Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-187

256 Az országgyűlés képviselőházának tói, ismerve iaz ő múltját és képzettségét, azt várom és várja velem együtt az ország, hogy minden intézkedésében elsősorban azok érdekeit fogja védeni, akik arra a legjobban rászorulnak. Itt az ő tárcájához tartozó kisiparosságról akarok megemlékezni. A magyar kisiparosság, amely a vidéken a kultúra hordozója volt, mta a legrosszabb, legsilányabb helyzetben van. Részint a nagyipar konkurrenciája, részint a rossz gazdasági viszonyok s a mezőgazdaság szomorú helyzete úgyszólván koldusbotra juttatja ezt az érdemes társadalmi osztályt. Ezért az igen t. miniszter úr csak helyesen cselekszik akkor, ha megfelelő hitelről gondoskodik a kisiparosok részére. Lehetetlen állapot ugyanis az, hogy ma a pénztelenség miatt, 'amikor a gazdák nem fizethetnek, a műhelyek üresen állanak, az iparosság dolgozni nem: bír. Itt teihát az iparosságnak megfelelő hitellel való ellátásáról kell a miniszter úrnak sürgősen gondoskodnia, meg pedig olcsó kamat melletti Az a kifogás és megjegyzés, hogy a legtöbb kisiparos egyszersmind kisgazda is, tehát megvan a megélhetése, megállhatott a múltban, ma azonban ez teljesen tárgytalan. Sajnos, ott tartunk,^ hogyha idejekorán megfelelő segítség nem érkezik, akkor a kisiparosság teljesen eltűnik a föld színéről. Ma már a legtöbb kisiparos inas és segéd nélkül dolgozik, ami teljesen lehetetlen állapot. Az idő rövidségénél fogva rátérek most a kereskedelmi kérdésre és elsősorban a Németországgal való kereskedelem kérdésére. Már az általános vita kapósán kijelentettem, hogy bár nem érzelmi momentumok után mennek az egyes államok a kereskedelemben, az export és import kérdésében, de mindenesetre szívesebben vásárolnak egy olyan országban, ahol bizonyos szimpátiákat látnak. Most rátérek egészen egyenesen és őszintén a németországi viszonyokra. Meg vagyok szentül győződve, hogyha mi nem esünk abba a hibába, amelybe a legtöbb állam beleesett, és nem gyalázzuk reggeltől estig egész napon át és hétről-hétre a mai német kormányt, a mai német rendszert, mindenesetre nagyobb szimpátiát váltunk ki a németeknél, s ha ez a szimpátia meglesz, -akkor több, mint valószínű, hogy kereskedelmi térenis érezni fogjuk ennek a hatását, mert ha egyáltalában az önellátást feladva, vagy mérsékelve, idegen államoktól szereznek be a németek mezőgazdasági terményeket, ezek az államok elsősorban azok lesznek, amelyek velük szemiben szimpátiával viseltetnek. De ha lépten-nyomon azt tapasztalják, hogy nálunk is, mint egyes külföldi államokban, mostani vezető férfialikat személyükiben a legalávalóbb módon rágalmazzák és vádolják, akkor vajmi kevés kilátásunk lehet arranézve, hogy Németország nagyobb szimpátiával viseltessék velünk szemben, mint tette azt a múltban. Sajátságos, hogy annakidején, amikor még nem kimondottan keresztény és nemzeti kormányzat állt Németország élén, nem voltak olyan szigorú bírálói Németországnak, nem támadták, pedig akkor is kereskedelmi téren igazán sok kívánnivalónk lett volna Németországgal szemben. Nagyon is kilóg a lóláb, hogy nem a kereskedelem érdeke, nem a közgazdasági érdekek játszanak itt szerepet, hanem igenis a világnézet, mert sokaknak fáj ez, csak bátran, nyiltan nem merik és nem akarják kimondani, hogy azért gyűlölik és azért támadják Németországot, mert ott egy nagy keresztény felbuzdulás észlelhető. (Dinnyés Lajos: Ez 187. ülése 1933 május %U-èn, szerdán. nem érdekel, de hogy nem eresztik be a tojást, az érdekel!) A képviselő urat nem érdekli, de a magyar keresztény társadalom óriási többségét igenis érdekli, hogy Németországban marxista vagy keresztény irányzat van-e. (Zaj. — Dinynyés Lajos közbeszól.) Tudom, hogy a kisgazdapártnak minős világnézeti felfogása, nem. is vitatkozom ebben a kérdésben. Én a saját véleményemet mondom el. (Pakots József: De nem a keresztény közvéleményét!) Mindenesetre inkább én mondom el, mi a keresztény közvélemény felfogása» mint a képviselő úr. (Pakots József: Azt már tagadom! Milyen jogon képviseli ön a keresztény közvéleményt?) Valószínűleg én képviselem jobban* mint aki intranzigens keresztény állásponton vagyok, semmint a képviselő úr, aki nincs intranzigens keresztény állásponton. (Pakots József közbeszól.)

I Nem érek rá, (Pakots József: Én nem gyűlölködöm!) rövid is az idő arra, hogy itt közbeszólásokra reflektáljak. Igenis leszögezem, hogy a magyar közvéleménynek nagy többsége — ezt állítom, mert tudom — igenis szimpátiával kíséri a németországi eseményeket. {Zaj. — Dinnyés Lajos: Semmi közöm hozzá!) Szimpátiával látja az ottani nemzeti felbuzdulást, de igenis elvárja az új Németországtól, Hitler Németországától, hogy nagyobb megértést fog tanúsítani Magyarországgal szemben gazdasági téren. (Dinynyés Lajos: Még eddig ebből semmit sem láttunk!) Nem válaszolok önnek, t. képviselő úr, magam is várom és kérem a német kormányt, hogy a magyarellenes agitációnak, amelynek bizonyos tendenciája van, — hiszen nagyon jól tudjuk, hogy miért történtek bizonyos támadások —, vegye elejét, és ez úgy történhetik meg, ha Magyarországgal szemben nagyobb megértést tanúsít. Mert meg vagyok győződve, hogy, ha Németországban liberális-marxistaszocialista kormányzat lenne, nem hallanánk támadásokat Németország ellen a tojásimport csökkentése ellenére sem. (Pakots József: Ez gyanúsítás. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetnem kell, méltóztassék az első címmel foglalkozni. Nagyon távol állanak ezek a dolgok, amelyekről képviselő úr beszél, a címtőh A többi képviselő urat pedig kérem, ne zavarják a szónokot, hiszen alig pár perce van a képviselő úrnak. Meskó Zoltán: Mindenesetre, tanácsot nem fogok senkitől kérni és nem is fogadok el. Abban a tudatban beszélek itt és abban a meggyőződésben, hogy azok, amiket itt elmondok, megfelelnek a magyar ember lelkületének. A magyar léleknek ez felel meg, mert ahogy nem avatkozunk bele más állam belügyeibe, elvárjuk, hogy a másik oldalon se avatkozzék be senki. Amikor azt látom, hogy minduntalan beavatkoznak és ezzel veszélyeztetik itt a magyar kereskedelmet, a magyar kivitelt, igenis felemelem tiltakozó szavamat, nehogy a németországi irányító férfiak, az ottani vezető körök egy percig is azon a véleményen legyenek, hogy ez a mesterségesen előidézett hangulat a magyar nép lelkéből fakad. Ez távol áll tőle. Mi igenis a legnagyobb megértéssel és barátsággal vagyunk volt szövetségesünkkel szemben.. Nagy szeretettel nézünk oda és várjuk az Ő részükről a támogatást. (Ügy van! jobbfelől. — Dinnyés Lajos: Nem adnak semmit, nem is adtak! — Kóródi Katona János' Miért fáj ez annyira? — Dinnyés Lajos: Itt marad a tojás! — Pakots József: Es a vaj, és