Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-187

26Ô Az országgyűlés képviselőházának 1 pontjából is nagyjelentőségű ügynek, mert mégis tájékozódnunk kell arra vonatkozólag, hogy ai gyakorlatban miként képzeli a kormány ennek a kérdésnek a megvalósítását, hogy mikor és miként véli elérhetőnek azt, hogy a teherautósvállalatokat egy szervezetbe tömöri theti. A kényszertársulás elvi alapján gondolja-e ezt a kormány, «vagy az önkéntes belépés elvi alapján? Ha pedig az utóbbi elvi alapon áll a kormány, akkor mit szándékozik tenni azokkal a teherautótulajdonosokkal, akik nem hajlandók az ilyen szervezetbe belépni és abba tömörülni. En a magam részéről és az az érdlekkképviselet, amelynek élén állok és amelyhez 161 vállalat tartozik, ezt az elgondolást teljes erőmből támogatni fogjuk. A miniszter úr bennünk erős támaszra fog találni abban a tekintetben, hogy ezt »az elgondolást megvalósítsa. Nem új ez az elgondolás, mi is forgattunk már évekkel ezelőtt ilyen szervezési gondolatot az agyunkban, de mi, a magunk erejéből ezt nem tudtuk megcsinálni. A kormány imiindenesetre <a maga erejével megteheti ezt és most már tegye is meg a kormány, mert azzal, bogy ezt az elgondolást méltóztatott itt a nyilvánosság elé hozni és ezt a megoldási formát iméltóztatott bedobni a közvélemény forgatagába, súlyos felelősséget vállalt tegnap este magára az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr, mert most már e bejelentésnél fogva kötelezve is kell, (hogy érezze magát arra, hogy ezt a szervezetet létrehozni minden erejével elősegítse. (Müller Antal: Az iparosok nagy reménységgel tekintenek rá!) De kérdezem, hogy az autó és a vasút konkurrenciáját megoldtja-e az, hogy a teherautók konkurrenciája ilyen módon elintézést nyer? Ha csak a közhasználatú árufuvarozással foglalkozó teherautósok konkurrenciáját oldja meg ez az állapot, ez a szerződés, kérdiem mi lesz a malmoik tulajdonában, az uradalmak tulajdonában és a gyárak tulajdonában lévő teherautók óriási nagy konkurrenciájával, amelyet a vasúttal szemben kifejtenek? Mert nem szabad elfelejteni, hogy ezek a magánihasználatban lévő teherautók sokszorozottan többen vannak, mint \& közhasználatban álló az árufuvarozó vállalatok tulajdonában lévő teherautók, tehát még továbbra is megoldatlan marad a teherautó konkerrenciájának óriási nagy része. Es mi lesz a személyautók konkurenciájával! Ez a kérdés tehát azzal az elgondolással, amelyet tegnap este méltóztatott publikálni, korántsem várható, hogy megoldást nyer. Legfeljebb részletmegoldásról lehet szó, arról, hogv az árufuvarozó vállalatok mostani nyomorúságos helyzetükből jdbb helyzetbe emeltetnek, amire kötelezve is van ,a kereskedelmügyi miniszter úr azért, mert az 1930 :XVI. te.-ben hozott rendkívül sok üdvös újítást, amelyeket itt, ebben az ülésteremben olyan örömmel fogadtunk és szavaztunk meg, más miniszter alatt megalkotott végrehajtási utasítással eredeti formájából kivetkőztettek. Az 1930:XVI. te. létezésének most már még azok sem örülhetnek, akik annak létrehozásánál közreműködtek, mint igénytelen csekélységem is, aki azt örömmel szavaztam meg. Az 1930 :XVI. tc.-nek áldásos kihatásait a törvény végrehajtási utasítása megsemmisítette, illetőleg kizárta s innen ered az, hogy a teherautóvállalkozók a kereskedelemügyi minisztérium mostani gyakorlata közben a tönk szélére jutottak. Hányszor és hány alkalommal fejtettük már ki itt többen, politikai pártkülönbség nél87. ülésé 1Ù33 május êA-ên, szerdán. kül, hogy 30 kilométeres sugarú körzetre szorítani egy teherautó működését, abszurdum. Azt mondani, hogy egy árufuvarozó teherautós meg tud élni olyan területen, amelynek sugara 30 kilométer, ez olyan nagyfokú tájékozatlanságra és tudatlanságra vall azok részéről, akik ezt a gondolatot először felvetették, hogy az embernek igazán csodálkoznia kell azon, hogy ilyen álláspontot még ostromolni kell a magyar Képviselőházban. (Müller Antal: Ez célzatosság!) A napokban egy automobilista nagygyűlés volt. Kérve kérem a mániszter urat, nehogy az után az automobilista nagygyűlés után ítéljen. Azt mondotta a miniszter úr, hogy a kedélyeket le akarja csillapítani. Hát ez az automobilista nagygyűlés, amely itt lejátszódott, nem hűen tükröztette vissza azt a nyomorúságos állapotot, amelyben a közhasználatú gépjárművállalatok ezidőszerint vannak. Méltóztassék elhinni, hogy a közhasználatú gépjárművállalatokat nem érdekelte az, amit ott dr. József Ferenc királyi herceg mondott; nem érdekelte* az sem, amit gróf Andrássy Sándor mondott; nem érdekelte, hogy ott teátrális jelenetben ezüst szivardobozt nyújtottak át a grófnak az automobilizmus terén elért hervadhatatlan érdemeiért, amikor a közhasználatú gépjárművállalatok e gróf részéről soha semminemű támogatásban nem részesültek. Ez az automobilista nagygyűlés felolvasások sorozata volt; ez nem tükröztette hűen vissza azt az óriási elkeseredést, amelyben ez a foglalkozási ág és ez a társadalmi rétegek ezidőszerint van. Az sem volt helyes, hogy huszonnégy pontban összefoglalva rohanták meg a kormányt huszonnégyféle követeléssel, mert egy ilyen felvonulás nem áll az automobilisták érdekében. Huszonnégy pontot nekiszegezni egy kormány mellének és 24 pont teljesítését követelni, erről előrelátható, hogy az ilyen felvonulás semmi sikerrel nem jár, mint ahogy látnivaló is volt, hogy az egész magyar napisajtó ezt az egész automobilista nagygyűlést úgy tekintette, mint amely fölött könynyen napirendre lehet térni. Én egészen máskép vagyok informálva. Igen sokan nem is vettünk részt ezem az automobilista nagygyűlésen. Nem vett részt az én elnökletem alatt állott szövetség, nem vett részt a Frühwirth Mátyás vezetése alatt álló és 1310 vállalkozót magában foglaló magyar automobilfuvarozók szövetsége és nem vett részt ezen az automobilista gyűlésen a kéktaxisoknak 680 vállakozót kitevő tömege sem, tehát közel 2000 vállalat részt sem vett ezen az automobiliista-nagygyűlésen, mert az a hang, amely ott elhangzott, az ő elkeseredésüket nem tükröztette vissza. Sokkal helyesebb képet adok, ha csak négy pontban szögezem le azokat a kardinális követeléseket, amelyeket minden kormánnyal szemben fel kell állítani a gépjárműközlekedésnek. Nagyon könnyű a helyzetem. Csak a folyó évben Berlinben lejátszódott nemzetközi gépjárműkongresszus határozatait kell kezembe vennem és ha a berlini nemzetközi automobilkoirigresszus határozatának négy pontját a kormány mellének szegezem, akkor teljesen hűen adtam vissza a magyar automobilizmus követeléseit is. A gépjárműközlekedés hangsúlyozottan tiltakozik minden olyan adminisztratív rendelkezés ellen, amely hátráltatja az ő tevékenységét. Hogyan jut hozzá a gépjárműközlekedés, hogy hátráltatják őket adminisztratív inI tézkedésekkel szabad mozgásukban. Egyetlen