Képviselőházi napló, 1931. XVI. kötet • 1933. május 18. - 1933. június 02.

Ülésnapok - 1931-186

228 Az országgyűlés képviselőházának és azokkal a problémákkal is, amelyek beil­leszthetők a kereskedelmi tárca körébe. A ke­reskedelmi tárca volna különben a legjogosul­tabb örököse a néhai szociálpolitikai minisz­tériumnak. A kereskedelmi kormány azonban — sajnos — nem volt elég erélyes és erős ahhoz, hogy magához vegye a szociális kérdések in­tézését, hanem átengedte azt a rendészetnek (Farkas István: Rendőri ügy lett belőle!) és rendőri üggyé degradálták a kérdést. Maradt valami a kereskedelmi tárca keretében is, de bizony sajnos, azt sem csinálják úgy, ahogyan kellene, Tessék megnézni például az iparfelügyele­tet. Már az általános vita folyamán mondot­tam, hogy ipar felügy eletünk van, iparfelügye­leti törvényünk van, szervezetünk van, de iparvédelmünk nincs. Az iparvédelem, az ipar­felügyelet majdnem kimerül a kazánvizsgála­tokban és ebből a kereskedelemügyi tárca 200.000 pengő jövedelmet kap és ezenkívül még valami 80,000 pengőt, — hogy úgy mondjam — reszkíroz az iparvédelem ügyére. Csak ennyi van ugyanis felvéve. T. miniszter úr! A géptechnika mai fejlettsége és fejlődése mel­lett meg lehet tartani az iparfelügyelet régi szervezetét? Elégséges-e Bedaux-rendszer mel­lett, a mindennap jelentkező új, komplikált gépek mellett még a régi státus 1 ! Elég a régi szervezet, az évtizedes törvény? Nem kellene-e itt új iparfelügyeleti szervezetről gondos­kodni? Nem kellene erre többet költenie az államnak? Tessék megfigyelni miniszter úr azt, hogy milyen brilliáns összjáték folyik a munkás bőrére egyrészt az iparfelügyelet, másrészt a megtörtént balesetek^ kérdésében. A szociálpolitikai gondosság észrevette, hogy a balesetek száma nagy és növekedőben van. Csökkenteni akarja tehát a baleseti já­radékokat, le akarja szállítani, meg akarja szüntetni az egyes járadékkategóriákat és fel akarja emelni a kártalanítás alapjául szol­gáló munkaképességesökkenés határát 10-ről 15-re. Azután itt van az iparfelügyelet, amely nem törődik az üzemekkel, nem törődik a bal­esetekkel, a baleset-megelőzéssel, a baleset­védelemmel. Tehát maga a kormány, maga az iparfelügyelet elhanyagoltsága okozza a pluszt a balesetek terén. Amikor ez a plusz bekövet­kezik, a kormány, illetőleg az iparfelügyelet hibája következtében, akkor mi történik? Le­nyakazzák a járadékosokat. Ugyebár, milyen összjáték folyik itt a munkások bőrére? Ha tehát ön, miniszter úr, több gondot for­dít majd a jövendőben az iparfelügyeletre, ha korszerűen kiépíti gyorsan, ha többet vesz fel a költségvetésébe iparfelügyeleti célokra, ha a régi elavult rendszer helyett nemcsak mér­nökszakembereket fog beállítani, hanem úgy, amint a külföldön van és amint azt a mai helyzet megköveteli, orvosokat, nőket, szak­munkásokat is fog alkalmazni, akik nagyon fontos részei volnának a hatályos iparfelügye­letnek, akkor majd a baleseti sérülések száma csökkenni fog ennek arányában és nem lesz szükséges hozzányúlni a gillotinhoz, hogy a baleseti járadékosokat lenyakazzák. Arra nézve sem hallottunk semmit, hogy van itt egy nagy restanciája a minisztérium­nak. Ilyen a vasárnapi munkaszünet. Még a miniszter úr elődjével, Kenéz kereskedelmi miniszter úrral tárgyaltunk ebben a kérdés­ben. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt! Propper Sándor: Meglehetősen nagy és 186. ülése 1933 május 23-án } kedden. fontos társadalmi réteg érdekében kívánjuk a vasárnapi munkaszünet egységesítését és be­vezetését. Összehívtak ankétet, volt egy ilyen ankét, azután kilátásba helyezték a további ta­nácskozásokat. A további tanácskozások ter­mészetesen elmaradtak s a keresztény és nem­zeti irányzat tizenötödik esztendejében még mindig hiába küzdünk a vasárnapi munkaszü­netért. (Kertész Miklós: A weekendet is tör­vénnyel kell szabályozni, mert a kapitalizmus magától nem csinálja meg!) Még egy mondatom van. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy a megrendszabályozott magyar vasutasoknak még függőben lévő ügyét méltóztassék tető alá hozni. Ezeket a vasutasokat méltánytalanul üldözték, megrö­vidítették. Azt hiszem, legfőbb ideje követke­zett el annak, hogy ezt jóvátegyék. Felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy legyen szíves az új iparpártolási törvé­nyek alapján a halódó, haldokló ipartanácsot újjászervezni. Azt hiszem, ez esedékes. Az ipartanács mai összetételében nem felel meg. Azt négyen-öten látogatják. Talán a szerkezet hibás, én nem tudom, de semmiesetre sem tölti ma be azt a hivatást, amelyet annak­idején ennek a tanácsnak szántak. Méltóztas­sék tehát a meglevő törvényes rendelkezések alapján sürgősen átszervezni ezt az intéz­ményt. Még csak egy mondatot akarok elmon­dani. Ismételten felhívom a miniszter úr figyel­mét arra, — azt hiszem, a hatáskörébe tarto­zik — hogy a többi európai országok mintá­jára minden politikát félretéve keresse meg a gazdasági (kapcsolatok lehetőségét Oroszország­gal. Ha Hitler tud gazdasági kapcsolatokat fenntartani Oroszországgal, ha Mussolini tud gazdasági kapcsolatokat fenntartani, és ha Franciaország most írta alá a meg nem táma­dási szerződést Oroszországgal, akkor nekünk, kicsiny országnak, amelynek Nyugat felé alig van terjeszkedési lehetősége ipari szempont­ból, ezt a nagy hatalmas rezervoárt, ezt a lehp­tőséget nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Sokszor hangoztatják hivatalos külpolitikai nézetként is azt, hogy nekünk nem lehet kö­zünk ahhoz, hogy valamely országnak milyen a belső # berendezkedése. Hal ez a tétel áll, ak­kor álljou Oroszországra is. Azt hiszem, hogy megfelelő gondossággal, megfelelő utánjárás­sal a- magyar ipari termelés számára lehetne piacot teremteni Keleten. Ha az Oroszország­gal való gazdasági kapcsolatokban nem talál hajszálat az európai fasizmus, akkor ml sem keressünk benne hajszálat, hanem próbáljuk megteremteni az Oroszországgal való gazda­sági kapcsolatokat még azon az áron is, hogy ennek ellenében el kell ismernünk diplomáciai­lag Oroszországot. Ez sem olyan nagy veszede­lem és különben is minden európai ország- ma­gára vette ezt a borzasztó nagy veszedelmet. A kereskedelemügyi tárca költségelőirány­zatában nem látom biztosítékát annak, hogy a vele kapcsolatos problémák a közeljöjvőben megoldást nyerjenek, ezért a kormány iránt bizalmatlansággal viseltetem és a kereskede­Ip.Tiiügyi ^tárca költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés a ssélsőbololdálon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Scheuer Róbert! Scheuer Róbert: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy előttem szólott igen t. kép­viselőtársammal ne polemizáljak. Nem tudok vele polemizálni azért, mert meggyőződésem

Next

/
Thumbnails
Contents