Képviselőházi napló, 1931. XV. kötet • 1933. május 02. - 1933. május 17.

Ülésnapok - 1931-174

00 Az országgyűlés képviselőházának 1 Nem is kell mondanom, hogy az állam és a társadalom békéjének, a társadalmi osztá­lyok együttműködésének és a politikai pártok legalább látszólagos együttműködhetésének alapjait nem volt egyszerű lerakni. Idézem Nagyatádi Szabó István emlékét, aki első par­lamenti beszédében azt mondotta: nem sebe­ket ütni, hanem sebeket gyógyítani jöttem ide a parlamentbe. Az a meggyőződésem, hogy Gömbös Gynla sem sebeket ütni, hanem sebe­ket gyógyítani jött ide kormányával a súlyos és nehéz viszonyok között az ország kormány­zására. Minket pedig, akik őt munkájában támogatjuk, ne úgy fogjon fel a t. ellenzék, mintha született kormánypártiságunknál fogva támogatnék a kormányt. (Jánossy Gá­bor: Ilyen nincs is!) Én különösen nem tar­tozom azok közé, akik hízelgéssel meg szok­ták bántani barátaikat. De meg kell állapíta­nom, hogy a kormány héthónapos munkája egészen rendkívüli körülmények között szá­mos vonatkozásban, eredményt mutat és mi­ntán az állam' költségvetésére a nemzetnek van szüksége, miután ez a költségvetés a nem­zet költségvetése, és miután ezt a költségve­tést Gömbös Gyula és kormánya képviseli, a mai körülmények között, a mai súlyos viszo­nyok között megfelelő nagy lelki áldozatkész­séggel, elszántsággal és akarással, ennélfogva azt tisztelettel elfogadom. (Elénk éljenzés és iaps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Weltner Jakab! Weltner Jakab: Tisztelt Képviselőház! Berki képviselő úr hellyel-közzel érdekes meg­állapításai közül csak kettővel akarok foglal­kozni. {Mozgás és zaj a jobboldalon. — Hall­juk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Weltner Jakab: Az egyik: a magyar föld termékeny ereje, a másik: a magyar nap ér­lelő ereje. En is azt mondom és azt hiszem, hogy Magyarországon megvan minden adott­ság és minden lehetőség arra, hogy ez a nép több kenyeret, több szabadságot kapjon s én azt hiszem, >a második kijelentése, melyben egységre hívja fel a nemzetet, szorosan össze­függ az első kijelentéssel: több kenyeret, több megnyugvást, több szabadságot s akkor lehet arról beszélni, hogy ez a nemzet egységes le­hessen. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) En azt hiszem, hogy némely dologgal, amelyet előhozott, komolyan kellene végre foglalkozni, mert én a nemzet egységét nem az egységes párt egységében látom; én a nem­zet egységét nem úgy tudom elképzelni, hogy mindenki adja fel az elveit és menjen nyitott lobogóval az egységes párt táborába, hanem úgy gondolom, hogy meg kell alkotni azokat az előfeltételeket, amelyek egységes nemzeti álláspontot lehetővé tesznek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőhaloldalon.) A japán kertészet művészettel tud alkotni miniatűr kertecskéket; fákat törpévé növeszt, bizonyos gátlásokkal lehetővé teszi, hogy ne nőjjenek^ meg. Voltak államok, ahol a varie­ték részére szintén mesterségesen termeltek törpéket. A magyar állam pont az ellenkezőjét csinálta ennek a törpévé való lefokozásnak. A magyar állam egy óriást hizlalt, egy óriást termesztett, amely megzabálta, megemésztette a nemzet teljes életerejét. A költségvetést hiz­lalta oly módon, hogy az egész magyar gaz­dasági életet elsorvasztotta. Ha alapul vesszük 7U. ülése 1933 május Jf-én, csütörtökön. az 1926—27; esztendei költségvetést, amely már bizonyos fokon megmutatta azokat a lehető­ségeket, amelyek Magyarországon a társa­dalmi életet vezethetik, azt látjuk, hogy a költségvetés 672 millió pengőben volt megálla­pítva, öt esztendő alatt ezt a költségvetést felhizlalták, felduzzasztottak 982 millió pen­gőre s ez alatt az öt esztendő alatt költség­vetésen kívül elköltöttek 500 millió pengőt. Azt kérdem én: mi tette jogosulttá azt az óriási optimizmust, amelyről annyit beszél­nek?! Mi tette jogosulttá azt az optimizmust, hogy mi ilyen költségvetéssel tudunk dolgozni akkor, amikor a nemzeti jövedelem 35 lékkai csökkent?! Az egyik oldalon tehát a nemzeti jövedelem folytonos és állandó csök­kenése, a másik oldalon a költségvetés állandó emelése. Most azután, ami előrelátható volt, amikor a bajok megmutatkoznak, akkor :L Jel" pán kertészettel fordított arányban az óriást akarják megcsonkítani, az óriást akarják bele­szorítani olyan edénybe, amelybe nem lehet beleszorítani: fúrnak, faragnak állandóan a költségvetésen, hogy soványabb legyen és mindenütt azokba az akadályokba ütköznek, amelyeket saját maguk állítottak fel. Mi tette indokolttá ebben a kis országban az adminisztrációnak olyan értelmű felduzzasztá­sát, amit mi láttunk, mi tette indokolttá a luxus­kiadások tömegét? Itt nem gondolok az iskolák építésére és az ellenzék oldaláról senki sem gon­dol arra, hogy miért költöttek a kultúrára, ha­nem arra, hogy imáért költöttek olyan intézmé­nyekre, amelyek feleslegesek voltak, miért vál­laltak felesleges módon szavatosságot iszáz és százmilliókkal, miért támogattak olyan életkép­telen vállalatokat, amelyeknek életképességében nem kellett volna bízni? Igaza van Sztranyavszky Sándor képviselő úrnak, hogy Magyarország nem édenkert. Min­den egyébnek lehet nevezni, csak éden kertnek nem. Nem édenkert, hanem a nyomorúság és a isirailom völgye ez az ország. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Eckhardt képviselő úr tegnap beszélt a magyar földről és a magyar parasztok helyzetéről és azt mondotta, hogy a magyar föld népe rosszabbul él, (mint az istálló­beli jós'zág. Amikor ilyen kemény kijelentést lehet tenni, .amikor ezt^ a kijelentést nem lehet megcáfolni, akkor igazán nem lehet édenkertről beszélni. Nem, ez az ország nem édenkert és semmiféle optimizmus nem jogosult. Hiába beszélnek itt megnyugvásról, hiába beszélnek arról, hogy ebben az országban a le­hetőséghez mérten mndenről gondoskodtak^ ez olyan politika, amelyet sikerrel képviselni nem lehet. Nézzék meg a statisztika saámiait, amelyek (beszélnek, a halálozás, az élveszületés arányát, nézzék meg a fogyasztás ijesztő és borzalmas le­csökkentését (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalol­dalon.) . nézzék meg ,a. magyar nép életnívójának állandó összezsugorodását. Mit jelent ez? Az egész nemzet, az egész faj degenerálódását. (Farkas István: A magyar nép pusztulását!) A magyar nép érlelő ereje és a magyar föld ter­mékenysége nem nyilvánul meg az elosztásban. Az onszág lakosságának óriási többsége a leg­nagyobb Ínségben, a legnagyobb nyomorúság­ban él (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és úton van ahhoz, hogy teljesen degenerálódjék. A jövő nemzedék fogja megsinyleni azt a politikát, amelyet itt képviselnek, a jövő nemzedéknél fogjuk látni, hogy milyen bűnöket követtek el ezzel az országgal szemben. Papirosadatok vannak a költségvetésben,

Next

/
Thumbnails
Contents