Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-186

230 Az országgyűlés képviselőházának Scheuer Róbert: Éppen ma méltóztattak hallani a miniszter úr szájából, hogy ezen a téren mi történt. De hiába, az urak azt, ami jó, nem akarják hallani, hanem amikor mi is kritizálunk valamit, vagy ha az ember felemlíti, hogy mi az, ami ínég megteendő és amit még lehet tenni, mindjárt a bűnnel jönnek. (Ulain Ferenc: A dicsőség mellett vállalni kell a töviskoszorút is!) Mi mind hajlandók vagyunk vállalni az obligót és felelősséget azért, amit ez a kormány tesz, ezt szívesen és büszkén vállaljuk. (Kabók Lajos: Lillafüredre is csináltak egy utat, amelyet háromszor újra kellett építeni!) £lnÖk: Kabók Lajos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Ne tessék párbeszédeket folytatni. Scheuer Róbert: Majd meghallgatom, amit a képviselő úr felszólalásában erről a kérdésről valószínűleg mondani fog. (Kabók Lajos: Ha rám kerül a sor!) Az egységesen irányított közlekedésnek az a célja, hogy megállapítsa, hol, melyik faktorát kell ennek a közlekedésnek igénybe venni. Hogy milyen kevéssé van ma különösen a mezőgazdaság kiszolgálva, erre vonatkozóan méltóztassék tekintetbe venni, hogy különösebben foglalkoztunk-e az elmúlt években, nem mi, hanem a Máv. a gyümölosszállítás problémájával?^ Van-e itt minden téren megfelelő gondoskodás? Van például egy község, amelynek főtermelvénye — mindig ezt a szót használom, mert ez egyformán vonatkozik az ipari és mezőgazdasági termeivényre — a málna. A málna olyan cikk, amint egészen helyesen mondotta Eckhardt Tibor képviselő úr, amelyet nem lehet kocsira rakni, azután a vasúthoz szállítani, ott vagonba berakni és Pesten a vagonból kocsira rakni, mert mire a piacra, a fogyasztóhoz, a vásárra kerül, már nem málna, hanem valami málnaié vagy magyarul lekvár. Itt feladata van a közlekedésnek. Itt tessék beállítani az autót a közlekedés szolgálatába és tessék abból a faluból azt a málnát — mert éppen ennél a példánál tartunk — közvetlenül a piacna vinni. Mi lesz ennek az eredménye? Az, hogy a fogyasztó jobbat, de a termelő többet kap az árujáért. így képzelem én a mezőgazdaság helyes kiszolgálását. Ami a tarifákat illeti, örömmel hallottam a miniszter úr idevonatkozó kijelentéseit. Itt csak arra vagyok bátor figyelmeztetni, hogy nem hiszem, hogy a lineáris tarifacsökkentéssel segítve volna a dolgon ; hiszen nálunk, sajnos, különösen a mezőgazdaság terén a cikkek ára borzasztóan esett. Amikor tehát vasúti szállítási tarifáról van szó, annak a tarifának némiképpen igazodnia kell a szállítandó cikkeknek árához. A vasút ma minden egyes darab szállításáért valóságos élet-halálharcot vív. Külföldön már a legkülönbözőbb módszereket látjuk ennek a harcnak a kiküszöbölésére, illetőleg a vasúti deficitnek a csökkentésére. Nem mondom azt, hogy vakon kövessük az egyik vagy a másik rendszert. Utalok itt Mathieu szenátor rendszerére vagy Németországra, ahol inkább az állami autómonopólinm felé haladnak. De először is vizsgáljuk meg viszonyainkat. Különben is utalok az egészen kiváló magyar közlekedési írókra, akik igen érdekes könyvekben fejtegették ezeket a kérdéseket, mint Teleki János, Héder László és a többiek. Valamilyen rendszer mellett döntsünk mi is. Örömmel hallottam a miniszter úr mai 'bejelentését, amely azt hiszem, véget fog vetni a mai helyzetnek és akkor a közlekedés 186. ülése 1933 május 23-án, kedden. az egész ország közgazdaságának szolgálatában fog állani. Méltóztassék megengedni, hogy áttérjek egy másik témára. Nevezetesen látjuk azt, hogy Európaszerte gazdasági szükségintézkedéseket tesznek folyamatba. Ma már igen érdekes vita volt itt a terv- vagy tervszerű gazdálkodásról, a kereskedelem és ipar szabadságáról és azokról az esetekről, amikor rendkívüli körülmények folytán mégis csak be kell avatkozni, ha átmenetilleg is. Ausztria nemrégen egyszerűen megtiltotta az üzletnyitást a túlzsiífolt iparágakban. Ha megnézzük, hogy nálunk az iparban és kereskedelemben mi a helyzet, azt látjuk, hogy az iparban divatban vannak az úgynevezett gründolások. Bocsánatot kérek a kifejezésért, de ezt szaknyelven így hívják, (Dinnyés Lajos: Jó magyar (kifejezés!) mert ezek nem komoly alapítások. (Dinnyés Lajos: Luft-üzletek!) Alapításokkal fenyegetnek azért, hogy az érdekeltség odamenjen és azt mondja: kérem, már annyian vagyunk, hogy mi sem tudunk megellni, tessék ennyi ragy ennyi és hagyják abba azt az alapítást. Ezt rendkívül károsnak: tartom és nézetem szerint időszerű volna ezt megtiltani, úgy mint Németország, Olaszország és most Ausztria is megcsinálta. A másik pedig, amit a városokban és különösen Budapesten lehet megfigyelni, az, hogyha valahol egy üzletet nyitnak és véletlenül valamennyire megy az az üzlet, akkor hat héten belül jobbra-balra, szemiben, a környéként öt-hat hasonló üzletet nyitnak és ezek azután mind együtt mennek tönkre. Ez azt jelenti, hogy adósok maradnak az állanmaik az adóval, a háztulajdonosnak a házbérrel, a kisiparosnak a berendezéssel és az alkalmazottaknak, akik ott dolgoztak, a fizetésükkel, (Tóth Pál: A kaucióval!) vagy ai kauciójukat is magukkal viszik. Nem látnék lehetetlenséget abban, ha ezeket az üzletnyitásokat úgy, mint Ausztriában van, korlátoznak és azt mondanák fakultative, hogy aki azt akarja, —> ez már részletkérdés — hog*y például 50 méternyire ugyanilyen üzletet ne lehessen nyitni, az fizeti ezért bizonyos összeget és akikor tudja, hogy úgy ahogy, bizonyos védelemiben részesül. Ezt be lehetne vezetni az alapítások megtiltásánál, valamint ilyen üzletek nyitásánál. Én azonban azt szeretném, ha az államnak így befolyó jövedelme céladó volnla, még pedig kettős cél lebeg a szemem előtt. Az egyik cél volna — amiről már tavaly is beszéltem a költségvetés tárgyalásánál — a kistisztviselők kérdése. A kistisztviselőnek már-már olyan kevés a fizetése, hogy le kell mondania minden kultúrigényéről. Szeretném tehát ennek az összegnek egy részével kárpótolni az utolsó fizetéscsökkentésért a tisztviselőket az alsóbb kategóriákon kezdve, mert az, amit a tisztviselő kap, egyenesen az iparhoz és a kereskedelemhez jutna vissza. Ennek az összegnek másik részét pedig Utak építésére használnám, azoknak az utaknaik építésére, amelyekről előbb tettem említést, olyan községeknél, amelyeknek köves útjuk még egyáltalában nincs. Ezáltal egyrészt gazdasági célokat szolgálok, de másrészt azt hiszem, szolgálom munkaalkalmak teremtését is és ez a r munkaalkalom az, ahol a legtöbb a munka és a legkevesebb az anyag. A munkaalkalmak teremtésénél én csak egy dologra vagyok íbátor utalni és ez az óbudai híd kérdése, amelyet nézetem iszerint betterment-alap on ugyancsak meg lehetne indítani.