Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-183

• 20 Âz országgyűlés képviselőházának 183 Mintbotgy pedig ez eddig így történt, és amint látom, nem alkarnak iá t. miniszter urak másként cselekedni a jövőben sem, ezért nem fogadhatom el a költségvetést. (Éljenzés és taps a baloldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: Mélyen t. Ház! Előttem szólott igen t. képviselőtársam a költségvetés ellen beszélve (Ulain Ferenc: Okosan beszélt!) a törvényhatósági városok panaszait adta elő gazdasági helyzetük nehézségei tekintetében. En mint fővárosi képviselő, bátor leszek a költségvetés mellett beszélve, a .székesfőváros panaszait gazdasági helyzetének nehézsége^ tekintetében elmondani. (Magyar Pál: Szóval csak a technikai elhelyezkedésben van különbség!) Azt hiszem, hogy ha nem is akkora szenvedélyességgel, mint előttem szólott t. képviselőtársam, de a tárgyi adatoknak nagy súlyával fogok a székesfőváros nehéz gazdasági helyzetéről néhány képet festeni. (Halljuk! Halljuk!) Tyler népszövetségi biztos legutóbbi jelentésében azt mondta, hogy a székesfőváros háztartási helyzete kielégítő. A pénzügyminiszter úr is legutóbbi képviselőházi beszédében az általános vita végén megjegyezte, hogy a főváros hitelképessége kitűnő, és ezt gazdasági helyzetének köszönheti. Kétségtelen, és meg tudjuk állapítani, hogy még a főváros 1932-es zárszámadása egyensúlyban maradt annak ellenére, hogy 24 millió pengővel csökkentek a főváros bevételei, 24 millió pengő kiesése volt. Ennek ellenére az óvatos előirányzás, a közben lefolytatott zárolás és az a lelkiismeretes vezetés, amely a székesfővárosnál pénzügyi tekintetben és minden tekintetben fennáll, létrehozta azt» hogy ezt a 24 millió pengőnyi kiesést minden adóemelés és minden közszolgáltatási díj emelése nélkül meg lehetett úszni, és az 1932-eis költségvetés még egyensúlyban van. A városházának pénzügyi gazdálkodási szelleméről maga a belügyminiszter úr is igen elismerően nyilatkozik a költségvetést jóváhagyó leiratában, amikor azt mondja, hogy a székesfőváros polgármesterének és pénzügyi vezetőségének eddigi eljárása megnyugvásul szolgálhat; a székesfőváros polgármestere a gazdasági válság kitörése óta megfelelő ' rendszabályokkal mindig elejét vette annak, hogy a háztartás pénzügyi egyensúlya megzavartassék, ami csak úgy volt elérhető, hogy az engedélyezett kiadási hitelből jelentékeny összegeket nem vett igénybe, vagyis a bevételek elmaradásának megfeleő megtakarításokat eszközölt. Ezek a dicsérő szavak, amelyeket a belügyminiszter úr az egyébként dicséretekben nem túlságosan bővelkedő leiratában a főváros vezetőségével szemben hangoztatni szükségesnek látott, mindannyiunkat megnyugtatnak és mindannyiunk teljes egyetértésével találkoznak. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a főváros mai gazdasági helyzetében jelentős része van a polgármester gondos óvatosságának, a pénzügyi dolgokat revideáló Borvendég alpolgármester úr lelkiismeretes energiájának s a pénzügyi tanácsnok úr igen józan, higgadt és hideg szakértelmének is. Ez az a mentalitás, amely biztosítja ma is a fővárost atekintetben, hogy meglepetések érni nem fogják. Ezekután azonban kénytelen vagyok meg. ülése 1933 május 18-án, csütörtökön. állapítani, hogy az 1933. évi zárszámadásokra máa* nem merem ezt elmondani, ugyanezen mentalitás mellett sem, mert a székesfőváros bevételeinek kiesése, kiadásainak fokozódása és azok az intézkedések, melyeket a királyi kormány a székesfővárossal szemben érvényesít, hovatovább odavisznek, hogy a székesfővárosnak eddig egyensúlyban volt háztartása is meglehetősen a felborulás veszedelmének van kitévej A város súlyos helyzetének oka nem maga a város, hanem azt merem mondani, a magyar királyi kormány, (vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter: Természetes! — Derültség. — Magyar Pál: Ilyen a kormánytámogató beszéd, milyen akkor az ellenzékil — Gál Jenő: Most támogatja a kormányt. — Derültség.) A kormány elsősorban az állami költségvetés egyensúlyát vizsgálva, mindenképpen elvonja a székesfőváros természetes jövedelmeit és azok az autonómiát bántó intézkedések, amelyeket a háború óta a belügyi kormányzat létrehozott és amelyeket állandóan a háborús idők elteltével is nemcsak hogy fenntart, hanem fokozottabban ki is terjeszt, elvonják a székesfővárostól és általában a városoktól azokat az eszközöket, amelyekkel saját háztartásukat rendben tudnák tartani. Természetes, hogy az állam a pénzügyi érdekekre hivatkozik, ami ilyenkor nem szokott elmaradni. Itt bizonyos rideg önzés jelentkezik, amely csak az állami költségvetés egyensúlyát tekinti s az önkormányzatok költségvetésének egyensúlyára nincs tekintettel. Ez úgy a székesfővárosnál, mint a többi városoknál is kivétel nélkül igen súlyos helyzeteket okoz. A mi jövedelmeinket elvonják és mégis azt kapjuk, hogy a lehetőség szerint takarékoskodjunk, pedig már elértük a takarékosodásnak legvégső fokát is. A városok egyre több állami feladatot végeznek. Meg kell állapítanom, hogy a közegészségügyet mi állami feladatnak tekintjük. A közoktatásügyet, eltekintve a népoktatástól, feltétlenül állami feladatnak kell minősíteni, s a szegényügyet, a munkanélküliség ügyét is elsősorban állami feladatnak kell tekinteni. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Mi marad akkor a fővárosra?) Mégis, ezeknek az állami funkcióknak teljesítése óriási áldozatokat követel a fővárostól. Míg a községek általában például a közegészségügyi kiadásokban fejenként csak 76 fillért viselnek, míg a törvényhatósági városok ugyancsak fejenként átszámítva 3 pengő 31 fillért viselnek, addig a főváros fejkvótája 12 fillér ezen^ a téren, vagyis egy állami kötelesség ellátása terén. A közművelődési kiadások, amelyeket falvakon, átszámítva, 2 pengő 37 fillérre kell tenni fejenként s amelyeket törvényhatósági városokban 12 pengő 68 fillérrel lehet számítani, a székesfővárosban 36 pengőt tesznek ki fejenként. A szegényügyi kiadások a községekben fejenként 23 fillért tesznek ki, a törvényhatósági jogú városokban 2 pengő 79 fillért, a székesfővárosnál pedig 15 pengőt tesznek ki. Ilyen enormis kiadásokat okoz a fővárosnak bizonyos állami funkciók ellátása. Míg azt tapasztaljuk, hogy egyes államig funkciók ellátása tekintetében ' a falvak segítséget kapnak az államtól, hiszen a költségvetésben 16 millió pengő hozzájárulás van a falvaknak állami funkciók ellátásáért címen mint megtérítés előirányozva, a városoknak 175.000 pengő, addig a székesfőváros ezen a téren