Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-187

Az országgyűlés képviselőházának 187. ülése 1933 május 24.-én, szerdán. során nem látom, hogy ebben a költségvetési évben az állam, illetőleg a kormány részéről messzemenő támogatásra volna kilátás, hiszen összesen 66.210 pengő van előirányozva a költségvetésben erre a célra s ebből is csak 20.000 pengő van beállítva tisztán támogatási célból. Nekem az az érzésem, igen t. Ház, hogy ez a kérdés sem Nagy-Magyarországon nem részesült, sem pedig most nem részééül abban a méltánylásban, amelyet megérdemelne. Mert Nagy-Magyarország idejében is mostoha gyermek volt a háziipar! Nagy-Magyarország tíz esztendő alatt két és félmillió koronát áldozott erre a célra, tehát 200.000 koronánál alig valamivel többet egy esztendőben. Pedig ha megállapítjuk, hogy igaz az, hogy a többi termelési ág: a nagyipar, a kisipar, sőt maga a kereskedelem is amiatt szenved, hogy a mezőgazdaság keresőképessége nagyon " leromlott» akkor éppen ma, amikor így áll a helyzet, hogy a mezőgazdasághoz tartozó embereknek a háziiparba való bevonására az idő és az alkalom itt van, szükséges volna, hogy a kormányzat és az állam részéről még erősebb támogatásban részesüljön a háziipar. S ho.^v ezt megérdemlik ezek az emberek, nemcsak etikai, hanem gazdasági szempontból is, árrá vonatkozólag méltóztasség megengedni, hogy csak néhány adatot említsek fel. A legújabb statisztikai adatok, sajnos, nem állanak; rendelkezésünkre, mert abban a kis zsebkönyvben sincsenek meg, de Csák Viktornak «A háziipari termelés» című könyvébein találunk néhány igen értékes adatot az 1927., 1928. és 1929. évekre. 1926-ban, amikor az iparkamarák hivatalból összeírták ós összeállították a háziipari termelés adatait, megállapították, hogy 1019 községben 82.822 munkás foglalkozik háziiparral. A legtöbb — 40.000 — munkás 539 községben szövés-fonással, 12.900 munkás 257 községben kosárfonással és nemesfűzterméléssel, 11.470 munkás 26 községben hímzéssel, varrással, neceeléssel és horgolással foglalkozott. (Temesváry Imre: Ez nagyon visszaesett!) Lássuk most, hogy ezek a magukra hagyott háziiparosok, különösen az export szempontjából mit produkáltak. Ebben a 3 esztendőben külföldre ment 1927-ben 4,200.000 pengő értékű, 1928-ban már közel hatmillió pengő értékű és 1929-ben több, mint hétmillió pengő értékű háziipari termeivény. Ezzel szemben importáltunk háziipari cikkeket 1927-ben 7,600.000 pengő értékben, 1928-ban 7,200.000 pengő értékben és 1929-ben 7,300.000 pengő értékben, az import tehát körülbelül egy nívón maradt. Legnagyobb értékben, kétmillió pengőnél nagyobb értékben háziiparhoz szükséges nyersanyagokat exportáltunk, szóval ahelyett, hogy itt készítettük volna ki ezeket az anyagokat és mint kész árut vittük volna ki, nyers formában exportáltuk. (Andaházi-Kasnya Béla: Félgyártmányként!) Inkább nyersáruként ment ki. A legérdekesebb az, hogy 1929-ben a legnagyobb értékben, közel 3 millió pengő értékben íháziiparilag készített női és leányfelső ruhákat exportáltunk.^ S ha most megnézzük az idei nemzetközi vásár adatait, itt is azt latnuk, hogy az ilyen háziipari cikkek közül a legnagyobb tétel — azt hiszem. 78.000 pengő értékben s úgy tudom Norvégiába vittük ezt ki — a háziiparilag készített női kabátok. Ezzel szemben 1927-ben kivittünk ebből 1,900.000 peneő értéket, 1928-ban 2400.000 pengő értéket, 1929-ben pedig már 3 millió pengőre ugrott ez fel; úgy látszik, ez volt a legkitűnőbben megszervezve. Ezzel szemben behoztunk ebből — és ez csökkenő tendenciát mutat — 1927-ben 400.000 pengő. 1928-ban 345.000 pengő és 1929ben má:r csak 189.000 pengő értékűt. Igen érdekesen alakultak a. háziiparilag ké«zült seprőáruk kiviteliének adatai. Ebből 1927-ben 328.000 pengő, 1928-ban 323.000 pengő, 1929-ben pedig 565.000 pengő értékű árut vittünk ki; a behozatal pedig mindössze 3—4000 pengő körül forgott ebben a három esztendőben. A himzések kivitele 1927-ben 170.000 pengő, 1928-ban már 412.000 pengő, 1929-ben pedig közel 600.000 pengő értékűt tett ki; a behozatal még mindig óriási volt. mert ez 1927ben 1.462.000 pengőt. 1928-ban 1,138.000 pengőt, de 1929-ben már csak 846.000 pengrőt tett ki, szóval a kivitel fokozásával a belföldi piacot is jobban el tudtuk látni, mert többen fogtak hozzá a háziparnak ehhez az ágához. Igen érdekes a 'háziipari esipkekészítmények exportlehetősége. Amióta Belgiumban és Franciaországban ez az iparág hanyatlóban van. azóta Magyarországon erős haladást mutat. 1928-ban 47.000 pengő, 1929-ben pedig 39.500 pengő értékű árut vittünk ki, a fogyasztás azonban erősen megcsökkent, mert míg ez 1927-ben 1,830 000 pengő volt, addig- 1929-ben 1,447.000 pengőre csökkent le. Az export terén a legnagyobb emelkedés a csipkeszerű függönyszövet exportjánál mutatkozott, amennyiben — roppant érdekes ez^ — n míg 1927-ben mindössze 15000 pengő értékűt vittünk ki, addig 1928-ban már 80.000 pengő értékűt. 1929ben pedig már 156.000 pengő értékűt vittünk ki; a behozatal pedig: körülbelül 300.000 pengő körül forgott. Igen t. Ház! Amint látjuk tehát, a háziipar előfeltételei nálunk Magyarországon bőségesen meg vannak adva. Hogy r azonba? mégis ilyen rendszertelenül folyik nálunk Kinek az iparágnak a munkája, annak két oka van. Az egyik ok a termelés szervezetlenségében, a másik pedig a tőkehiányban rejlik. Akik kint jártak a Nemzetközi Vásáron, emlékeznek rá, hogy ott a magyar udvarban egész uccaisor volt tele ilyen háziipari készítményekkel és magam is láttam, hoay igen nagy érdeklődés mutatkozott a külföldiek körében is e cikkek iránt. Meg kell állapítanom, innen az ellenzéki padokról is, hogy az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr a legnagyobb megértéssel ,sőt áldozatkészséggel karolta fel ezeknek az egyszerű embereknek a munkáját, sőt hálával kell innen megemlékeznem a Nemzetközi Vásár vezetőségéről is, amely mindent elkövetett abban az irányban, hogy a háziipar is kellő megértésben és tá mogatáisban részesüljön. Csak egy egyszerű szubjektív dologra akarok rámutatni annak igazolására, hogy mit io.Jent a háziipar az egyszerű emberek életéhen. Tavaly, amikor az első évben sikerült körülbelül 450 asszonyt és leányt egy ilyen háziinari egyesületbe tömöri tenem, felhoztunk közülük néhánvat a Nemzetközi Vásárra. Ezek a legnagyobb bizalmatlansággal •' jöttek ide, mert nem tudták, hogy milyen fába vágták a fejszéjüket, de amikor látták azt, hogy a Vásár iránt nemcsak a belföldi, hanem a külföldi közönség is érdeklődik és amikor a Vásár végén az erkölcsieken kívül szép anyagi eredményt is értek el, s hazavitték a pénzt májusban. amikor a mezőgazdasággal foglalkozó embereknek, a legkevésbbé van a ládafiában pénzük, örömkönnyek csillogtak a szemükben és hálával gondoltak azokra, akik ezt a kereseti lehetőséget megteremtették, akik módot adtak arra, hogy ők a háziipari cikkeiket itt pénzre tudják átváltani.