Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-187

Az országgyűlés képviselőházának 1 gyárnál. A kötő-szövőiparnak némelykor kissé gyöngébb a konjunktúrája, máskor kissé erő­sebb; a valóság az, hogy a vámvédelmet, a szociálpolitikai védtelenségét s a kormánynak iBj kapitalisták iránt támadt barátságát nagy­szerűen ki tudják ezek használni. Hogy ho­gyan, engedjék meg, hogy rögtön rámutassak. A Kirammer-textilgyár munkásait (boldo­gítani akarták a leggyalázatosabb kapitalista kizsákmányoló rendszerrel, a Bedaux-rend­szerrel. A Bedaux-rendszer például Francia­országban és Angliában, ahol már a harmadik generáció dolgozik a gyárakban, nem annyira veszedelmes, mint nálunk, ahol még csak az első generáció dolgozik, ahol tehát a munkás­nak még nincs vérében az a rohamos tempó, amelyet ez! a Bedaux-rendszer parancsol, ha­nem ahol még szűzi tisztaságú földszaguk van azoknak a szegény embereknek, akik bejönnek a gyárakba s ott csetlenek-botlanak a rettene­tesen sebesen forgó gépek között. A Bedaux­rendszerrel nyomorítják őket. Mit csinál az a szegény ember? Megtagadja a munkát, sztrájkba lép. Ilyenkor nem az iparfelügyelő és nem a kereskedelemügyi miniszter úr kö­zege megy oda ki megnézni, mi baj van, ha­nem a rendőrség veszi atyai szárnyai alá a dolgot, minden sztrájk mögött bolsevista ösz­szeesküvést keres és a rendőrség az, amely ha­talmi fellépésével ezeket a szerencsétlen, szo­ciálpolitikailag védtelen munkásokat úgyszól­ván kényszeríti arra, hogy a munkát felve­gyék. Kérdezem a kereskedelemügyi miniszter urat, mikor látja elérkezettnek végre az időt arra, hogy ebben az igen fontos kérdésben, a munkások bérviszonyainak kérdésében vala­mennyire is foglalkoztassa az ipaífelügyelő­ket? Ma az iparfelügyelői kar nem csinál semmi mást, mint kazánvizsgálatokat végez s némelykor végigszalad egy gyáron; arra, hogy megnézze a gyár berendezéseit, arra, hogy utánkutasson, hova rejtették el azokat a gyermekeket, akik a korhatáron alul vannak és hamisított munkakönyvvel dolgoznak ott, az iparfelügyelőnek nincs ideje. Ha bérmozga­lom tör ki, az iparfelügyelő az utolsó, aki el­jut oda; az első a detektívfőnök, aki tud! róla, aki rögtön szalad nem a 'munkásokhoz, hanem a kaii>i ta listákhoz megkérdezni, hogy miért léptek sztrájkba a munkások. Nincs ma Euró­bában a kapitalista termelési rend alapján álló kultúrállam, ahol a munkásság bérmoz­galma, a munkásság önkéntes védekezése a bérnyomás ellen rendőri ügy volna. Itt ná­lunk, Magyarországon rendőri ügy. Itt meg­történhetik az, hogy például az iparfelügyelők száma az egész országra átszámítva, harminc* kettő, — ebből négyet le kell számítani, mert ezek vezetőszem élyek — az iparfelügyelet költségei pedig 278,900 pengőt tesznek ki, ami­ből azonban 230.000 pengő megtérül a kazán­vizsgálatok révén, úgy, hogy Magyarország­nak az iparfelügyelet évi 48.900 pengőjébe ke­rül. A munkásság szociálpolitikai védelme te­hát 48.900 pengőbe kerül, amivel szemben csak iparfejlesztési célokra 3,759.450 pengőt költ a kormány. En nem sajnálom ezt a pénzt iparfejlesz­tési célokra, mert tudom, hogy a mezőgazda­sági lakosság azon résziének, amely, sajnos, nem tudott elhelyezkedést találni, valahol ke­nyeret kell biztosítani. Ha be tud menni az iparba, jó; minél több iparágat tudunk fej­leszteni, annál jobb. De engedelmet kérek, ne~ csak az ipart, neesak egyoldalúlag a kapita­lista érdekeltséget tessék támogatni. Tessék KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVL,. '". ülése 1933 május 2h-én, szerdán. 259 gondolni azokra a szerencsétlen munkásokra is, akik hitványán vannak t táplálva, még silá­nyabban vannak ruházva és olyan bérek mel­lett dolgoznak, amelyek mellett a puszta meg­élhetésnek költségeit sem tudják teljesen fe­dezni. A magyar államnak nem lehet érdeke az, hogy azok a vállalatok, amelyek tíz év alatt képesek gyáraikat leírni — nem beszélve arról a sok haszonról, amelyet az igazgató­sági tagok s a patronizáló bankok által be­delegált fiatalemberek kapnak s nem beszélve arról a sok jutalékról, amely ide-oda elszóró­dik — ne hozzák a munkásságot abba a hely­zetbe, hogy a munkásság a piacon nemcsak mint árú, mint munkaerőbirtokos, hanem mint vásárló is fel tudjon lépni és vásárolni tud­jon a köztől olyat, ami az ő életfenntartásá­hoz szükséges. Elnök: Kérem, a képviselő úr beszédideje lejárt. Malasits Géza: Kögtön befejezem. Ezzel a gondolattal akarom befejezni beszédemet. Gondoljon a miniszter úr arra, hogy nem le­het a magyar államnak, a magyar népnek ér­deke az, hogy faluról becsődített serdülő fiúkat, serdülő leánykákat, 4—5 hónapja teir­hes asszonyokat a szövőgép mellett dolgoz­tassanak s ezeket ilyen szemérmetlen módon kizsákmányolják. Ezek számára védelmet ké­rünk. Amennyiben méltóztatik 15 millió pen­gőt a textilgyárakra ráhárítani, méltóztassék gondoskodni arról is, hogy ezt az összeget ezek a gyárak ne a munkás, a munkaerő meg­nyomorításával, a munkabér leszorításával harcolják ki. (Helyeslés és taps a szélsőbal­oldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Ház! (Halljuk! Hall­juk!) A kereskedelemügyi miniszter úr • teg­napi kétórás beszédében néhány percet az autó és a vasút versenyének is szánt. Legyen sza­bad ehhez a Ikérdéshez a magam igénytelen nézetét hozzáfűznöm. Mint olyan, aki ezzel a kérdéssel évek hosszú során át foglalkoztam, mindenekelőtt azt jegyzem meg, hogy azt hiszem, félreértés esete foirog fenn abban a tekintetben, hogy a miniszter úr az egész autóstábor megszervezését, egy szervezetbe való összehozását reméli. Azt hiszem, hogy ez csak nyelvbotlás volt, amennyiben ilyesvala­mit elképzelni nem is tudunk, akik ezekkel az autósokkal foglalkozunk. Valószínűleg csak a teherautósokra méltóztatott gondolni és a te­herautósokat, szóval, törvényes kifejezéssel élve, az árufuvarozással foglalkozó teher­autófuvarosokat reméli a miniszter úr egy szervezetben látni és úgy véli a miniszter úr, hogy ezzel a szervezettel azután az állam, illetőleg az államvasút olyan szerződéseket köthet, amelyek mindkét felet kielégítik. Hangsúlyozta a miniszter úr, hogy hiva­talbalépése alkalmával az autót és a vasutat egymással szembenállóknak találta. Nagy szé­gyen, hogy ez így volt, de jól méltóztatott mondani, tényleg így volt, holott a két érdek­nek sohasem lett volna szabad 1 egymással szembe kerülnie. Nem lehet külön vasutas­érdek, nem lehet külön autósérdek, csak egy mindkettő felett álló közérdek lehet és mind a speciális autós-, mind a speciális vasutasér­dekeket annak feltétlenül mindenkor 'alá kel­lett volna rendelni. Nagyon szerettük volna, lia a miniszter úr még néhány percet szánt volna ennek az igen nagyjelentőségű s a me­zőgazdaság, az ipar és a kereskedelemi sfceni­37

Next

/
Thumbnails
Contents