Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.
Ülésnapok - 1931-186
232 Az országgyűlés képviselőházának fiatalság elhelyezésével kapcsolatban értette ezt. Hova fog vezetni a kérdésnek olyatén megoldása, amire a miniszter úr célzott! Oda fog vezetni, hogy bizonyos gyárakat és elsősorban — ahogyan a szavak között olvasni lehet —^ a textilszakmát rá fogja kényszeríteni arra, hogy 20—30, talán 100—200 — a szám nem fontos — jelenleg- állásnélküli diplomás embert elhelyezzenek, talán 500-at is. (Farkas István: Hat pengő heti fizetésért!) Most nem beszélek a fizetésről. Felteszem, hogy el fogják helyezni őket és azok a fiatalemberek valami úton-módon á'llást kapnak. A miniszter úr által beígért programmnak ez a része el lenne intézve. De jön majd a «követel» oldal. Ha a kereskedelemügyi miniszter úr ad personam, vagy a kereskedelemügyi minisztérium majd éppen ezeknek a vállalatoknak gazdasági, üzleti érdekei ellen valamit csinálni akar, akár a tarifával, akár az ipari védvámokkal kapcsolatban, ezek majd mindig ott fognak állani és azt mondják: kérem, én akceptáltam a miniszter úr kívánságát a diplomás fiatalság elhelyezése tárgyában; ha nem kapom meg! ezeket a kedvezményeket, kénytelen leszek a 300, vagy 500 embert elbocsátani. (Ügy van! — Zaj balfelől.) T. Képviselőház! Ez csak olyan látszatsegítés a nyomorult magyar diplomás ifjúságon. Tessék egészséges vámtarifát alkotni! Ne teremtsenek itt családi hitbizományokat, (Ügy van! Úgy van! balfelől-) ne tessék olyan védvámokat hozni az országba, hogy a külföldi iparcikkek versenyképtelenek legyenek éppen a magas védvámok miatt. Tessék egészséges vámpolitikát folytatni és olyan védvámqkat behozni, hogy ennek a mesterségesen kifejlesztett és túldimenzionált iparnak konkurrensei tudjanak lenni. Abban a pillanatban, amikor ez az állapot bekövetkezik, a munkásságot jobban fogják fizetni és jobban is kell fizetniök és a diplomás fiatalság is meg fogja tudni találni az elhelyezkedését. Ezek az iparvállalatok rá lesznek kényszerítve arra, hogy becsületesen, tisztességesebben fizessék őket s állást adjanak nekik, de nem abban a formában, ahogy a miniszter úr elgondolta, hogy majd rá fogják őket erre kényszeríteni. Ez állandó Damokles-kardja lesz, amely a kartelleknek és iparvállalatoknak amúgy is nagy hatalmát még növelni fogja. (Esztergályos János: A fí textilkartell megbuktatja a minisztert, ha erőszakoskodik!) Láttunk már hasonlókat a múltban a kartellek történetében. Az állami üzemek kérdésével Eckhardt t. képviselőtársam bővebben foglalkozott. Amit ő az állami vasgyárakkal kapcsolatban mondott, az száz százalékig helytálló és teljes mértékben úgy van. Magam e kérdéshez nem akarok hozzászólni, nem akarom ezt boncolgatni. Nem akarok rátérni a posta működésére sem, csupán csak leszögezni kívánom, hogy a m. kir. posta az egész országban, sőt az egész világon közbecsülést szerez a magyar névnek, (Ügy van! a jobboldalon.) Itt esetleg kisebb nüanszbeli eltérések és hibák mutatkoznak, különösen a telefondíjak terén. (Esztergályos János: A telefonbeszélgetések kihallgatása terén!) Kifogásolnom kell főként azt, hogy a községek, ha a velük összeépített szomszéd községgel beszélgetnek, ezért interurbándíjat fizetnek. (Ügy van! balfelől.) A miniszter úrnak errevonatkozó válaszát örömmel vettem és^ várom azt is, hogy a Balaton vidékén és másutt kedvezményes beszélgetési tarifát léptessenek életbe. A közlekedés kérdésében a szállítási tevé186. ülése 1933 május 23-án, kedden. kenység, — mint előttem szólott t. képviselőtársam mondotta — irányt szab a közlekedésügyi (politikánknak. Nagyon csodálkozom azon 1 * ban, hogy elkerülte a figyelmét, hogy erre vonatkozólag vannak statisztikák, amelyek alapján egészen világosan meg lehet állapítani, hogy mi az a forgalom áruban és személyben, amelyet ma vasúton, hajón, autón és szekérenlebonyolítanak a gazdasági életben. Nagy tételt tesz ki a kézi erővel, vagy háton, szóval testi erővel végzett szállítás, amely — mint jól tudjuk — vidéken, sőt Pesten is, tetemes kvantumot képvisel. Az 1928/29. évi statisztikát véve alapul, vasúton 40 millió tonnát szállítottak, vagyis az összes szállítmányoknak 34'5%-át, hajón 34,336.000 tonnát, teherautón 1,891.000 tonnát, szekéren pedig 74,300.000 tonnát. (Görgey István előadó: Milyen adatok ezek?) A minisztérium kiadásában megjelent pontos statisztikai adatok. Ez az összeállítás világosan mutatja, hogy az összesen szállított áruk 54% -át teszi ki a szekéren szállított áru, a vasút 34%-kai, a teherautó 1*7%kai szerepei, ../ ; Azért voltam bátor ezt a statisztikát felemlíteni, mert az utóbbi évtizedben sajnálattal kell megállapítanom, hogy bizonyos autóellenes tendencia mutatkozik közlekedési politikánkban. Ennek magyarázatát lelhettük elsősorban bizonyos fokig abban, hogy a múltban nem voltak megfelelő útjaink kiépítve. Ez az oka annak, hogy az autó Magyarországon nem. terjedhetett el és luxus számba ment, nem pedig úgy, mint más államokban, hol közszükségletet jelent. Magyarországon állami út van 4362 kilométer, törvényhatósági és vicinális út 2.781 kir. lométer. Az állami utaknál, kivéve a topekautakat és a fontosabb főútvonalakat, meg kell állapítanom, sajnos, utaink meglehetősen silány és rossz állapotban vannak. Ennek okát nem akarom részletezni, nem akarom nagyon kutatni, csak leszögezem, hogy a megyék és a törvényhatóságok mindenkor nagyobb gondot fordítottak arra, hogy útjaik jó állapotban legyenek, mint az állam. Ha az ember járkál az országban, ha tényleg jó utat lát, akkor az majdnem mindig biznoyosan törvénvhatósági út. Az útfenntartással kapcsolatban. sajnálattal állapítom meg, hogy az idén 235.000 pengővel kevesebbet vettek fel és így az idei esztendőben csak 1,772.000 pengőt fordítunk erre a célra. Ezzel kapcsolatban felvetődik a r kérdés, hogy új utak építésénél makadámot építsünk-e,; vagy topekát? Az errevonatkozó számítások pontos műegyetemi adatok alapján készültek. Egy négyzetméter topeka ára 12*25, pengő, a Magyar Útépítési Részvénytársaság, a vállal-: kozó három évig ingyen tartja karban és a, következő tíz esztendőben a karbantartásért í egy évre négyzetméterenként 18 fillért kér. A topeka 13 évre számítva, az államnak belekerül 14-05 pengőbe. Ezzel szemben a makadámút megépítése, karbantartása, javítása és mert az útkaparók is sűrűbben kellenek, 17*35 pengőbe kerül az államnak; 13 évet számítva egy évben ennyibe kerül. Amint külföldön látjuk, a makadámút már túlhaladott álláspont, amennyiben külföldön nem makadámot, hanem topekát építenek. Hazánkban is történtek bizonyos ta; pogatódzások, úgyhogy ezen a téren a keres-, kedelemügyi minisztériumot nem terheli felelősség vagy mulasztás, de bizony, nagyon sok-, szór átvettek olyan utat, amely nem felelt meg J száz százalékig a követelményeknek, amelyek a szerződésben kikötve voltak és egy-két eszj
