Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.
Ülésnapok - 1931-187
Az országgyűlés képviselőházának 187. ülése 1933 május 24-én, szerdán. 249 gyan azelőtt visszafolytak, ennek azonban az az oka, hogy a kisipar nem jutott úgy munkához, mint azelőtt. Az utóbbi időben — ezt örvendetesen kell megállapítani — éppen a miniszter ur kobenjarására a közszállításokban inkább részesültek már a kisiparosok, amit hálával és köszönettel fogadtak is, azonban még mindi« igen kevés a munkájuk, így természetesen nem tudjak olyan gyorsan és flott módon visszafizetni ezeket az összegeket, újabb munkához sem tudnak azonban kezdeni, mert ha lenne is munkájuk, nincsen meg hozzá a tőke, .amivel azt a munkát el tudnák végezni. Ezért lenne fontos, ha a miniszter úr akár a Pénzintézeti Központ, akar pedig közvetlenül a pénzüügyminisztérium utján intézkednék, hogy minél nagyobb összeg álljon még rendelkezésre, amelyet a kisipari hitel útján tudna azután folyósítani. T. Képviselőház! Még a közszállítási szabályzattal szeretnék ezalatt az egy perc alatt foglalkozni. Arra kérem a miniszter urat, hogy minél hfaímarabb juttassa dűlőre a közszállítási szabályzat kérdését. A miniszter úr sokat foglalkozott ezzel a kérdéssel, tudja, hogy mi azt is kértük, hogy ne mindig a legolcsóbb ajánlatot vegyék figyelembe a közszállításoknál, mert láttuk azt aj romboló munkát, amit ez az elv végzett az utóbbi időben, amelynek következtében legtöbbéin} tönkrementek, mert hiszen először nem kalkuláltak helyesen, másodszor meg (kénytelenek is voltak helytelenül kalkulálni azért, mert meg kellett hogy kapjanak yialami munkát, hogy legyen, amiből éljenek és így leszorították az árakat. A hatóságok pedig nem voltak abban a helyzetben, hogy a drágább ajánlatot fogadják el, mert ha megfelebbezték azt a közszállítást, a közszállítási szabályrendelet értelmében megsemmisítették a munkakiadást és újból pályázatot kellett kiírni, vagy pedig >ai legolcsóbb ajánlatot tevőnek kellett odaadni a munkát. Én azt hiszem, hogy ha a közszállítási szabályzatot akként változtatja meg a miniszter úr, hogy ne mindig iaJ legolcsóbb ajánlatot tevő kapja meg a munkát, hanem a legreálisabb ajánlatot tevő, akkor nem lesz meg az a romboló hatás, amelyet eddig láttunk és nem fog annyi emher tönkremenni. Erkölcsileg is lehetetlennek tartom, hogy almikor a hatóság előre látja, hogy azon az áron nem lehet elvégezni a munkát, mégis odaadja és egy erkölcsi testület beleviszi az embereket a romlásba, mert hiszen tudja, hogy semmiképen sem tudják a romlást kikerülni. Én tehát lairra kérem a miniszter urat, hogy minél hamarabb, oldja meg a Iközszálilítási szabályzat kérdését, hogy (itt is dűlőre tudjunk már juttatni egy kérdést, amely a kisiparnak megint hasznára lesz. Ha még van id|őm, szeretnék csak egy-két szóval a deviza- és vámkérdéssel foglalkozni. Méltóztatnak tudni, hogy iaj Nemzeti Bank milyen szigorúan kezeli a devizaellátás kérdését. Amikor külföldről be akar hozni valaki nyersanyagot, a Nemzeti Bank igyekszik ezt megnehezíteni. Helyesnek is tartom ezt, ha olyan nyersanyagról van szó, amelyet itt az országban be lehet szerezni. Ha azonban olyanról van szó. amit nem lehet beszerezni, akkor kissé több szabadságot kérünk a Nemzeti Bank részéről, akkor szeretném, ha több megértést tanúsítanának és nem igyekeznének mindenképen megakadályozni a behozatalt, mert bekövetkezik az a helyzet, hogryha itt nem tudják beszerezni, kimennek külföldre, ott beszerzik a kész gyártmányt és vám nélkül hozzák be az országba. Akkor tehát nemcsak a vámot veszíti el az állam, hanem elveszti azt a munkabért is, amelyet itt az országban fizettek volna meg- azok, akik ezt a dolgot végeztek volna. Csak a kocsigyártó ipar keretében vagyok bátor rámutatni arra, hogy itt bizonlyos bőrök behozatalára feltétlenül szükség van, mert itt az országban nem állítják elő. Nehézségeket okoz először a devizakiutalásnál a Nemzeti Bank, de másodsorban a vámnál és a luxusadónál is baj van. Sokkal többet kell az iparosnak fizetnie, ha beengedik a nyersanyagot és itthon állítja elő, mintha külföldről készen hozza be. A miniszter úr bizonyára fog emlékezni arra, hogy amikor autót hoznak be, az autókarosszériánál bizonyos lóerőszám után 5%-ot kell fizetni, a belföldön pedig lóerőre való tekintet nélkül 10%-ot kell fizetni. Ugyanígy van az orosz lakkbőrnél. A készgyártmány a vámmal együtt sokkal olcsóbb, mintha itthon icsinálják meg. Azt hiszem, nincs semmi szükségünk rá, hogy a külföldet segítsük meg ezzel, hanem az a kötelességünk, hogy amit lehet, itt állítsuk elő az országban és ezzel segítsük az ipart és a kereskedelmet. Én tehát arra kérem a miniszter urat, legyen szíves ennek is utána nézni, ezeket a hiányokat is kipótolni és lehetővé tenni, hogy a kisipar itthon is el tudja vécézni azti, amit elvégezni hivatott. Mivel a miniszter úr iránt bizalommal viseltetem, a költségvetésnek ezt a címét is elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Petrovics György jegyző: Rakovszky Tibor! Rakovszky Tibor: Igen t. Képviselőház! Fábián Béla igen; t. képviselőtársam a szövetkezetekkel kapcsolatban olyan megállapítást tett, amelynek indoka talán érthető, hiszen nemes forrásból fakad őnála: a kisiparosok, a kiskereskedők iránt: érzett szeretetből, maga a megállapítás azonbam szerény véleményem szerint helytelen, mert ha igaz, mint ahogy ifraz, amit ő is megállapított! és én is voltam bátor már több izben itít megállapítani, hogy a bolsevizmussal szemben való védelemnek csak egy hatásos eszköze van, mennél több önálló és független exisztencia létesítése és ha én a mezőgazdaságban telepítéssel, a kisipaiban. a kiskereskedelemben pedig létalapjuk megteremtésével minél több kisexisztenciát akarok létesíteni, akkor ezeknek a ma tőkehiányban szenvedőknek tőkeszükségletét csak úgy tudom fedezni, hogy szövetkezetek útján teremtem meg számukra a tőkét és adom meg nekik azt az erőt, amelyet a nagyüzemek magukban rejtenek. (Fábián Béla: Elárusító szövetkezetekről volt szó!) Nekem tehát az az érzésem, hocryha vannak itt a szövetkezetek vezetése körül hibák, mint ahogy lehetnek és vannak is, és megkell állapítanom, hoffy különösen a vezetés körül és különösen a jövedelemmegoszlás terén lehetnek hibák, azonban maga, a szövetkezeti gondolat, mint polarári gondolat is helytálló és 'igenis a jövőben különösen a mezőgazdaságban és mint majd leszek bátor soeciálisan beszélni róla, ebben az általam érintendő szakmában is nagyon nagy szükség van a szövetkezetekre. Méltóztasség megengedni, hogy ez alatt a 15 perc alatt a magyar háziipar kérdésével foglalkozzam. Ügy az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr, mint pártunk vezére tegnap néhány igen elismerő szóval emlékezett meg a háziiparról, sőt a kereskedelemügyi miniszter úr kilátásba is helyezte, hogy ezt az iparágat a legmesszebbmenő támogatásban óhajtja részesíteni. Sajnos, a költségvetés vizsgálata
