Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-187

252 Az országgyűlés képviselőházának valósítani és vannak megint olyan kérdések és problémák, amelyeket a szabad verseny terére kell bocsátani. A szakértőkkel szemben — hogy visszatérjek még egyszer, ibef ej ezésül, erre — tisztelettel vagyok bátor azt ajánlani, hogy a szakértőnek ki kell adni az utasítást: így akarom, ezt akarom, neked semmi más dolgod nincs, mint ezt megcsinálni! Nekem ne magyarázd, hogy ez nem így van, meg nem úgy van, hogy ez a baj, meg az a «baj, ne hozz nekem száz paragrafust, amelyek miatt nem lehet megcsinálni, hanem hozz egy paragrafust, amely miatt meg lehet csinálni és akkor te vagy a legjobb szakértő, te vagy a legjobb referens.» (Helyeslés báli elöl.) Igen t. Ház! Miután a költségvetést általánosságban nem fogadtam el, konzekvens akarok maradni ehhez^ az álláspontomhoz és ezért — őszinte sajnálatomra — a költségvetésnek ezt a címét sem tudom elfogadni. (Éljenzés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Br. Vay Miklós! Br. Vay Miklós: T. Ház! Az előttem felszólalt Rakovszky Tibor képviselőtársam behatóan foglalkozott a háziipar kérdéseivel és számadatokkal illusztrálta ennek a kérdésnek a helyzetét. Úgyszintén az ő pártjának tegnapi vezérszónoka is különösen irámutatott a kender termelésre, a háziipar és szövési kérdések lehetőségeire. Nem akartam erre a kérdésre rátérni azért, mert olyan kérdésekről, amelyekben gyakorlatilag dolgozom, nem szoktam bővebben beszélni. De most megragadom az alkalmat, hogy Rakovszky Tibor képviselőtársamnak megmondjam, hogy igenis már a tavalyi esztendőben megszerveztem, megcsináltam kerületemben a kenderáztatást és a háziiparnak ezt a formáját, (Rakovszky Tibor: Helyes!) még pedig az inségakeió keretén belül. Községről-községre megcsináltuk a kenderáztatási helyeket és vetőmaggal láttuk el a községeket, hogy ilyen módon segítsünk rajtuk. Azt tartom, hogy nem helyes, ha minden kérdésben a miniszter úrhoz és az államhoz fordulunk, mert hiszen az állam is csak akkor tud segíteni, ha az adófizetők pénzéből segít. Tehát bár elismerem, hogy vannak kérdések, amelyeket csakis az államhatalom útján lehet megoldani, azt tartom, hogy ezeket a kérdéseket elsősorban propaganda útján és társadalmi úton kell megoldáshoz segíteni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Leszek bátor felhívni a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét egy kérdésre és egy felhívást intézni hozzá. Mielőtt azonban ezt tenném, megemlítem azt, hogy a miniszter úr tegnapi beszédében nem tett említést a bennünket r igen érdeklő kéményseprési kérdés megoldásáról. Talán szerénységből tette ezt, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) de meg kell állapítanom, hogy ez a kérdés a falut sokkal nagyobb mértékben érdekli, (Ügy van! a baloldalon.) mint sok kül- és belpolitikai kérdés. A mi pártunk volt az, amely megindította az akciót ennek a kérdésnek a megoldása érdekében és mondhatom, ha minden kérdés ilyen formában volna elintézve, mint ez a kéményseprési kérdés, akkor az országban nem volna baj. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hálás köszönetemet fejezem ki a miniszter úrnak e kérdés megoldásáért. (Kóródi Katona János: Tegnap meg* is köszöntem.) Leszek ^ hátor a kartellkérdésben egy felhívást intézni a miniszter úrhoz. Megállapí187. ülése 1933 május 2U-én, szerdán. torn azt, hogy úgy én, mint képviselőtársaim a parlamentáris formák között nagy, évekre visszamenő küzdelmet fejtünk M a kartellkérdésben. Vagyok bátor megállapítani azt a szomorú tényt, hogy ebben a kérdésben meddő csatározást folytatunk. (Andaházi-Kasnya Béla: Sajnos!) Teljesen hiába küzdünk és bevallom, most már magam is belátom, hogy a kartellkérdésben egy centiméterrel sem mehetünk tovább. (Dinich Ödön: Ez érdekes megállapítás onnan a túloldalról. — Zaj.) Három akadálya van annak, hogy eredményt elérjünk. Hiába mondják, hogy vámpolitikai eszközökkel meg lehet oldani a kartellkérdést. A vámpolitikai ok csak egyik oka annak, hogy a kartellkérdést nem tudjuk megoldani. Ha a kartellek helyzetét nézem, azt látom, hogy a kartellek háromszoros drótakadállyal vannak körülvéve. Az első drótakadály ia vámpolitikai. Ha ezt át is törnénk, abban a pillanatban beleütköznénk a második drótakadályba, a Nemzeti Bank devizapolitikájába, {Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) azonkívül a valutáris helyzetbe, hiszen hiába vannak meg a behozatali engedélyek, (Zaj.) azért még áru nem jöhet be, hiszen a Nemzeti Bankhoz kell fordulnia és valutával kell rendelkeznie annak a kontkurreneiáiDaik, amely az országban az ipari árakat le akarja törni. A harmadik akadály az ipar ^ szervezettsége, a Gyosz. Ez a három akadály r minden látható és láthatatlan eszközzel ellentáll. (Gr. Somssich Antal: Ügy van!) Hiába próbáljuk ollóval elvágni ezeket a drótakadályokat, minden módot és eszközt megtalálnak, hogy más módon visszaverjenek bennünket és, ha már a harmadik vonalban leszünk, villamosáramot eresztenek be ebbe a drótsövénybe. Teljesen menthetetlennek látjuk ma ezt a helyzetet és szomorúan bár, de megállapítom, hogy ezt a kérdést jelenlegi formájában nem lehet megoldani. Azt az eszmét vetem fel, hogy a kartellkérdést azért is meg kell oldani, mert hiszen a mezőgazdasági munkásság is ennek a terhe alatt nyög tulajdonképpen, amint már ezt minduntalan kifejtettem. A megoldás egyedüli módja az volna, ha nemcsak a jelenért, hanem már a multakért is jóvátételt követelnénk a falusi lakosság részére, egy úgynevezett falut^ megsegítő alapot létesítenénk és ennek létesítésére elsősorban a kartelleket és más vállalatokat szorítanánk évekre visszamenőleg, hiszen nem mai kérdés ez, hanem évekre visszamenő kérdés. Tehát egy kartellalapot kell létesíteni. Igenis, ma már nemcsak a mai károkról beszélhetünk, hanem jóvátételt kell követelnünk visszamenőleg. (Andaházi-Kasnya Béla: Ezzel szemben csak lóvátétel történik!) Ezzel . szorosan összefügg a mezőgazdasági munkáskérdés is, hiszen méltóztatnak tudni. — hangsúlyozom is, valahányszor erre alkalmam van — hogy a mezőgazdasági bérek oíyan alacsonyak, hogy azoknak a munkásoknak a megélhetését ez már nem is biztosítja. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Hiszen a mezőgazdasági munkabér egyesegyedül a mezőgazdasági termények árával áll arányban. Hiszen • méltóztatnak talán ezt is kétségbevonni és azt mondani, hogy a birtokososztály a mezőgazdasági munkásokat kizsákmányolja, (Felkiáltások a baloldalon: Dehogy!) de ha ezzel a kérdéssel méltóztatnak foglalkozni és megvizsgálni, hogy azok a munkabérek a termelői árral arányban vannak-e, akkor arra a