Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-187

Az országgyűlés képviselőházának 187. ülése 1933 május 24-én, szerdán. 263 reskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetsége és a Magyarországi Magántisztviselőik Szövetsége az elmúlt évben saját erejéből meg tette a kezdeményező lépéseket &. munkaidőnek, illetve a hétvégi pihenőnek szabályozására vonatkozólag. ÍAz elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ezt a múlté vi kezdeményezést az idén is folytatják. Kezem között vannak a, különféle kereskedelmi testületeknek átiratai a Keresikedelmi Alkalmazottak Olrsizíágos Szövetségéhez, amelyek szerint maguk a munkaaidótestületek is hajlandók hozzájárulni ahhoz, hogy a szakmájukban a hétvégi pihenőt elrendeljék, azonban ennek a kérdésnek törvényhozás útján való rendezését kívánják, mert — mint mondják — minden szakmában akad egy-két antiszociális gontiollkodíású emlber, aki áttöri ezt a rendelkezést és akinek antiszociális magatartása miatt lehetetlenné válik a hétvégi pihenőnek ilyen magánúton való rendezése. Ezért, amikor a kereskedelemügyi miniszter úr programimjába veszi a munkaidő szabályozását és amikor a miniszter úr elődje, Kenéz miniszter úr már foglalkozott ezzel a kérdéssel és megígérte 'az alkalmazotti testületeknek úgy a vasárnapi mun'kaszünetnek újból való szabályozását, mint a záróra kérdésének szabályozását és a hétvégi pihenőnek intézményesítését, akkor reklamálom erre vonatkozólag a kereskedelemügyi miniszter úr intézkedését. Itt az ideje annak, hogy most, közvetlenül a nyár küszöbén, rendezze ezt a kérdíést és ne varia be, míg az alkalmazottaik a maguk erejéből, esetleg a maguk elkeseredéséből olyan útra tfognak mienni, amely talán nem lenne egyébként a köz szempontjából kívánatos. A miniszter úrnak rendelkezésére áll e tekintetben az egész anyag. Ma már sokkal könynyebb helyzete van a kereskedelemügyi miniszter úrnak, mint volt talán 1913-ban, amikor aiz első rendelkezést léptették életbe az üzleti záróráról, ma már a munkaadók és a kereskedők jelentékeny részében megvan az a szociális helátás, hogy úgy a zárórára Vonatkozó rendelkezést, mint pedig a hétvégi pihenőre vonatkozó rendelkezést szabályózzák. E tekintetben nem kell egyebet tennie a keres

: kedelemügyi miniszter úrnak, mint az üzleti zárórára vonatkozó törvényes rendelkezést módosítani. Meg vagyok róla győződve, hogy ez a módosítás a képviselőházban még talán egy ülésnapot sem fog igénybevenni. Hiszen ha tudomásul vették a Képviselőház tagjai — remélem nagy szeretettel és nagy örömmel — az állami alkalmazottak és a fővárosi alkalmazottak pihenőjét, akkor gondoskodni kell arról is, hogy a magánalkalmaizottakra vonatkozólag is meglegyen ugyanez a rendelkezés. (Helyeslés a szélsőbalodalon.) Elengedhetetlenül szükséges továbbá az is, hogy a munkajogot újból szabályozzuk. Teljesen lehetetlen, hogy az ipari alkalmazottakra vonatkozólag érvényben legyen az 1884-ben törvénybe iktatott ipartörvény. {Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Lehetetlen az is, hogy a magánalkalmazottakra vonatkozólag a kivételes hatalom alapján 1920-ban kiadott rendelet — tehát nem is törvény — ma még érvényben legyen. Lehetetlen az is, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr megtűri, hogy néldául a háztartási alkalmazottakra vonatkozólag, akiknek — legalább is a szociális gondoskodás szempontjából — ugyancsak: az ő tárcája körébe kellene tartozniok, még ma is érvényben legyen az a rendelkezés, hogy munkajogi kérdéseik a rendőrség hatáskörébe tartoznak. Még azt a minimális jogot sem tudják megkapni, hogy felmerült vitás munkaügyi kérdéseikben rendes híróság ítélkezzék. Ezeket az elavult intézkedéseket szabályozza a miniszter úr törvényben, hozza ide a Képviselőház elé és ne elégedjék meg azzal, hogy minden évben a költségvetés indokolásában lenyomatja, hogy a munkaidő szabályozását törvényes megoldás alá kívánja venni, hanem a miniszter úr valóban lásson hozzá ennek a kérdésnek törvényes szabályozásához. Teljesen lehetetlen és antiszociális az a magatartás, amely tegnap megnyilatkozott a kereskedelemügyi miniszter úr beszédében. A miniszter úrnak volt szava a gyáriparról, volt szava a kereskedelemről, volt szava — nagyon helyesen — a kisiparról, volt a tőkéről; mindenről volt szó a miniszter úr közel kétórás expozéjában, ellenben egyetlenegy gondolatot, egyetlenegy ötletet vagy nyilatkozatot sem hallottunk arról, hogy mi lesz a munkajog kérdésének szabályozásával, a munkaidő kérdésének szabályozásával s mi lesz a munkásokra vonatkozó elavult intézkedéseknek törvényes úton való rendezésével. A kereskedelemügyi miniszter úrnak nem szabad egyoldalú kapitalista szempontból megítélni ezeket a kérdéseket. {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az alkalmazottaik a termelésnek nélkülözhetetlen tényezői; ha pedig a termelésnek nélkülözhetetlen tényezői, akkor kell, hogy a miniszter úr a gondoskodását ezekre a kizsarolt, kizsákmányolt alkalmazottakra is kiterjessze. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor itt fajvédelemről beszélnek, amikor az emberi munkaerő megvédéséről szónokolnak, akkor tessék ezt a gyakorlatba átvinni és ne csak szónoklatokban nyilatkozzanak az urak, hanem tessék törvényes intézkedésekkel is megvédeni az alkalmazottakat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Egész sor nemzetközi egyezmény ott fekszik a kereskedelemügyi miniszter úr előtt, tessék ezeket idehozni és tessék ezeket a kérdéseket szabályozni. Ezek között — ismétlem — különösen sürgősnek és fontosnak tartom a hétvégig munkaidő, a weekend törvényes szabályozását. Ezt különösen sürgősnek tartom azért is, mert mint mondottam, a kereskedelemügyi miniszter úr elődje már nyilatkozott, hogy hajlandó ebben a kérdésben intézkedni, de ugyanilyen nyilatkozatot tett a kereskedelemügyi miniszter úr is, aki maga is helyesli a gondolatot. Ha pedig helyesli, ám méltóztassék ezt minél irövidebb idő alatt megoldani. Akkor legalább mutatnak valamit az alkalmazottak felé is. Üjólag kérem a miniszter urat, hogy ne egyoldalú intézkedéseiket tegyen, hanem fordítsa a figyelmét az alkalmazottakra is s az elavult munkajogra vonatkozó intézkedéseket vegye revízió alá. (Helyeslés a szélsőbaloldalion.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Ház! Az előttem szólott t. képviselőtársam meg fog engedni nekem, hogy a parlamentáris szokástól eltérőleg, (Kabók Lajos: Meg van engedve!) beszédével ne foglalkozzam, tekintettel arra, hogy rendkívül rövid idő áll rendelkezésemre. Egyet azonban mégis megállapítok. r annak ellenére, hogy a közbeszóló képviselő úr kegyesen mél-