Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-186

Az országgyűlés képviselőházának tendő mulya aa utak romlani kezdtek; egy-két év alatt oíyan állapotba kerültek, amilyenbe nem lett volna szaJbad kerülniök 10—12 év múlva sem. Nagyobb ellenőrzést szeretnék az utak átvételénél és különösen az utak építésénél, hogy azok mindenképpen megfeleljenek a követelményeknek. Utakra a beruházásoknál az idei kereskedelemügyi költségvetésben 13,296.600 pengő van felvéve, amiből állami közutak építésére 9,103.000 pengő szolgál. Mt örömmel állapítom meg azt is, hogy az általam itt a Házban többször felemlített transzkontinentális utat végre bevette a iminiszter úr a megépítésre kerülő utak sorába. Nem akarom a kérdést részletezni, csak leszögezem ismételten azt a tényt, hogy a transzkontinentális útnak igen nagy nemzetközi jelentősége van. Amennyiben a miniszter úr ezt az idén nem valósította volna meg, ki lettünk volna téve annak a veszélynek, hogy ezt az utat Magyarország megkerülésével vagy Ausztrián, vagy Csehországon keresztül vitték volna Kelet felé. Mondom, köszönettel veszem a miniszter úrtól azt, hogy módot talált az út megépítésére s a költségvetésből látóim, hogy ezt 12 félévi részletben fogják fizetni és 1934-ig a kecskeméti részt be is fejezik, csak az a kérésem s azt hiszem, ebben a Házban mindenki pártkülönbség nélkül azt kéri, hogy a szeged— kecskeméti szakaszt is minél előbb építsék fel. Az autóforgalomnak természetesen a jó út a szükséges kelléke s itt felvetődik az a kérdés, miért látunk mi — a kereskedelmi miniszter úrtól kiindulva —" bizonyos autóellenes tendenciát? T. Ház! Én nem akarok a személyi forgalom kérdésével foglalkozni, nem alkarok a Máv, tarifáját illetően összehasonlításokat tenni, pedig ez is nagyon érdekes volna, figyelembevéve a mezőgazdasággal foglalkozók, különösen a budapesti piachoz és a pestkörnyéki piachoz közeleső kistermelők érdekeit. Nagyon jól tudjuk, hogy a kofaautók, amelyek Pestre jártak, milyen teheráruforgalmat bonyolítottak le. Most azonban már senkinek sem szabad árut így Pestre hozni. Ezek annakidején, hajnalok hajnalán, elmentek a pestkörnyéki falvakba, a háznál felvették az árut s egy-két mázsa áruval megrakodva felültek az autóra, az árut behozták Pestre, eladták és délután már otthon is voltak. A statisztikából azt látjuk, hogy a Máv.-nalk — beleszámítva a Máv.-ra eső nyugdíjterhet — körülbelül évente 61,818.000 pengő előirányzott deficitje van. Nem tudom megérteni, miért nem engedik felvenni az autóforgalmat, amely 1929ben csupán csak üzemanyagadó, ibenzinadó címén az államnak 8,529.000 pengőt jövedelmezett, 1930—31-ben 8,106.000 pengőt és 1931—32ben pedig 8,047.433 pengőt. Ez az, összeg, amelyet • csak a benzinadó után fizettek az autótulajdonosok, teljesen fedezi az állami közutak beruházását, amely az idén 9,503.000 pengőt tesz ki, nem is beszélve arról, hogy az autóból, amelyet modern közlekedési eszköznek kell tekinteni, azokból a terhekből, behozatali vámokból, amelyeket a magánkoesitulajdönosok fizettek, az államnak egy évre 20—30 millió tiszta bevétele volt. Ha a modem élettel lépést akarunk tartani, akkor nem szabad elzárkózni attól, hogy határt szabjunk a Máv.-nak, amelynek adminisztrációs vezetésével szemben tisztelettel viseltetem és nagyon jól tudom, hogy sok olyan terhet kell fizetnie, amely nem őit illeti, de meg kell állapítanom, hogy a múltban ott is tör186. ülése 1933 május 23-án, kedden. 233 téntek vezetési hibák. Csak arra utalok, hogy a B-listát azért csinálták, ibogy egy. csomó embert nyugdíjazzanak, akik nagyon is munkaképes emberek voltak s helyükbe unokaöcscsök és rokonok kerültek és ennek következménye az, hogy ma a Máv. nagy tehertételét jelenti az államnak. A miniszter úr figyelmébe ajánlom, hogy a horribilis arányú tarifatételeket a rossz gazdasági viszonyok mellett már senki nem tudja fizetni. A filléres gyorsvonatok intézményét nagyon helyénvalónak és okos dolognak találom és itt nemcsak gondolni kell a tarifareformra, hanem azt már ma, sőt már tegnap meg kellett volna csinálni. A rezsi megvan, a szerelvények szaladnak, a személyzetet fizetni kell, mert szolgál és valósággal fájó szívvel látjuk, hogy a vonatok legtöbbjében alig van két-három utas, meg a kalauz; az utasok legnagyobbrésze szabadjegyes. Az államnak nem lehet érdeke az, hogy üres vonatokat szaladgáltassunk az országban ide-oda. A tavalyi költségvetési vita során azt az állaspontot fejtettem ki, hogy a tarifát le kell szállítania a Máv.-nak, s nem emelni kell, hanem könnyítéseket kell adni. Itt hangsúlyoznám kell Smitsohn amerikai vasútigazgatónak mondását, aki, amikor az autó kezdetit versenyt támasztani a vasutaknak, és ajánlották neki, hogy törje le az autókatö a vasutak vezetésével, azt mondotta: Nem az autókat fogom letörni, hanem a vasutat fogom olcsóbbá, jóvá és gyorssá tenni. (Illáin Ferenc: Kitűnő vasútigazgató volt!) Tisztelettel ajánlom a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmébe ezt a hármas mondást, hogy a vasút jó legyen, gyors legyem és olcsó legyem Ha ilyen lesz. a közönség szívesen fog vonatra ülni. Méltóztatik tudni, hogy ma már «részvénytársasági» alapon autókkal jönnek Zalaegerszegről, Szegedről, Debreceniből Budapestre, mert olcsóbb, kényelmesebb. Budapestén megvan az előnye az ilyen ^vállalati autónak, hogy utasát szállítja, a fővárosban egyik helyről a másikra és este kényelmesen visszamegy. Nem lehet azt kívánni a közönségtől, hogy saját kényelme ellen nyilatkozzék, és saját kényelmét áldozza fel csak azént, mert a Máv.-ot védeni kell és mert magas a tarifája. r ' Már a múlt ülésen mondtam, de még egyszer felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy a teheráni fuvarozás kérdéséti most egyszer már kardinálisán meg kell oldani. Ne tessék az illetékes osztálynak megengedni, hogy ellenséget lásson a {teherautókban. Tes sék egyszer délben kinézni az Országházából, méltóztatik látni két kivénhedt teherautó-pótkocsit, két gebe van elébe fogva. Az egyik Zalaegerszegről, a másik Debrecenből iötit. Visszamentünk ezzel a politikával a dilizsánsz és a' váltott lovak korára. Beszéltem ezekkel a vállalkozókkal Olcsóbb ezeknek a fuvarosoknak, hogy váltott lovakkal jöjjenek fel Budapestre, mint a vonat. Amellett 45 métermázsát rakniak

1 fel a kocsira. Azt hiszem, a miniszter úrnak, sem ez az érdeke és az elgondolása, de tessék ezt a tarifareformot sürgősen megcsinálni. Különösen a mezőgazdasági termények fuvardíja olyan maeras, és az ára olyan oícsÓ! hogy amikor felhozzák azt a termény'tl azt a primőrt ide Budapestre, ha közben leesik az ára, még a vasúti költséget sem tudja megkapni az áruért, amellett a

1 termelési köl^ég tiszta ráfizptés. Lehetne mée itt beszélni a negyedik fontos közlekedési eszközről, p, repülőgépről. Itt csak az a tiszteletteljes megjegyzésem, hogy nagyon 33*