Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-187

Az országgyűlés képviselőházának 187. ülése 1933 május 2^-én, szerdán. 251 Igen, t. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy rámutassak arra is, hogy e kérdés törvényes rendezésére is szükség van. Hiszen a háziipar törvényes rendezése már az 1880-as években Amerikában megkezdődött és nagyon jó hatással volt, 1896-han Angliában rendezték törvényileg a háziipar kérdését, majd pedig a körülöttünk levő államokban, Ausztriában, Csehszlovákiában a háború utáni időkben. Igen érdekes kérdés, hogy például Csehszlovákia milyen formában járt el a házi iparral szemben és hogyan nyúlt annak a hóna alá. Nem csak erős államsegélyben részesitiik ott a háziipart, hanem a kereskedelmi és iparkamarák nak,,az ott működő ipar felügyelőknek, azután városi múzeumoknak és iparművészeti társulatoknak a bevonásával államilag támogatott szervezeteket létesítettek, amelyek nemcsak útmutatást adnak a hadiiparral foglalkozóknak, hanem a termelés értékesítésének megszervezésében is óriási módon segítségünkre vannak. Tegnap úgy vettem észre, hogy a mélyen t. miniszter úr olyan gyakorlati kérdést, amellyel az egyes termelési ágak segítségére tud sietni, örömmel és készséggel üdvözöl. Éppen ezért voltunk bátrak mi is innen, az ellenzéki padokról azokat a gyakorlati gondolatokat, amelyeknek már eredményei is mutatkoznak, a magunk részéről üdvözölni.' Mert mi a kormányt minden olyan kérdésben, amelyben okosat, praktikusat, jót, a nép széles rétegeinek megsegítését célzó intézkedéseket tesz, a legteljesebb mértékben támogatjuk. Azt hiszem, hogy a magyar termelésnek a megsegítésre leginkább rászorult ága éppen a háziipar, amelyet a mélyen t. ^miniszter úr — amint tudom is, hogy már előkészületben vannak ezek a munkák — az állam nemcsak erkölcsi erejével, hanem anyagi eszközeivel is támogatni méltóztatik. Igaz, hogy mindig azt a szemrehányást kapjuk egyesek részéről, hogy a független kisgazdapárt bár a költségvetés erősebb tempójú lefaragására törekszik, mégis mindig: ójaibb és újabb kiadási problémákkal jön e!ő. Nekem erre az a válaszom, hogy írni igenis olyan esetekben, amikor elsősorban a népies politika kívánja meg azt hogy a legszélesebb rétegeknek gazdasági, kulturális, erkölcsi, szociális és egészségügyi berendezésekkel siessünk a segítségére, nem tudunk szűkkeblűé k lenni s az ilyen kérdésekben a legmesszebbmenőién' állunk a pénzügyminiszter úr rendelkezésére. Sajnos, az idén nagyon kevés ment ki exportként a háziipari cikkekből, mégis igen érdekes, hogy például a Nemzetközi Vásáron is elég szép forgalmat ért el a háziipar és különösen mint dekoratív iparág nagyban hozzájárult a vásár sikeréhez. Kivittünk példánl Algirba 3264 pengő áru kézimunkát, Luxemburgba cirokseprűben, ez ugyan kisebb tétel, 1260 pengő értékű árut, Németországba hímzett gyérmekruhák mentek ki 3800 pengő értékben, apró kézimiankák 1200 pengő értékben, női kábátok mint előbb említettem, Norvégiába 78.000 pengő értékben. érdeklődve a dolgok iránt azt hallottam hogy itt az exportintézetnél is vian a háziiparnak egy külön szerve, amely direkt a háziipar kérdésével és a háziipari készítmények értékesítésével foglalkozik. Nagyon kérem a mélyen t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ebben a kérdésben iái kiviteli, intézetnek a legmesszebbmenő támogatást méltóztassék megadni, mert ezen a téren, ahogyan én inforKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVr. málva vagyok, igen nagy sikerekre lehet kilátás. Még egyet vagyok bátor ezzel kapcsok»tban a miniszter úr figyelmébe ajánlani. A háziipar kérdése ma négy tárca keretében nyer elintézést: a kereskedelmi tárcánál, azután a földmívelésügyi tárcánál, — különösen iiyen mezőgazdasági cikkek, termények, cirok, azután a himző- és szövőipar szintén a földmivelésügyi tárcánál nyernek elintézést — továbbá művészeti szempontból a kultusztárca illetékes ebben a kérdésben, sőt még az igazságügyi tárca is illetékes ebben a kérdésben a rabok foglalkoztatása révén. Külföldön azonban mindenütt a kereskedelemügyi tárcánál vannak ezek a kérdések. Ez helyes is mert csak így lehet áttekintően, centrálison és szervesen megoldani az egész kérdést. Ha tehát ennek a kérdésnek törvényes rendezésére sor kerül, — mert törvénnyel kell egyszer rendezni ezt a háziipari kérdést is — nagyon kérem a miniszter urat, méltóztassék sarkára állni és ezeket iá kérdéseket mind saját tárcája hatáskörébe átvenni. A miniszter úr tegnapi beszédével kapcsolatban még egy tiszteletteljes megjegyzésem volna. Örömmel kell konstatálnunk és a magunk részéről is megállapítanunk, hogy — úgylátszik — fiatalemberek, fiatal erők veszik körül a miniszter urat, fiatal erők adnak neki tanácsot és ő fiatalos energiával igyekszik ezeket a tanácsokat valóra is váltani. Amikor tegnap a szakértőkkel kapcsolatban hangoztatta azt a már az általános vitában is említett megjegyzését Mussolininak, amely szerint Mussolini azt mondotta volna, hogy a legveszedelmesebb emberek a szakértők, ezt ^ úgy értelmezte és úgy értette, hogy az a szakértő a nem szakértő embert olyanról is meg tudja győzni, amelynek az.ellenkezőjéről^ ő maga meg van győződve. Pláne miniszteriális munkában, ahol az ember nem ér rá minden egyes apró-cseprő munkával foglalkozni, a szakértők kérdésében nagyon nagy óvatossággal kell az embernek eljárnia. Tegnap hallottunk itt a közlekedéssel kapcsolatban egy nagyon okos és életrevaló . dolgot a vasút és autó kombinációjáról. Számos cikket olvastam erről Teleki János gróf tollából és úgy látom, hogy a miniszter úr az ő elgondolása szerint igyekszik megoldani ezt a kérdést is. Nagyon helyesnek találom, hogy ahol a vasútra szükség van, elsősorban a nagyobb relációkban, a vasúté legyen az impérium, ahol össze kell kötni azt a kistermelőt a vasúttal, ott legyen az autó az úr. Ha a vasútnak momentán áldozatokat kell is hoznia, később maga a vasút fog rájönni arra, hogy tulajdonképpen jó üzletet csinált ezzel a kombi nációval, rnert^azok az ágak. amelyek lesorvadásra vannak ítélve, a vasút okos politikájával újra fellendülhetnének. Minden szakértővel kapcsolatban, minden szakértőnél csak egy lehet az irányadó, az, hogy a politikai e]vet, az elérendő célt maga a miniszter tűzze ki. Ne történhessék meg az, hogy az a szakértő, mondjuk, a maga más beállításával és szakértelmével a célt el tudja homályosítani. A miniszter úr tegnap igen helyesen olvan dolgokra, olyan új irányokra mutatott rá, amelyeket mi, fiatal r emberek ebben a pártban is el akarunk érni és amely irányokban igenis akarunk dolgozni. Az üzemi kérdésben is olyan állásponton áll a miniszter úr, amely szerény nézetem szerint helyes, mer-t &?• üzemek kérdésében W vannak ol y an problémák, amelyeket az üzemekben lehet elintézni és meg-