Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-183

Az országgyűlés képviselőházának 183. akik, amíg Bethlen István háta mögött állottak, a hadikölosönök valorizációjára, a hadikölcsönkárosultak segélyezésének keresztülvitelére esküdtek fel. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) A gyermekvédelmi kiadásokat is kevesbítették, az állami elme- és ideggyógyintézetekben és állami kórházakban ápoltak segélyezésére és ellátására felvett összegeket szintén. De mehetnék így tovább a belügyi költségvetés tételein keresztül, szomorú számokat hozván fei annak bizonyságául, hogy a rossz gazdálkodás és a könnyelmű költekezések sorozata, amely a múltban odatapadt elválaszthatatlanul az egység'espáprti kormányrendszerhez, ezt eredményezte, ahova jutottunk. A városok háztartásáról is szólnom kell. A t. belügyminiszter úr továbbra is siralmas helyzetben hagyja őket, s azt mondja, hogy a városok takarékoskodjanak. De hát miből takarékoskodjanak? Hiszen osak arról lehet beszélni, hogy adósságuk mind nagyobb és nagyobb, nem tudják fizetni a kamatokat, nem tudják fizetni egy összegben a tisztviselőket, és minden hó elsején a tizenhárom nagy magyar szabad királyi és törvényhatósági város magisztrátusának a feje fő attól, hogy mikép fogják fizetni a tisztviselőket (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc heliigyminiszter: Nem mindegyiké! Engedelmet kérek, ott van például — hogy ne is említsem az én városomat — Hódmezővásárhelyt, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ott igen!) ahol 153% a pótadó — Szeged, Kecskemét, Félegyháza, ahol kisebb a pótadó, mert a bevételi előirányzat azon alapul, hogy a bérösszegekből, nagy földbirtokok bérbeadásából eredő jövedelemből be fog folyni az az összeg, amelyre szükség van. A bérlők azonban nem fizetnek, tehát a szükséges összeg nem 'folyik: be és így ezek a városok gonddal küzködnek. Ezt a t. belügyminiszter úr sem veheti tagadásba. A rendőrség fenntartásához és az állami iskolák fenntartásához ' követelt összegeket miért nem méltóztatik már törölni? Hiszem általános adóztatással a városok lakossága közvetlenül, sőt közvetve is hozzájárul ahhoz, hogy a rendőrség ellátásának és az állami iskolák fenntartásának reája háruló kötelezettségét teljesítse. És itt van. a Speyer-kölcsön ügye. Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam és magam is többször szóvá tettiülk itt a Képviselőházbanv hogy az, ami a Speyer-kölcsön ök körül történt, megengedhetetlen dolog. (lUain Ferenc: Ez igaz!) A t. kormánynak erős kézzel bele kellett volna nyúlnia ebbe a dzsungelbe. (Ulain Ferenc: Ez igaz!) Mégis osak lehetetlenség, hogy amikor már évek óta a Speyer-!k öl csonkot vény eket, a magyar városok köilcsönkötvényeit, amelyeket felsőbb utasításra tukmálták rá a városokra, börzejátékoni harmadrész áron lehet megvásárolni, (Hegymegi Kiss Pál: De a városoknak nem volt szabad megvásárolni! — Ulain Ferenc: Egyhatod áron vette meg Weisz Fülöp és most

1 szedi a városoktól a rengeteg pénzt Szégyenletes dolog, hogy ezt tűrik! — Hegymegi Kiss Pál: Ki fizeti meg a számlát?) akkor nem engedték meg felülről még azoknak a városoknak sem, amelyeknek ez módjukban lett volna, hogy kötvényeiket harmad- vagy negyedáron megvásárolják s ezáltal szabaduljanak (az irtózatosan (nagy adósság bizonyos komplexumától. Pedig a t. kormánynak és az ülése 1933 május 18-án, csütörtökön. 19 államnak mint a jó édesatyának is kellett volna, hogy aranyi anyagi ereje legyen, hogy maga vásárolja össze ezeket a kötvényeket és ne engedje üzérkedő nagy bankok és bankárok kezére jutni, (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) hogy azok tovább gsefteljenek velük. Vásárolta volna össze az állam a kötvényeket és fizette volna ki a városok adósságát és aikkor a városok a kevesbített adósságtőkét hosszúlejáratúkölcsön alakjában fizethették volna vissza az államnak. (Ulain Ferenc: Tessék könyvvizsgálatot csinálni és a nyereséget viszszakövetélni a bankoktól! Akkor mindjárt befolynék 15—20 millió pengő! — Hegymegi Kiss Pál; És még azt meri kérdezni Imrédy, hogy ki fizeti meg a számlát? — Zaj.) Így a kötve nyék a nagy bankok és bankárok kezére jutottak, ott vannak most is magyar kézen, de nyiltan megmondom: bűnös és szőrös kézen. T. belügyminiszter úr, teremtsen rendet! A magyar városok a végpusztulás előtt állanak anyagi tekintetben és nem tudják teljesíteni a rájuk tornyosuló anyagi nehézségek miatt azokat a kulturális és szociális feladatokat, amelyekre egyébként kötelezve és hivatva volnának és amelyeknek teljesítésére vonatkozó készség és akarat a magyar városok népének gondolkodásában és érzelemvilágában ott van. A tisztviselőket — mint említettem — nem nagyon tudják fizetni a magyar városok. Ha a t. belügyminiszter úr nekem ellentmond, végtelenül örvendek, mert legalább ezentúl az ő segítségével és nuinden elseje előtt a városok a kormány részéről juttatott anyagi istápolással, fizetni fogják a tisztviselőket, és egy város sem jut abba a helyzetbe, hogy a tisztviselők fizetését felében, vagy harmadrészében adja ki, nem fognak bekövetkezni olyan esetek, amikor a tisztviselő elsejei járandóságát a következő hónap 1-én, vagy még később kapja meg. T. Ház! Erő és kíméletlenség a t. miniszterelnök úr, a miniszter r úr és az egész kormány tagjainak ténykedésében csak az ellenzéki megmozdulásokkal szemben nyilatkozik meg, bármilyen hazafiasak, a nemzeti alapot el nein hagyok legyenek is ezek a megmozdulások, és bármennyire a magyar jövő érdekében történjenek is azok. A kormány rögtön ott van egész hatalmi apparátusával, amikor független kisgazdapárti, vagy más ellenzéki _ szervezkedést lát, hogy elnyomja és megtörje azokat, akár a politikai élet vezető egyéniségeinek, akár a népnek lelkéből fakadjanak ezek a megmozdulások. T. belügyminiszter úr és t. túloldal, önök mindig a konszolidáció megóvására hivatkoznak, amikor az ellenzéki mozgalmaknak titkos rendeletekkel és nyilt karhatalommal nekimennek. Pedig nem ez az igazi ok. Mi, független kisgazdapártiak és minden ellenzéki párt ebben az országban jól tudjuk, hogy mivel tartozunk r a nemes értelemben vett konszolidációnak és az ország belső rendjének. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a rendet a kormánynak is tartania kell, de erre csak olyan eszközöket vehet^ igénybe, amelyek a törvény és az alkotmány _ határain belül maradnak. Mi nem engedhetjük azt, hogy azokat a szép eszméket, amelyek odafűződnek a szabadságjogokhoz, a konszolidációhoz, a nemzeti erények tiszteletéhez, fennmaradásához és fenntartásához, ezeket a szép eszméket és célkitűzéseket a t. kormányrendszer köpenyegül használja fel saját önző párturalmának biztosítására. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) 3*