Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.
Ülésnapok - 1931-187
Az országgyűlés képviselőházának 1 gyárnál. A kötő-szövőiparnak némelykor kissé gyöngébb a konjunktúrája, máskor kissé erősebb; a valóság az, hogy a vámvédelmet, a szociálpolitikai védtelenségét s a kormánynak iBj kapitalisták iránt támadt barátságát nagyszerűen ki tudják ezek használni. Hogy hogyan, engedjék meg, hogy rögtön rámutassak. A Kirammer-textilgyár munkásait (boldogítani akarták a leggyalázatosabb kapitalista kizsákmányoló rendszerrel, a Bedaux-rendszerrel. A Bedaux-rendszer például Franciaországban és Angliában, ahol már a harmadik generáció dolgozik a gyárakban, nem annyira veszedelmes, mint nálunk, ahol még csak az első generáció dolgozik, ahol tehát a munkásnak még nincs vérében az a rohamos tempó, amelyet ez! a Bedaux-rendszer parancsol, hanem ahol még szűzi tisztaságú földszaguk van azoknak a szegény embereknek, akik bejönnek a gyárakba s ott csetlenek-botlanak a rettenetesen sebesen forgó gépek között. A Bedauxrendszerrel nyomorítják őket. Mit csinál az a szegény ember? Megtagadja a munkát, sztrájkba lép. Ilyenkor nem az iparfelügyelő és nem a kereskedelemügyi miniszter úr közege megy oda ki megnézni, mi baj van, hanem a rendőrség veszi atyai szárnyai alá a dolgot, minden sztrájk mögött bolsevista öszszeesküvést keres és a rendőrség az, amely hatalmi fellépésével ezeket a szerencsétlen, szociálpolitikailag védtelen munkásokat úgyszólván kényszeríti arra, hogy a munkát felvegyék. Kérdezem a kereskedelemügyi miniszter urat, mikor látja elérkezettnek végre az időt arra, hogy ebben az igen fontos kérdésben, a munkások bérviszonyainak kérdésében valamennyire is foglalkoztassa az ipaífelügyelőket? Ma az iparfelügyelői kar nem csinál semmi mást, mint kazánvizsgálatokat végez s némelykor végigszalad egy gyáron; arra, hogy megnézze a gyár berendezéseit, arra, hogy utánkutasson, hova rejtették el azokat a gyermekeket, akik a korhatáron alul vannak és hamisított munkakönyvvel dolgoznak ott, az iparfelügyelőnek nincs ideje. Ha bérmozgalom tör ki, az iparfelügyelő az utolsó, aki eljut oda; az első a detektívfőnök, aki tud! róla, aki rögtön szalad nem a 'munkásokhoz, hanem a kaii>i ta listákhoz megkérdezni, hogy miért léptek sztrájkba a munkások. Nincs ma Euróbában a kapitalista termelési rend alapján álló kultúrállam, ahol a munkásság bérmozgalma, a munkásság önkéntes védekezése a bérnyomás ellen rendőri ügy volna. Itt nálunk, Magyarországon rendőri ügy. Itt megtörténhetik az, hogy például az iparfelügyelők száma az egész országra átszámítva, harminc* kettő, — ebből négyet le kell számítani, mert ezek vezetőszem élyek — az iparfelügyelet költségei pedig 278,900 pengőt tesznek ki, amiből azonban 230.000 pengő megtérül a kazánvizsgálatok révén, úgy, hogy Magyarországnak az iparfelügyelet évi 48.900 pengőjébe kerül. A munkásság szociálpolitikai védelme tehát 48.900 pengőbe kerül, amivel szemben csak iparfejlesztési célokra 3,759.450 pengőt költ a kormány. En nem sajnálom ezt a pénzt iparfejlesztési célokra, mert tudom, hogy a mezőgazdasági lakosság azon résziének, amely, sajnos, nem tudott elhelyezkedést találni, valahol kenyeret kell biztosítani. Ha be tud menni az iparba, jó; minél több iparágat tudunk fejleszteni, annál jobb. De engedelmet kérek, ne~ csak az ipart, neesak egyoldalúlag a kapitalista érdekeltséget tessék támogatni. Tessék KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVL,. '". ülése 1933 május 2h-én, szerdán. 259 gondolni azokra a szerencsétlen munkásokra is, akik hitványán vannak t táplálva, még silányabban vannak ruházva és olyan bérek mellett dolgoznak, amelyek mellett a puszta megélhetésnek költségeit sem tudják teljesen fedezni. A magyar államnak nem lehet érdeke az, hogy azok a vállalatok, amelyek tíz év alatt képesek gyáraikat leírni — nem beszélve arról a sok haszonról, amelyet az igazgatósági tagok s a patronizáló bankok által bedelegált fiatalemberek kapnak s nem beszélve arról a sok jutalékról, amely ide-oda elszóródik — ne hozzák a munkásságot abba a helyzetbe, hogy a munkásság a piacon nemcsak mint árú, mint munkaerőbirtokos, hanem mint vásárló is fel tudjon lépni és vásárolni tudjon a köztől olyat, ami az ő életfenntartásához szükséges. Elnök: Kérem, a képviselő úr beszédideje lejárt. Malasits Géza: Kögtön befejezem. Ezzel a gondolattal akarom befejezni beszédemet. Gondoljon a miniszter úr arra, hogy nem lehet a magyar államnak, a magyar népnek érdeke az, hogy faluról becsődített serdülő fiúkat, serdülő leánykákat, 4—5 hónapja teirhes asszonyokat a szövőgép mellett dolgoztassanak s ezeket ilyen szemérmetlen módon kizsákmányolják. Ezek számára védelmet kérünk. Amennyiben méltóztatik 15 millió pengőt a textilgyárakra ráhárítani, méltóztassék gondoskodni arról is, hogy ezt az összeget ezek a gyárak ne a munkás, a munkaerő megnyomorításával, a munkabér leszorításával harcolják ki. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A kereskedelemügyi miniszter úr • tegnapi kétórás beszédében néhány percet az autó és a vasút versenyének is szánt. Legyen szabad ehhez a Ikérdéshez a magam igénytelen nézetét hozzáfűznöm. Mint olyan, aki ezzel a kérdéssel évek hosszú során át foglalkoztam, mindenekelőtt azt jegyzem meg, hogy azt hiszem, félreértés esete foirog fenn abban a tekintetben, hogy a miniszter úr az egész autóstábor megszervezését, egy szervezetbe való összehozását reméli. Azt hiszem, hogy ez csak nyelvbotlás volt, amennyiben ilyesvalamit elképzelni nem is tudunk, akik ezekkel az autósokkal foglalkozunk. Valószínűleg csak a teherautósokra méltóztatott gondolni és a teherautósokat, szóval, törvényes kifejezéssel élve, az árufuvarozással foglalkozó teherautófuvarosokat reméli a miniszter úr egy szervezetben látni és úgy véli a miniszter úr, hogy ezzel a szervezettel azután az állam, illetőleg az államvasút olyan szerződéseket köthet, amelyek mindkét felet kielégítik. Hangsúlyozta a miniszter úr, hogy hivatalbalépése alkalmával az autót és a vasutat egymással szembenállóknak találta. Nagy szégyen, hogy ez így volt, de jól méltóztatott mondani, tényleg így volt, holott a két érdeknek sohasem lett volna szabad 1 egymással szembe kerülnie. Nem lehet külön vasutasérdek, nem lehet külön autósérdek, csak egy mindkettő felett álló közérdek lehet és mind a speciális autós-, mind a speciális vasutasérdekeket annak feltétlenül mindenkor 'alá kellett volna rendelni. Nagyon szerettük volna, lia a miniszter úr még néhány percet szánt volna ennek az igen nagyjelentőségű s a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelemi sfceni37