Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-187

262 Àz országgyűlés képviselőházának i 87. ülése 1933 május, êU-èn, szerdán. lom nevében és indítványokat lesz a megbüntetésre. Ezt az állapotot fenntartani lehetetlen. A miniszter úr által bejelentett elgondolás helyes, azt támogatni fogjuk, de addig még sok víz fog lefolyni a Dunán és mit érünk a rendezéssel, ha megtörténhetik, hogy mire a miniszter úr megszervezi ezt a szövetkezetet, akkorra már alig lesz Magyarországán teherautóvállalat» részint a közterhek miatt, részint azok miatt a hibás intézkedések miatt, amelyeket a kereskedelemügyi minisztérium az elmúlt esztendőben kiadott. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Én ugyan azokat a tapasztalatokat tettem az autósok üldöztetése tárgyában, amelyeket most Szilágyi La.iois t. képviselő társam előadott. Nekem is az lenne tehát a kérésem a kereskedelemügyi miniszter újioz, hogy ebben a kérdésben minél előbb teremtsen rendet és nézze meg azoikát a kihágási ítéleteket, amelyeket az alsófokú hatóságok hoztak autósügyekben, Ezeket a kihágási ügyeket vegye revízió alá, amennyiben hozzákerülnek fellebbezés folytán, amennyiben pedig jogerős befejezést nyertek az ügyek, teremtsen lehetőséget a miniszter úr arra, hogy ezeket az ügyeket amnesztiával rendezze, mert teljesen lehetetlen és tarthatatlan az a szigor, amelyet ,az autósokkal szemben alkalmaznak. Ezzel a szigorral egyeseknek exisztenciáját megrendítik, másokét pedig egyenesen tönkreteszik. Ezekután legyen szabad egy olyan kordiáét érintenem, amelyről a kereskedelemügyi miniszter úr tegnap az elég hosszúra nyúlt expozéjában nem tett említést. A miniszter úr költségvetésének indokolásában felsorolja azokat az országos vonatkozású kérdéseket, amelyeknek törvényi előkészítése folyamatban van és ebben a felsorolásban szerepel többek között a munkaidő szabályozásának a kérdése is. Tizenegy éve vagyok tagja a törvényhozásnak és tizenegy év óta. még- nem került a kezembe olyan kereskedelemügyi költségvetés, amelynek indokolása ne foglalná magában a munkaidő szabályozásának kérdését, a munkaidőre vonatkozó elavult intézkedéseknek újból való rendezését. Tizenegy esztendő alatt azonban soha egv kereskedelemügyi miniszter sem nyúlt ehhez a kérdéshez, legalább is nem nyúlt hozzá olyan módon, ahogyan a kor követelményeinek megfelelően ennek a kérdésnek szabályozása feltétlenül szükséges lett volna. Tegnap Fropper Sándor t. képviselőtársam utalt arra, hogy még odáig sem megy el a magyar kormány a szociális megértésiben, hogy legalább azokat a nemzetközi egyezményeket hozná ide, amelyeknek becikkelyezésére pedig kötelezettséget vállalt a magyar kormánynak a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnál jelenlevő képviselője és még azokra a<z egyezményekre vonatkozólag sem jön a kereskedelemügyi miniszter úr elfogadható javaslattal, amelyek már megérettek a törvényes szabályozásra. Ilyen különösen a. mwikaidő. kérdése és pedig, elsősorban a 8 órás munkaidő szabályozása. Amikor azt látjuk, hogy a 8 órás munkaidő kérdésének törvényes úton való szabályozása már régen meghaladott álláspont, amikor minden kultúrállam éppen a katasztrofális munkanélküliség leküzdése szempontjából kívánatosnak tartja a 40 órás munkahét törvényes szabályozását, sőt Amerikában már a 36 órás munkahét tör vény beiktatás át akarják keresztülvinni, akkor nálunik még mindig érvényben van az ipartörvénynek az a rendelkezése, amely lehetővé teszi a munkásoknak napi 16 órán át való foglalkoztatását és a kereskedelmi kormány nem gondolt arra, hogy ebben a kérdésben rendet teremtsen és törvényes úton szabályozza ezt a feltétlenül megoldandó kérdést. Amit Magyarországon eddig a munkaidő szabályozása tekintetében elértek, vagy amit a munkajog szabályozása keretében kivívtak, az tisztán a szervezett munkások érdeme. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A szervezett munkások teremtették meg ebben az országban a munkaidő szabályozását, mielőtt törvény rendezte volna. A szervezett munkások teremtették meg jóval a vasárnapi munkaszünet törvénybeiktatása előtt a legtöbb iparra vonatkozólag a vasárnapi munkaszünetet és a szervezett munkásság volt az, amely a zárórára vonatkozó rendelkezéseket a maga erejével ki verekedte, mielőtt a magyar kormány eljutott volna a szociális belátásnak olyan fokáig, hogy evvel a kérdéssel törvényes úton kellene foglalkozni. Negyvenkét évvel ezelőtt alkotta meg a magyar törvényhozás a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényt. Egészen csodálatos találkozása a számoknak, hogy a 42 évvel ezelőtt alkotott törvény 42 külön rendeletet vont maga után és 42 külön rendelet van, amely átlyuggatta az 1891-ben alkotott törvényt, amely rendeletek ma már számos iparágra vonatkozólag vagy megszorító, vagy enyhítő rendelkezéseket tartalmaznak. Amikor az egész kultúrvilágon ez a kérdés már szabályozást nyert, akkor lehetetlen, iiogy Magyarországon 42 évvel ezelőtt alkotott törvény legyen érvényben és lehetetlen, hogy 42 rendelettel kelljen a hatóságoknak es az alkalmazottaknak megbirkózniuk. Szükséges lenne, hogy a miniszter úr törvényes úton rendezze ezt a kérdést és ne csak minden évben visszatérő utalás legyen a költségvetés indoikolásában, hogy a munkaidő kérdését szabályozni kívánják. Ugyancsak újabb szabályozás alá kellene vonni az üzleti zárórára vonatkozó rendelkezést. Az első idevonatkozó törvényes rendelkezés körülbelül 20 évvel ezelőtt történt, majd pediig 1921-ben módosítás történt, amely módosítás azonban ma már nem felel meg a kor követelményeinek. Maga a kormány is belátta saját alkalmazottaira vonatkozólag, hogy a hétvégi pihenődélutánt meg kell adni és a kormány az elmúlt évben is, s6t már ebben az évben is kiadta saját alkalmazottaira vonatkozólag azt a rendelkezést, hogy szombat déltől a hivatalokban munkaszünetet rendel el és csak hétfő reggel még pedig nem is a szokásos 8 órai kezdettel, hanem későbbi kezdettel, fognak újból hozzá a hivatalos teendők ellátásához» Tegnap olvastam, hogy a főváros tanácsa hasonló rendelkezést adott ki a fővárosi alkalmazottakra vonatkozólag. Ha ez a rendelkezés érvényben van és ezt a rendelkezést szükségesnek találta mind a kormányzat, mind az ország legnagyobb önkormányzati testülete, a főváros saját alkalmazottaira vonatkozólag kiadni» akkor elvárhatják az iparban és kereskedelemben foglalkoztatott ' alkalmazottak is, bogy ugyanezt a rendelkezést léptessék életbe a magánalkalmazásban foglalkoztatott munkásokra ós tisztviselőkre vonatkozólag is. (Úgy van! a szélsőjobboldalon.) Magyarországon két érdekszervezet, a Ke-