon pedig 200 ezer pengő olyan kiadást követelni, amelynek községi vagy közigazgatási vonatkozása egyáltalában nincs. (Magyar Pál: A főváros legnagyobb érdeke, hogy az Operaház fennmaradjon!) Erről majd a kultusztárcánál beszélünk. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Fontosabb érdeke, minit az államnak. — Magyar Pál: Ügy van, erről nem is lehet vitatkozni!) Majd vitatkozunk a kultusztárcánál! Az igen t. miniszter úr szíves figyelmébe szeretném ajánilaini a közigazgatási reformmal kapcsolatosan a műszaki problémát, a műszaki diplomának a közigazgatásban való fokozott érvényesülése kérdését. A miniszterelnök úr tegimap azt mondotta beszédében, hogy helyet kell adni a szakembereknek. Ezt az elvet száz százalékig aláírom. Az ország* igazgatási viszonyai a mai korszakban annyira megváltoztak, a technikának haladása, az új találmányok, a modern szerkezetek és az egész közigazgatást; kibővítő technikai haladás ma anyniyira megváltoztatták a közigazgatásnak terrénumát/, hogiy azt nem lehet ma már mereven jogi működésnek tekinteni. A közigazgatás él-