Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-186

Az országgyűlés képviselőházának 186. ülése 1938 május 23-án, kedden. 229 szerint, nem volt objektív. Nem volt objektív akkor, amikor nem hallott meg csodálatosképpen egy csomó olyan dolgot, amelyet a kereskedelemügyi miniszter úr kifejezetten megmondott. (Zsindely Ferenc: Nem volt tájékozva!) Nem tudom, hogy tájékozatlanság, vagy más volt ennek az oka, de nem lehet vitába szállni valakivel, aki elmondott dolgokat, amelyek esetleg neki nem konveniálnak, nem akar meghallani. Különben is az idő előrehaladottságára való tekintettel méltóztassanak megengedni, hogy az általam fejtegetni szándékolt problémákkal foglalkozzam, így elsősorban szeretnék foglalkozni a közlekedés és különösen a Máv. kérdéseivel, utóvégre is költségvetésünkben a Máv.-nak olyan deficitje szerepel, amely indokolttá teszi, hogy ezzel a kérdéssel egy kicsit behatóbban foglalkozzunk. Amikor újságcikkekben azt láttam, illetőleg azt a hírt hallottam, hogy a kormánynak az a szándéka, hogy egy közlekedésügyi minisztériumot állítson fel, ezt nagy megdöbbenéssel fogadtam azért, miért ez a közlekedésnek azt az öncélúságát, amely ma is megvan, nézetem szerint, még jobban fokozta és emelte volna. A közlekedés önoélúságáról egy tudományos könyvben azt olvastam, hogy a Máv. monopolisztikus helyzete vasutas körökben, sőt közlekedésügyeink intézőinél is, a vasúti öncélúság gondolatát tette uralkodóvá- Ez így is van, és ezt talán a legjobban egész kis esetekkel lehet illusztrálni. Egy kis és kedves esetet akarok erre vonatkozólag elmondani. Budapest közelében van egy gyönyörű szép fürdőhely, Klotildligetnek hívják. Este 8 óra 15 perckor oda akar menni egy autó. A sorompó közvetlenül a fürdőhely előtt le van zárva. A nagy tülkölésre odajön egy arra sétáló és azt mondja: Ne tessék tülkölni, mert a sorompót csak reggel hatkor nyitják ki. Hogy-hogy? Hja, itt éjszaka vonat nincs. Ilyenkor aztán meg kell kerülni ezt a községet — magyarázta — és akkor 12 kilométer kerülővel el lehet érkezni a fürdőbe. A Máv.-nak teljesen mindegy, hogy ott egy fürdőtelep van, oda emberek akarnak menni, a sorompó a főcél, azt le kell engedni és akkor meghalhat ott az élet. Ezenkívül itt van az országos vásárok kérdése. Tudjuk nagyon jól, hogy egy helyen rendesen négy vásár van egy évben; ezek közül három mindig gyenge szokott lenni, s a negyedik azután erős vásár. Méltóztassék megfigyelni, hogy a Máv. tekintet nélkül arra, hogy az egyik vásár erős, a másik gyenge, mindig egyforma számú vagont fog odadirigalni s bár akisvásároknál csak két vágón kell, ő azért négyet dirigál oda, s bár a nagynál tíz kellene, ő azért mégis csak négyet küld oda. Lehetetlenségnek tartom ezt az öncélúságot; ezen valahogyan tényleg segíteni kell. Ehhez járultak azonban most még az egyoldalú vasútvédelmi intézkedések, amelyek nem értek célt. Meg kell állapítanom, hogy az automobilok ellen kiadott rendeletek tömege nem segített a Máv.-on semmit, az eltelt évek alatt azonban tönkretették a magyar közgazdaság, a honvédelem és a magyar haladás egyik igen fontos tényezőjét, az autót. (Szilágyi Lajos: Ezt rég megmondottam!) Ezt egyik beszédében éppen Szilágyi képviselőtársam említette meg itt a HázbanEhhez járul jmég a Máv.-nak egészen érdekes kettős adminisztrációja: van egy vasúti osztály a minisztériumiban s van azután egy külön Máv.-igazgatóság. Hogy szükség van-e ' mindkettőre, azt igazán nem tudom megállapítani; azt hiszem azonban, hogy mindkettőre igazán nem volna szükség. Igaza van annak a közlekedési írónak, aki a következőkép állította össze — méltóztassanak megengedni, hogy szórói-szóra idézzek —- a közlekedésügy követelményeit (olvassa): «A közlekedésügy sok tényezőből tevődik össze. Bár mindannyi önálló külön probléima, működésüket mégis össizrhangba kell hozni és az, ország mezőgazdaságának, iparának, kereskedelmének, bel- és külpolitikai céljainak szolgálatába kell állítani egységes terv és elgondolás alapján. Ez az egységes terv és elgondolás a közlekedéspolitika; érmek érezte mostanáig teljes hiányát a magyar közgazdaság. Egységes vezetés nélkül Öncélúvá fejlődött a közlekedés minden faktora, mezőgazdaságunk, iparunk, kül- és belkereskedelmünk mérhetetlen kárára.» Örömmel fogadtam ezért a kormánynak azt az elhatározását, amelynek a miniszterelnök úr, iha jól emlékszem, az Omke. gyűlésén adott hangot, hogy nem közlekedésii minisztériumot, hanem értékesítési minisztériumot kíván alkotni, Az értékesítési minisztériumban a közlekedés csak egy osztály volna — egy osztály, amely az, értékesítés szolgálatában áll. Sok szó esett itt a vasú1r~kommereializálásáról és arról, hogy üzleti vállalkozást kell csinálni a vasútból. Ebben a tekintetben nem tudok együtt haladni azokkal, akik ezt követelik. Megengedem ugyanis azt, hogy jó időkben lehet arra nézni, hogy ez is üzletileg vezetett és jövedelmező vállalat legyen, de ilyen időkben, amikor a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem pang, nézetem szerint kettősen kell ott állania a vasútnak ezeknek szoigálatáhatt; még akkor is, ha ez; bizonyos ráfizetéssel jár. Nem fogom hibáztatni azt, hogy a vasút ráfizetéssel dolgozik, ha a mezőgazdaságot úgy szolgálija ki, ahogy azt ki kell szolgálnia és nem úgy, ahogyan az ma ki van szolgálva. A közlekedésnek nézetem szerint hármas feladata van: először a termeivények szállítása, — ideszámítom természetesen a tranzitóárukat is, — másodszor az, utasszállítás, — idetartozik az idegenforgalom is, — s harmadszor a hadászati célok. Amikor egy közlekedési problémát akarok megoldani, elsősorban is tökéletes statisztikára van szükségem. Tudnom kell, hogy milyen tömeget, árut, vagy embert milyen helyről, honnan, hova kell szállítano'm és csak ha ennek a statisztikának teljes birtokában vagyok, csinálhatom ehhez a közlekedési tervet. •. Egészen csodálatos módon nálunk ez a tömegmozgási statisztika nincs is meg. Hogyan tudjak jó közlekedést szolgáltatni, ha nem tudom pontosan a legutóbbi évek adatai alapján, hogy az év folyamán honnan hova kell mit és mennyit szállítani. Ha most megvolna egyilyen tervezet, hogy mit, honnan, hova kell szállítanom, akkor megint meg kell gondolnom, hogy mivel szállítsam. Hiszen a szállításnak tulajdonképpen öt eszköze van: a vasút, a repülőgép, az autó. a hajó és végül az utak. Az utakat itt külön kell megemlítenem, mert sajnos, vannak még elég nagy községek, — nem. is egy ebben az országban, hanem számtalan — amelyeknek egyáltalában nincs köves útjuk, tehát a gazda nem tudja^ terményeit akkor elszállítani, amikor annak ára van, hanem amikor az "Úristen mégengedi, amikor olyan állapotban van az a nem is út, hanem az a csapás, hogy azon el lehet^menni. (Esztergályos János: Ez is az önök bűne!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! .;