Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-187

258 Az országgyűlés képviselőházának a haszonból, amelyet; eddig a textiláruik gyártásával és forgalombahozatalával elértek. Mi fog tehát történni, ha nem szabad áthárítaniuk a terhet a fogyasztókra? Akkor a munkásságra fogják a nerhet áthárítani. Vagy lecsökkenftik a munkásság béreit, vag-y még jobban meg fogják szorítom ,a munkások munkateljesítményét a Bedeaux-rendszer segítségével és az a nélkül is agyondolgoztatott, rosszultáplált és vérig kizsákmányolt textilgyári munkásság fogja ezt a 15 millió pengőt előteremteni. Végeredményben tehát a munkásság fogja előteremteni azt az Összeget, amelyet a kormány a textilgyárakra, mint terhet ráhárít. Így tehát két eset lehetséges. Vagy enged a kormány a textilgyárak nyomásainak és megengedi, hogy ezt a 15 millió pengőt ráhárítsák a. fogyasztóra és akkor elő fog állaniaz a fura helyzet, hogy miután a magyarországi textilgyárak túlnyomórészt olyan árut állítanak elő, amelyet a földművelő lakosság használ, amely cikkek a földmívelő lakosság szükségleti cikkei, az a földmíves osztály, melyet az urak bolettávial fel akarnak segélyezni, drágábban fogja megfizetni azt a textilárut, amelyet viszont Ő kénytelen az ipartól vásárolni, végeredményében tehát ezt a 15 millió pengőt a fogyasztóközönség fogja megfizetni. Ha pedig a kormány erélyesen a sarkára áll és nem engedi meg, hogy azt a terhet ráhárítsák a fogyasztóra, akkor az a munkásság fogja megfizetni ezt a 15 millió pengőt, amely munkásság most, mint városi lakos, kenyéradó alakjában fizeti meg azt a terhet, mégis azzal a különbséggel, hogy míg ma ez a teher nagy tömegre oszlik szét, a jövőben ez tisztán és kizárólag a textilgyári munkásokat fogja terhelni. Nem tudom, van-e a miniszter úrnak statisztikája arról, mit keresnek ma a textilgyári munkások? Pontos statisztikánk nekünk sincsen erről, csak annyit tudok, hogy a munkásság négy fizetési csoportba van beosztva és. eltekintve a legfelsőbb kategóriától, az alsó három kategória bére olyan alacsony, hogy éppen csak a puszta létüket tudják belőle fedezni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, a miniszter úr volt-e már benn textilgyárban, nem tudom, járt-e már gyapjúfonógyárban és gondolt-e arra, hogy az a 14—15 éves kislány négy gép mellett dolgozik és négy gép mellett 200.000 vetületet kell neki egy héten csinálnia, ha 9*60 pengőt akar megkeresni. Abból a 9"60 pengőből levonnak neki kereseti adót, levonják az Oti.-járulékot, levonják az egyházi adót, levonásba kerül még szegénykének a szálllítási költsége is. Méltóztassék megnézni, mi marad ennek a szegény gyermeknek. 200.000 vetületet kell neki csinálnia! Tetszik tudni, mi az, négy olyan gép mellett állani egy esztendőben 300 napon át, folyton azokat a szálakat nézni, folyton hallani a vetítőkészüléknek azt a rettenetes kattogását? Ezekre az elemekre akarja a miniszter úr ráhárítani azt a 15 millió pengőt! Tehát vagy megdrágítani engedik az árut, akkor pedig magyarán szólva a földmívesközönség fogja megfizetni azt a 15 millió pengőt, vagy a kormány sarkára áll és — mint ahogyan mondottam már — nem engedi áthárítani azt az összeget, akkor pedig a textilkapitalizmus rá fogja hárítani a munkásokra azt a 15 millió pengőt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Harmadik eset nincsen, mert a gyárak a saját jövedelmükből ezt az összeget nem akarják és 187. ülése 1933 május tU-én, szerdán. nem is fogják megfizetni. Vannak ők olyan erősek, hogy valami módon akár a fogyasztó, akár a termelő munkáscsoportra áthárítsák ezt az összeget. (Propper Sándor: Ez kétségtelen!) A leghatározottabban tiltakozom az ellen, hogy a munkabéreket Magyarországon tovább is leszállítsák. Ha hallgatom itt az agrár képviselő urak sirámját a fogyasztás ijesztő csökkenése miatt, akkor erre azt kell mondanom, a belső fogyasztás csökkenésének főleg az az oka, hogy az utóbbi két esztendőben a munkabérek katasztrofálisan leestek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. —- Egy hang jobbfelől: Nagyon jól tudjuk mi is!) Méltóztassanak csak idehallgatni. A Magyar Gazdaságkutató Intézet XVIII. számú helyzetjelentése szerint 1927. decemberét véve figyelembe, akkor az évi kifizetett munkabér 572'6 millió pengő volt. 1932 decemberének adatai szerint akkor már csak 379"9 millió pengő volt az az összeg, ami azt jelenti, hogy míg a bérek összege 1930 decemberében az 1927. évi 100-zal szemben 77'4 volt, addig ez 1932 decemberében már csak 51'4-et tett ki, vagyis több mint 49%-kai estek a munkabérei: 1927. óta. Csodálkoznak az urak akkor, ha a belső fogyasztás csökken? Az iparvállalatok kihasználják azt a körülményt, hogy ők vámvédelmet élveznek, kihasználják azt a körülményt, hogy szociálpolitikailag semmiféle védelme sincsen a munkásságnak. Ha időm volna, bizonyítani tudnám, hogy a gyakorlatban semmi olyan védelem sincsen ezen a téren, amelynek jelentősége lenne, azonkívül bizonyítani tudnám azt, hogy a kapitalizmusnak sikerült egy ijesztően nagyszámú tartaléksereget összehalmoznia a munkanélküliekből, ami a bérekben is kifejezésre jut. Minden szegény munkásember, aki a sétatéren tölti napjait, vaigy a koplalóban, vagy otthon a kuckóban bújik el, önkénytelenül ÍA nyomja annak a munkabérét, aki még ma olyan szerencsés, hogy dolgozhatik. Az eredmény az, hogy ugyanennek a konjunktúrakutató intézetnek jelentése szerint a tejfogyasztás egy év alatt 20%-kai, a liszt- és cereáliafogyasztás 25%-kai, a dohányfogyasztás 19%-kai, a konfekcióáru forgalma pedig 1933 első két hónapjában 63%-kai csökkent. Mïg a munkabér olcsó, nagyon olcsó, olyan olcsó, amilyen talán még csak i» maláji kuli munkabére. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Amilyen még sohasem volt!) addig a posztó és a ruha drága. A magyarázat igen egyszerű. Különösen a posztógyárak nagyon értik, hogyan lebet kihasználni a törvényes állapotot. Mindegyiknek van egy ügyvéd adóvezetője, aki úgy tesz, mint valamikor a régi Macedóniában láttuk, amikor ott a basa behívta a defterdárt és azt mondotta: te hitetlen kutya, megint nem folyt be Podgoricában az adó, azonnal odamész, behajtod az adót. Voltak a divánban emberek, akik előre szaladtak figyelmeztetni a podgoricaiakat: jön a defterdár a vascsauszokkal az adóért! Minden vállalatnak megvan '& maga '• ad övezető je, aki a labirintusok szövevényeiből kivezeti a vállalatok adózását. A.z adózás gyenge, de annál vastagabb a tőketartalék, azután ta berendezési tartalék, azonkívül 63 másféle tartalék- nem is beszélve a látens . tartalékokról, amelyeknek eredményeképpen a bethleni iparpártolási politika nagyobb gyönyörűségére 8—10 év alatt minden textilgyára t leírtak Magyarországon. (Aki ezen a tolvajnyelven ért, tudja, mit jelent ez: tíz év alatt megkeresték a (

gyárakba befektetett tőkének : teljes értékét. így van ez majdnem minden