Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.
Ülésnapok - 1931-186
234 Az országgyűlés képviselőházának keveset áldozunk a polgári repülésre. Ez mindenképpen csak 6,429.000 pengőt tesz ki. Mélyen t. miniszter úr, a repülőgépé a jövő. Tessék megadni a nyilvános repülésnek a leibetőséget, hogy alkalma legyen fejlődni és hozzáidomuljon a mindennapi eletüez. Ki kellene jelenteni, hogy a mostani repülőtér, amely kint van Mátyási öld ön, nem felel meg a modern követelményeknek. (Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: Úgy van! Igaza van!) Tessék behozni Csepel-szigetre a repülőteret, a száget erre van teremtve. Bármely úton-módon, azt hiszem, a kereskedelemügyi miniszter úr fog találni megoldást erre az indítványomra, amely hasznosság szempontjából is megfontolásra érdemes, bogy ez a repülőtér ide kerüljön. (Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter: Volt már SEÓ erről, sőt a bekötőútról is!i) Talán sikerül rá pénzt találni, vagy legalább arra nyújtsanak lehetőséget, hogy a repülőtér közelebb kerüljön Budanesthez. T. Képviselőház! Ezek voltak azok, amiket a kereskedelmi tárca költségvetéséhez ebben a késői órában elmondandó röviden voltaim. ^Halljuk! Halljuk! a üzélsőbaloldalon.) Tisztán és kizárólag annál az oknál fogva» hogy a költségvetésben nem látom lefektetve azokat az elveket és elgondolásokat* amelyeket a magam és pártom szempontjából keresek s a kormány iránti bizalmatlanságomnál fogva a kereskedelemügyi tárca költségvetését sem fogadhatom el. Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Gáspárdy Elemér! Gáspárdy Elemér: T. Képviselőházi Az előttem szólott képviselő úr ímeglelietősen tárgyilagos bírálatot mondott a magyar közle : kedésügyrőll valamifnt a kereskedelemügyi minisztériumnak működéséről, azonban^ bár dicsérettel emlékezett meg a közlekedésügynek vezetőséfférői, mégsem fogadta el a költségvetést. Természetes dolog ez, mert hiszen ellenzéki mivoltátnál fogva rosszalnia kell minden olyan intézkedést, amely a kormánytól származik. A magam részéről őszinte örömömnek kell kifejezést adnom, hogy a kereskedelmi tárca költségvetésében bárha csak a legutóbbi felszólalók, de mégis foglalkoztak közlekedési kérdésekkel, foglalkoztak ezzel az igen fontos kérdéssel, amely egész közgazdasági életünkre nézve döntő befolyással bír, mert hiszen a közlekedési kérdésekkel kapcsolatban áll az egész magyar gazdasági élet. T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy e késő éjjeli órákban ebben a nyugodt atmoszférában némiképpen én is foglalkozzam ezzel a kérdéssel. Mint az előbb mondottam, a közlekedésügy fontossága gazdasági életünkben nyilvánul meg. Nyilvánvaló tebát, hogy éppen az ügy fontosságánál fogva a közlekedési ügyek egy egységes vezetés alá kerüljenek. Előttem szólott igen t. képviselőtársam is kijelentette érdekes fejtegetésében, hogy bizonyos fokig káosz uralkodik a magyar közlekedésügy terén. A különböző vállalatok egymással versenyezve akarják egymástól a forgalmat elhódítani és így támad az az ádáz verseny, amely egyrészről a vasút, másrészről a folyami hajózás és az automobilizmus között minden egyes vállalatnak hátrányára észrevehető. Most már az a kérdés, milyen taódon küszöbölhetnénk ki a magyar közlekedési ügyekből ezeket a visszás állapotokat s miképpen tudnók a magyar királyi államvasutakat arra a nívóra, amelyem eddig voltak, felemelni és 186. ülése 1933 május 23-án, kedden. főleg miképpen tudnánk a közlekedés ügyében bizonyos egységes vezetésre, elgondolásra' és egységes irányításra szerttenni. Jól tudom, bogy a mélyen t. kormány foglalkozik azzal a gondolattal, hogy ezeket az ügyeket egy közös .minisztériumban egységes irányítás alá helyezze. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy akármilyen (módon történik is ennek a problémának a megoldása, akár úgy, hogy egy közlekedési minisztérium állíttatik fel, vagy pedig a kereskedelmi minisztérium kebelében egységes irányítás és vezetés alá helyeztetnek az összes közlekedési eszközök, — értem a vasutat, az automobilizmust, a repülőgépet és a közutak építését, valamint a köizutak rendészetet, mert ez is igen fontos kérdés — egyre súlyosabb probléma marad költségvetésünkben az államvasutak deficitjének eltüntése. amely elől pedig nincs kitérés, mert bár az államvasutak nein egy jövedelmező, nem egy üzletszerző intézmény, hanem: a nemzet gazdaságának ütőereje, mégsem kívánhatjuk, hogy az állam és az állampolgárok ilyen horribilis összegeket fizessenek rá az államvasutakra. Leszek bátor felsorolni azokat az elgondolásaimtat, amelyek ennek a deficitnek eltüntetésére vagy lecsökkentéséne a legalkalmasabbak volnának. Amikor ezt teszem, elsősorban meg kívánom jelölni azokat az okokat, amelyek az állam vasútiak jövedelmezőségét lerontották. A Máv. nemihogy prosperitással dolgozna, mint békeidőben, hanem mindig állandóan emelkedő deficittel. Mi okozta a Máv.-nak ezt ia nagyfokú leromlását* Természetesen, mint minden bajukat, a trianoni békediktátum okozta, amely az ország vasúti hálózatát, ezt a gróf Szédhenyi István és Kovács főmérnök által elgondolt, nagyszerű központosított hálózatot megcsonkította és 1 — ahogy ezt egy vasúti szakértő kijelentette — olyanná tette, mint egy csonkult kezet, amelyről az ujjakat levagdalták. Ez magában véve is megzavfarta az egész magyar vasúti hálózatot, megzavarta közlekedési politikánkat és arra szolgáltatott okot, hogy nagymérvű befektetéseket eszközöljünk ennek a központosított hálózatnak valamilyen miódon való helyrehozatalára és a határállomások létesítésére. A második ok pedig természetesen a gazdasági helyzet, tamely azt eredményezte, hogy a vasút éltető lelkét, a forgalmat a vasúttól elvonta. Ez a két körülmény még egymagában azonban nemi volt elégséges arra 1 , íhogy a Máv. deficitessé váljék. Nézetem szerint erre még más okok is befolyással voltak. Ezeket az okokat legyen szabad az idő előrehaladott voltára való tekintettel 'a legrövideibben felsorolni. Elsősorban utalok arra, >— persze ezt is a trianoni békediktátum hozta létre — hogy a Máv. igazgatósága túldimenzionálttá vált, hiszen uf^anazzal az igazgatósággal dolgozunk, mint békeidőben, holott a magyar vasúthálózat nagyban és egészben a felére csökkent. A trianoni szerződés okozta a felszaporodott nyugdíjterheket is, amelyek miatt természetesen a Máv. nem válhat olyan üzletileg is kifizetődő intézménnyé, mint amilyennek lennie kellene. Nagymértéken nehezítik a Máv. helyzetét a sokszor — kimondom egészen nyiltan — indokolatlanul adott szállítási kedvezmények. Nehezíti a Máv. helyzetét a tranzitóforgalom lecsökkenése — hiszen ez is meglehetős forgalmat adott a Máv-nak. Nem
